Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-163
lí»3. országos ülés november 10.1S7!). ^s, csak indítvány felvételéről van szó, de a tárgyalásba nem bocsátkozhatik a minister! Elnök (csenget). Bocsánatot kérek, ne méltóztassék közbeszólással a minister urat zavarni. A minister urnák joga van a kérdéshez szólani, hivatkozom a törvényre, a mely a ministernek mindig jogot ad nyilatkozni; de hivatkozhatom a gyakorlatra, a mely mindannyiszor, valahányszor egy indítvány kifejtetett, megadta a ministernek a jogot, hogy hozzászóljon; sőt tovább megyek, volt arra is eset, hogy az illető indítványozónak ís megadta a jogot, hogy a ministernek felelhessen. A t. képviselő ur közbeszólása tehát, — engedelmet kérek, •— ezúttal nem helyes. [Helyeslés jobbfelöl.) Simonyi Ernő: T. ház! A házszabályokra hivatkozva szólottam közbe. (Nem helyesen tette!) Engedelmet kérek, a házszabályok ellen, vagy mellett felszólalni mindig szabad, ez nem törvénytelen. Én nem vonom kétségbe azon jogát a ministernek, hogy hozzászólhasson a tárgyhoz; hanem, hogy azt tárgyalja, hogy az indítványozó kifejtett egyes érveinek czáfolatába bocsátkozzék a nélkül, hogy másvalakinek hozzászólása legyen, ezt nem tartom méltányosnak. A házszabályokat megállapító bizottság belátta, hogy ez különben nem volna helyes és azért ki lett mondva a szabályban, hogy minden tárgyalás nélkül fogadtassák el. Hiszen a minister urnák érveit a t. ház többsége, akkor is meghallgathatja és elfogadhatja, ha tárgyalja az indítványt. Hanem, hogy egyfelől czáfoltassék, másrészről pedig mi hallgassunk, azt én nem tartom méltányosnak. Elnök: T. ház! Elébb voltam bátor említeni, hogy ez minden alkalommal így van. Minden alkalommal joga van a ministernek hozzászólani. Hogy azonban mennyire terjedhet a ministernek szólásjoga, azt már bajos meghatározni. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Mielőtt ezen kérdéshez hozzászóltam, épen azért, mert a házszabályok szerint a kérdést így is, ugy is lehet magyarázni, én a ház tisztelt elnökéhez kérdést intéztem az iránt, mi volt az eddigi gyakorlat és a ház t. elnöke hivatkozva a törvényre és a naplóban foglalt praecedensekre, kijelentette, hogy a ministernek felszólalni bármikor joga van, sőt, mint a t. elnök ur felemlítette, volt eset reá, hogy maga az indítványt tevő is felelt a ministernek. Én tehát bátran kijelenthetem azt, hogy engemet e tárgyban semmiféle mulasztás nem terhel. Az mondatott, hogy a minister a tárgy érdeméhez nem szólhat. Már engedelmet kérek, de ha a tárgyhoz nem szólhat, akkor minek szólal fel ? Kérem azért a t. házat, ne méltóztassék tehát szavaimat korlátozni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Én tehát arra kérem a t. házat, a beterjesztett indítványnyal szemben, ne méltóztassék azt a tárgyalás alapjául elfogadni, mert a fegyveradóra nézve határozott nézetem az, hogy a mennyiben annak egy tekintetben káros hatása volt, másrészt üdvös hatása is volt, mely azt bőven ellensúlyozza. A mi már a jövedelem nagyságát illeti, bátor vagyok kijelenteni, hogy nagyon megfontolandó kérdés az, vájjon a bélyegnek leszállításával növekedni fog-e ezen adónak nagysága, vagy ellenkezőleg csökkenni fog-e. Ezt felfogásom szerint meg lehet tenni a nélkül,hogy ezért szükséges volna, hogy ezen indítvány külön tárgyalás alá vétessék. Be van terjesztve a t. háznak, az államköltségvetés, melynek egyik tételét képezi a fegyveradó is. A t. háznak lesz alkalma ezen kérdésre is kiterjeszkedni, azért kérem, hogy ne méltóztassék ezen kérdést külön tárgyalásra kitűzni, hanem akkor a költségvetés tárgyalása alkalmával nyilatkozni. Ennélfogva kérem a t. házat, hogy ezen indítványnak tárgyalását ne méltóztassék a napirendre kitűzni. Madarász József: A házszabályokra hivatkozva szót kérek. Én beismerem azt, hogy az 1848. évi törvény, mindenkor megadja a ministernek a közbeszólási, vagyis a felvilágosítási jogot. A házszabályok azonban arra nézve, hogy valamely beadott indítvány tárgyaltassék-e, vagy nem, tehát hogy a minister a tárgyhoz magához hozzászólhasson-e, vagy ne, világosan rendelkezik és ezek azt mondják: „Az indítványt tevő kifejti indítványát s a ház érdemleges tárgyalás nélkül, egyszerű szavazással dönt a felett, vájjon az indítvány 4 tárgyalásra kitűzessék-e, vagy ne." Én nagyon jól tudom, hogj volt idő és ennek van is nyoma a naplóban, midőn a minister a tárgyhoz hozzászólott, — hogy mikor volt ez, arra bizony már nem emlékszem, egyszer azonban majd kikeresendem és megmutatom. — mondom, volt eset, hogy, midőn a minister ur felszólalt és tárgyalta az indítványt, akkor aztán mi is hozzászólottunk és igy a képviselőház nekünk adott akkor igazat abban, ha már a ministűr belement a tárgyalásba, hadd tárgyalja a ház is. Én most is azt mondom: igenis a minister ur előadhatja az indokokat, hogy a ház miért ne tárgyalja az indítványt; hanem magába a [tárgyba bele ereszkedni és azon túl menni a mi felvilágosítás, az a házszabályok 101. §-ának világos rendelete ellenére, a ministeriumnak egy új visszaélési gyakorlata. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én egyébiránt megtettem a magam meggyőződésem nyilvánítását; a többi a t. háztól függ. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Mielőtt a kérdést szavazásra bocsátom, ínég: egyszer fel fog olvastatni az indítvánv.
