Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-163
163. országos ülés norembcr 10. 187SJ. 49 Európában nincsen. Ezen század elején, habár a földnek két földesura is lehetett, mégis voltak oly földek, a melyeknek csak egj' földesurok a régi, a Spahi volt; azonban mintegy 50 év óta ily földek nem léteznek, mert az usurpatió a jobbágyaikat mind megfosztották földjeiktől. Jellemző, t. ház, hogy miután Szerbia felszabadult, a porta ezeket a régi földesurakat kárpótolta, de az új földesuraknak semmi kárpótlást uem adott, ugy hogy ezek tökéletesen elszegényedtek. 1849-ben, midőn nagy felkelés volt Boszniában, akkor a porta a tizedet, mint államadót vette igénybe és a régi földesurakat, Spahikat kárpótolta, azért mert ezek a bégek soha adót nem akartak fizetni és a portának semmi haszna nem volt Bosznia és Herezegovinában. Nagy baj volt ez a keresztény jobbágyokra nézve, mert a portának fizetendő adók beszedését, Konstantinápolyban a nagy árendások kibérelték; ezek pedig albérlőknek adták ki, kik a népet kiszívták, kizsarolták. l849-ben,midőnOmerpasaa felkelést elnyomta, az agrár kérdést rendezni akarta. Ez fontos, mert a mostani bosnyák kormány, épen ezen rendeletet közhírré tette az occupatió kezdetén. Omer pasa azt rendelte, hogy a keresztény jobbágyok kötelesek egész Bosznia s Herezegovinában a bégeknek, földesuraknak a harmadrészt, a trestinát adni, a mi persze nagy felemelést jelentett, mert nem minden vidéken adták a jobbágyok a tretsinát, hanem néhol negyed, másutt hatod, heted részét Azonban Omer pasa azt rendelte, hogy a bégeknek nem szabad a robotot követelni. Persze a bégek azt sem respectálták, hanem szedték a tretsinát és a jobbágyoktól a robotot is követelték. 1858-ban újabb felkelés volt Boszniában és akkor deputatiót küldöttek Bécsbe, mely az ott székelő török nagy követnek, herczeg Callimachinak, emlékiratot adott át. Én akkoriban, még mint bécsi jogász, tolmácsképen szolgáltam ezen deputatiónak és mondhatom, hogy az osztrák kormány nagyon támogatta, sőt az internuutius, Konstantinápolyban is közbenjárt. Ennek következtében a porta kényszerítette a bégeket, hogy irott szerződésre lépjenek a keresztény jobbágyokkal és megtiltatott nekik, ű °gy a jobbágyokat földjeiktől, kényök-kedvök szerint elmozdíthassák. De a bégek, természetesen ezt sem respectálták és akkor megújultak ezen felkelések, mig utoljára az utolsó felkelés, a nagy keleti krízist idézte elő. Ez, t. ház, röviden előadva, az agrár kérdésnek állása Bosznia-Herczegovinában. Látni ebből, t. ház, hogy a keresztények Bosznia-Herezegovinában, egy az előbbi, Európában hallatlan eljárás, usurpatió által meg lettek fosztva földKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. jeiktöl Képzeljék azt, hogy Magyarországon a régi földesurak jobbágyaikat, a sessionalis parasztokat, megfosztották volna földjeiktől,* azokat haszonbérlőknek, vagy contractualistáknak átváltoztatták volna. Mi következett volna erre? Ugyanaz, ami Bosznia-Herczegovinában: bekövetkezet volna a felkelés. Midőn Ausztria-Magyarország megszállotta Bosznia-Herczegovinát, ebben az agrár kérdésben semmit, épen semmit nem tett és ez volt az ottani keresztények legnagyobb desillusiója. Én megvallom, t. ház, hogy igen nehéz ezen kérdést megoldani, mert a bégek, a földesurak és a jobbágyok álláspontja, egészen különböző. A földesurak magukat a föld korlátlan tulajdonosaiul tekintik, a keresztény ráják pedig azt hiszik, hogy övék a föld. Igaz, usurpatió törtónt Bosznia és Herezegovinában, de azon idő óta. mikor az történt, sok jogügylet köttetett a földek tekintetében, minek folytán nem lehet a földesurakat, nem lehet csak oly könnyedén elmozdítani földjeiktől. De másrészről nem áll a bégek álláspontja, hogy ők korlátlan tulajdonosai a földeknek, mert azon körülmény, mely szerint a földesuraknak kötelességeik is voltak a, jobbágyok iránt és hogy nem voltak jogosítva őket elmozdítani, bizonyítéka annak, hogy ezen viszony, nem haszonbérleti viszony, hanem jobbágyi viszony. Nem áll tehát az, hogy az államnak nincs joga beavatkozni, közbenjárni; sőt nemcsak joga van, hanem kötelessége is beavatkozni, közbenjárni. Ha Ausztria-Magyarország, a berlini mandátumot végre akarja hajtani, mindenesetre oda kell hatnia, hogy az agrár-kérdés megoldassák s mégis, mikor Ausztria-Magyarország készült Boszniát és Herczegovinát elfoglalni, akkor a földes urak, a bégek ki akartak békülni a keresztényekkel, hogy azokat fellázíthassák AusztriaMagyarország ellen. Serajevóban gyűlést tartottak s azon ajánlatot tették a keresztényeknek, mely szerint a földnek 7 3-ad része legyen a keresztényeké, V 3-ad része maradjon a bégeknek és ismét J/s-ad részt kapják a, bégek kárpótlásul a földesúri jogról való lemondásért. Persze erre a keresztények nem akartak ráállani, mert azon reményben voltak, hogy ha eljönnek az osztrákok, jobban fognak járni. T. ház! Ha Ausztria-Magyarország továbbra is meg akarja tartani Boszniát és Herczegovinát, az agrár kérdést okvetlen meg kell oldania. Ez semmi kétséget sem szenved, mert ha e kérdés meg nem oldatik, akkor mindazon viszályok, melyek eddig Bosznia és Herezegovinában dúltak, ismét csakhamar meg fognak újulni s AusztriaMagyarország azon tartományokban állandó ostromállapotot kell, hogy tartson. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső balon.) 7
