Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-178

I í 178. országo' fiiés n< midőn a t. ház parancsolja — kész vagyok, annálfogva méltóztassék azt valamikorra kitűzni. Irányi Dániel: En azt gondolom, hogy ha a kérvényi bizottság valamely kérvényt letárgyalt, arról a legközelebbi ülésben kell jelentést tennie. Annál fogva azt gondolom, hogy a képviselőház elvárja, hogy a t. előadó ur a legközelebbi alkalommal be fogja nyújtani jelentését. [Helyeslés.) Vizsolyi Gusztáv: Meg kell jegyeznem t. ház, hogy a jelen ülésszakban újonnan megválasztatott kérvényi bizottsági tagok, e kérvényeket még eddig nem tanulmányozhatták. A múlt ülésszak alatt működött bizottsági tagok tanulmányozták e kérdést, de a jelenlegiek nem s igy nem tartanám czélszerűnek, hogy a t. ház azt határozza el, hogy ezen kérvények már a jövő alkalommal tárgyalás alá vétessenek. Azonban a legközelebbi időben már módjuk lesz az újonnan megválasztott tagoknak ezen ügyet tanulmányozhatni, akkor igenis ezen kérvények előterjeszthetők lesznek. Elnök: A kérvények ekként letárgyaltatván és a napirend kimerítve lévén, a ministerelnök ur fog felelni az interpellátiókra. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A nmlt alkalommal bejelentettem, hogy Gyurgyik Gyula képviselő ur interpellatiójára ma válaszolni fogok. (Egy hang a szélső balfelöl: Nincs itt!) Epén azt akartom mondani, hogy mivel nincs jelen, talán méltóztatik a t. ház megengedni, hogy legközelebb, mikor ő jelen lesz, adjam elő válaszomat. (Helyeslés.) Kautz Gyula képviselő ur interpellatiójára lesz szerencsém ennél fogva most válaszolni. Az interpellátió következőleg hangzik: „Mily állást foglal el a kormány a legújabban monarchiánk és a német birodalom köztt létrejött közeledés következtében előálló azon helyzettel szemben, mely szerint kilátás nyilik arra, hogy a német birodalom kormánya oly közgazdasági politikát látszik hajlandónak követni, a mely az osztrák-magyar monarchiának és különösen hazánk kereskedelmi és kiviteli érdekeinek megfelelne, illetőleg érvényesíti-e kormányunk egész befolyását arra, hogy a kínálkozó jó alkalom egész mértékében felhasználtassák és a netán mutatkozó ily törekvések, a melyek a két monarchiának közgazdasági, kereskedelmi és vámügyi tekintetben az eddiginél előnyösebb viszonyba való jutását akadályozni, vagy nehezíteni kivannak, hatályosan ellensúlyoztassanak." Erre nézve, t. ház, legelőször is azt kívánom megjegyezni, hogy annak, hogy a kormány igyekszik a beállott barátságos politikai viszonyokat felhasználni arra, hogy államgazdászati érdekeink szempontjából is a német birodalommal szerződési viszonyba léphessünk, kétségtelen jelét adta az által, hogy a küldöttek, a mint ezt cemí>er 29. 1879. 357 mindenki a hírlapokból is tudja, máris jártak a német birodalom fővárosában előleges megbeszélése végett annak, mik lehetnek egy jövő állandó szerződésnek az alapjai? A tárgyalások még csak kezdetükben lévén, azokról ma részletes felvilágosítást adnom nem lehet. Azt teljes készséggel konstatálom, hogy a szándék: állandó kereskedelmi és közgazdászati viszonyba lépni az osztrák-magyar monarchiával, ma a német birodalomban határozottan létezik. Hogy a feltételek, a melyek mellett ezen létező szándék érvényesülni fog, minők lesznek, az a tárgyalások folyamától függ. Tagadhatatlan, hogy szemben a német birodalomban épen az újabb időben inaugurált közgazdászati politikával, nagyon sok a nehézség, hogy érdekeinknek minden tekintetben megfelelő szerződéshez lehessen kilátás. De még egyfelől ez irányban, mondom, teljes biztossággal konstatálhatom a készséget, — a mi hasonlag minden viszonyok köztt nagy fontossággal bir, — hogy állandósittassék a két monarchiának kereskedelmi és forgalmi összeköttetése, addig másfelől a kormány bizonyosan kötelességének fogja tartani, minden lehetőt megtenni arra nézve, hogy ezen állandósított összeköttetés feltételei a magyar-osztrák monarchiára és ebben hazánkra nézve mentül kedvezőbbek lehessenek. Ma ennél többet nem válaszolhatok. Hozzátehetem csak azt, hogy a kormány minden időveszteség nélkül fogja az alkalmat, a mely most a tárgyalásokra kínálkozott, kihasználni igyekezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kautz Gyula: T. ház! Az alkudozások jelen stádiumában és azoknak változó esélyei köztt valami részletező és érdemleges választ a t. ministerelnök úrtól nem vártam, mert alig is lett volna adható. Óhajtottam volna mégis, hogy azon főbb irányelveknek legalább némelyike, melyekből ezen alkudozásoknál a kiinduláspont vétetik, habár csak általánosságban is, jeleztetett volna. Két dolog különben rám nézve megnyugtatólag hat. Először is a t. ministerelnök ur azon kijelentése, hogy a kormány az alkudozások alatt azt, a mi az ország érdekében teendő, lehetőleg teljesíteni és érdekeinket védelmezni fogja. Másfelől megnyugtatókig hat rám különösen az, hogy kijelentetik, hogy a nézetem szerint a kereskedelmi szerződések tekintetében oly nagy fontosságú stabilitás érdekére kellő súly fektettetik. De engedje meg a t. ministerelnök ur, hogy ezzel összefüggésben én is a német birodalmi kormány magatartására nézve egy szerény észrevételt koczkáztassak. (Halljuk!) Vannak alapos okok annak feltevésére és már-már nagyon is kényszerítő jelleget öltő jelek annak felísmeré49»