Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-163

44 163. országos ülés noyember 10. !>>?:<. levőket b. Mednyánszky Árpád jegyző ur fogja jegyezni. Megjegyzem, hogy a közigazgatási bizott­ságra a horvát képviselő urak nem szavaznak. Baross Gábor jegyző {olvassa a névsort). Elnök: A távollévők névsora fog fel­olvastatni. B. Mednyánszky Árpád (olvassd). Elnök: A szavazatokat a jegyző urak, az ülés folyama alatt össze fogják számítani s az ülés végén lesz szerencsém az eredményt közzé­tenni. Következik a napirend: Gyurgyik Gyula képviselő ur az utolsó ülésben beadott indítvá­uyát fogja indokolni. Mindenekelőtt fel fog olvastatni az indítvány. Baross Gábor jegyző (olvassa az indítványt): „Utasittassék a pénzügyminister ur, miszerint, még az 1880. évi állami költségelőirányzat tár­gyalását megelőzőleg, az 1875: XXI. t. czikk­nek, „a vadászatnak és vadászatra használható fegyvereknek megadóztatásáról" szóló 11., 12. és 20. §-ai módosítása, illetőleg az ezen §-okban jelzett adó leszállítása iránt, az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesszen." Gyurgyik Gyula: T. ház! Az 1875. XXI. t. ez. meghozatalánál s törvényerőre való emelésénél, egyes egyedül fiskális szempont volt irányadó és e tekintetben a ratio helyeslendő, mert a fényűzési adók köztt, talán a vadászati adó az egyedüli, mely létezési joggal bir, mig viszont oly kevéssé zárhatjuk el magunkat azon meg­győződés elől, hogy midőn ezen t. ez. 12. §-ában, a vadászati adó 12 frttal megállapittatott, egy­idejűleg két szempont érvényesíttetett. Az egyik, hogy vadászati jogot, mint férfiúhoz illő és férfit iegmegilletőbb kedvtöltést, kizárólagossá tette a gazdagok, a jómódúak számára, mig ellenben a szegényebb soráúakat, kizárta annak gyakorlatá­ból, mert vajmi kevés azok száma, kik Magyar­országon 12, 14, vagy épen 16 frtot fizethetnek oly jog gyakorlatáért, melyet évenként kétszer, háromszor vehetnek igénybe. Igazságtalan e törvény főleg azon okból, hogy megvonta a sze­gényebb sorsú néptől annak a lehetőségét, hogy saját termését, a vadak ellen megóvhassa. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De a fiskalitás szempontjából sem hozott oly kedvező eredményt, mint attól talán a maga ide­jében, a törvényhozás várt és várhatott. Láttuk a költségvetési előirányzatból, hogv vadászati adó fejében, a f. évre 268,000 frt volt, 1880-ra 270,000 frt van előirányozva. Tekintve már most. hogy egy hiteles adatokon alapuló statisztika szerint, Magyarországon évenként 4028, Erdély­ben pedig 87 vadász fizeti a vadászati adót; kérdem: honnan van az, hogy Magyarországon csak 4000 vadász van? Ez merőben ellenkezik a tényállással. Tudtommal Magyarországon alig fog valaki hibázni, ha a tényleg vadászok szá­mát, legalább is 20,000-re teszi. Tehát miért van az, hogy oly kevesen veszik igénybe a vadászat gyakorlásáról szóló igazolványt ? A mint fennebb bátor voltam megjegyezni, ez tisztán onnét van, mert igen csekély azok száma, kik kedvtöltésért évenként 16 frtot fizethetnek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát, midőn ezen indít­ványt beterjeszteni bátor voltam, egyrészől orvo­solni óhajtottam és óhajtanám azon igazságtalan­ságot és másrészről lehetővé kívánnám tenni a szegény népnek, hogy azt a kis zabját, burgonyá­ját a vaddisznók, illetőleg a nyulak felturkálása, megemésztése, tönkretevése ellen megóvhassa olcsó pénzen; és más oldalról, hogy módot nyújtsak a hazai közönségnek, különösen a vadászatkedvelő közönségnek arra, hogy ezen férfias kedvtöltést ne az immoralitás alapján gyakorolják és ne bújjanak ki a törvény rendelete alól. Ha a va­dászati jegyek dija leszállittatik egy méltányos összegre, akkor azok száma, a kik ez idő szerint vadászati jegy nélkül vadásznak, bizonyára keves­bedni fog, legalább azt feltételeznünk kell ember­társainkról. Kérem ennélfogva, méltóztassanak indítványomat tárgyalásra kitűzni. (Helyeslés a bal­oldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Habár teljes készséggel elismerem, egy­általában, mint különösen e tekintetben, hogy a benyújtandó adójavaslatoknak nem szabad csupán a fiskális szempontokból kiindulni, azért mégs­kénytelen vagyok ezen álláspontot, a t. ház figyel mébe ajánlani és kérni, hogy ne méltóztassék a felszólalásokban és előterjesztésekben ezen szem­pontot egészen figyelmen kivül hagyni; mert, ha fiuancziális helyzetünk talán nem oly aggasztó, mint volt néhány évvel, vagy pár hónappal ez előtt, mégis attól még messze vagyunk, hogy államháztartásunkban az egyensúly helyreállíttas­sák, azért ezen szempontból, az állam jövedelmek érdekét igen kérem, hogy a számításból kihagyni ne méltóztassék. Az előttem szólott t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy a fegyveradónak és a vele járó vadá­szati jegyeknek sok tekintetben káros hatása van azért is, mert a kisebb tulajdonosok nem védel­mezhetik meg a kártékony vadaktól terményein­ket ; de méltóztassék figyelembe venni, hogy szem­ben ezzel, ezen vadászati törvénynek és a vele összekötött adónak van egy nagy közgazdasági haszna is, az tudniillik: hogy azóta, mióta ezen törvény megalkottatott, kétségkívül a vadászat­ból járó jövedelmek, nagy mértékben növekedtek s ezen jövedelmekben az egyes községek és azok­nak egyes tagjai is nagy mértékben részesültek. Simonyi Ernő: Ez nem tárgyalás; most

Next

/
Oldalképek
Tartalom