Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-163

50 163. országos Ölés november 10. 187!>. Ha Ausztria-Magyarország tovább megszállva tartja Bosznia és Herczegovinát, akkor e törvényjavaslat alapján, mely beruházásokról s a közigazgatási költségekről szól, elénk fog állani egy igen fontos kérdés: Bosznia és Herezegovina földtehermentesítési kértlése; {Nevetés jobbfelöl. Jgoz ! Ugy van! a bal- és szélső balfelöl) mert azon tartományok nem lesznek képesek a főldtehermentesítési kiadásokat fedezni — ezt mindenki tudja, a ki azon tartományokat ismeri. Ebből következik, t ház, hogy a boszniai ügyek nagyon közelről fognak bennünket érinteni, hogy azok befolyással lesznek belügyeinkre, sőt talán a monarchia belszervezetére. Egyrészt financiális áldozatokat fognak tőlünk követelni; másrészről pedig mindenkor azzal fognak bajlódni, hogy a mintát, a formulát kitaláljuk ezen bosnyák ügy elintézésére, a hogy most is bajlódunk, mert sem az egyik állam, sem a másik állam alkotmányának keretébe be nem illeszthető. T. ház! Én az occupatiónak mindenkor ellenzője voltam, ellenzője voltam nemcsak szerb szempontból, hanem tiszta magyar szempontból is. [Halljuk ! Halljuk!) Az én politikai meggyőződésem, hogy KeletEurópát át kell engedni a keleti népeknek és hogy monarchiánknak nincs érdekében ott hódításokat csinálni, sőt, hogy ott a hódítások bizonyos veszélyeket idézhetnek elő. De ha nem állana azon szerb vélemény, az a vélemény, amely a Száván túl van, ha nem állana, hogy Bosznia és Herezegovina, Szerbia és Montenegróhoz csatoltatnék, hanem csatoltatnék Ausztria-Magyarországhoz, sőt, hogy Ausztria-Magyarország nagyszabású keleti politikát folytasson, mi volna a következés? Hogy Ausztria-Magyarország, ha olyan keleti politikát követne, hogy az eddigi rendszer fönnállhasson, ezt én nagyon kétlem, mert AusztriaMagyarországnak e tekintetben aecomodirozni kell a rendszert a szláv elemnek, ez ugyan Ausztriában a hol, a szláv elem nagy mennyiségben van, az összes szerb népnek kárára nem volna, sőt roszul nem járna; de mi volna az állása a magyar nemzetiségnek Ausztria-Magyarországban ? Hogy ezen állás compromittálva volna, az előttem világos. T. ház! Én utoljára az occupatiót, mintegy tényt, mint egy factumot tekintem: mi lesz a sorsa ezeknek a tartományoknak, Bosznia-Herczegovinának, hogy fog az kifejlődni, azt én nem tudom; de előttem az világos, hogy sem a szerbek, sem a magyarok, abban nagy szerepet nem fognak játszani, hanem hatalmasabb factorok fogják azt eldönteni. De mint tényt, mint factumot én a törvényjavaslatot talán megszavaznám, ha némi garantiát látnék arra nézve, hogy Ausztria-Magyarország teljesíteni fogja a berlini mandátumot, hogy Ausztria-Magyarország ezen tartományokban, a berlini szerződósben elvállalt kötelessége szerint a rendet, a civiíisált európai viszonyokat fogja létesíteni. De ez iránt én a garantiát nem látom, mert eddig Ausztria-Magyarország azon chaost, mely a török uralom alatt uralkodott, tökéletes épségben hagyta, tehát én ezen garantiát nem látom s azért magasabb szempontból ragaszkodnom kell azon állásponthoz, hogy én az occupatiót ellenezzem és ennek folytán ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. Bausznern Guidó: T. ház! Én az előttem szólott t. képviselő úrral határozott ellentétben vagyok s habár ezt nagyon sajnálom, mindazon által arra szolgál indokul, hogy én a legnagyobb nyíltsággal fejezem ki egyéni meggyőződésemet. T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, de egyszersmind kijelentem, hogy ezt oly indokokból teszem, a melyek sem a t. kormány indokolásában, sem a bizottság jelentésében nem találhatók. Ezen kijelentést pedig azért bocsátom előre, hogy mindarra nézve, a mit az álláspontom igazolása végett felhozni szerencsém lesz, egy szikrát sem a t. kormányt, vagy a kormánypártot, a melynek tagja vagyok, hanem kizárólag csak engem felelőssé tenni méltóztassanak. T. ház! Miután azon conventió szerint, a melyet Ausztria-Magyarország a portával, az occupált tartományokra nézve kötött, ezen tartományok, legalább formailag, még mindig a sultáu souverainitásának alárendelve vannak, magától érthetoleg nem az occupált tartományok államjogi állásuk feletti végleges eldöntésről, hanem csak ideiglenes intézkedésekről, az illető tartományok közigazgatására nézve lehet szó. Az előttünk fekvő törvényjavaslat czélja ugyanis, csak provizórium alkotása, az occupált tartományok közigazgatására nézve. Ezen provisorium lényege abban áll, hogy az occupált tartományok közigazgatása, a fennálló törvények értelmében, közös ügynek tekintetik és hogy a monarchia két állama, nem csak az illető rendes közigazgatási kiadások subsidiáris fedezésére, hanem az occupált területen való állandó beruházások költségeinek viselésére is igénybe vétetik. E szerint főkép két kérdés forog fenn: Az első kérdés az: vájjon a fennálló törvényeknek megfelel-e, vagy nem, hogy az occupált tartományok közigazgatása, közösügynek tekintessék ? A második kérdés pedig az: vájjon állandó beruházások egyáltalában igazolhatók-e, vagy nem oly területen, a mely jelenleg még idegen souverainnek van alárendelve? Az első kérdést eldönteni nem lehet a nélkül.