Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-178

388 178. országos ttlé november 2f« 1879. sere, hogy azon, meglehetősen magasra fokozott remények, a melyek a két nagy monarchiának diplomatiai közeledéséhez közgazdasági tekintetben némely részről füzettek, alig fognak teljesedni. Nem fognak nézetem szerint teljesedni azért, mert a német birodalmi kormány az ál fala éppen legújabban — a mint nagyon jól méltóztatott az igen t. ministerelnök ur is megjegyezni — inaugurált és hazánk közgazdasági és kiviteli érdekeire nézve határozottan hátrányos, félszeg és végelemzésében magára Németországra nézve is hátrányossá válandó közgazdasági, vámügyi és tarif-p oli tik áj át megváltoztatni, vagy módosítani nem fogja. Ezt szem előtt tartva, beismerem készségesen, hogy bármely kormánynak és igy a tisztelt magyar kormánynak is helyzete egy ilyen politikai sikereinek tudatában mindig követelőbbé levő féllel szemben nem könnyű, nem éppen kényelmes. De van nézetem szerint, t. ház, a magyar kormánynak hatalmában egy ut és mód, legalább odahatni, hogy a baj enyhittessék és a megállapodás, a megegyezés létrejövetelének akadályai legalább kevesbbittessenek. (Halljuk!) És ez a mód az, ha a t. kormány az ausztriai védvámpártiaknak netalán túlzott követeléseivel szemben határozott állást foglalni és azokat nemcsak nem támogatni, hanem a tárgyalások folyamában egész erélylyel ellensúlyozni törekszik, Ez óhajtásom és reménységem is. Ezen alapokon s fönntartva magamnak, hogy az ügyhöz érdemlegesen hozzászólják akkor, midőn az alkudozásokra vonatkozó előterjesztések és javaslatok majd a t. ház előtt feklisznek, a t. kormányelnök ur válaszát tudomásul veszem. {Helyeslés a jobboldalon) Elnök: Méltóztatik a t. ház a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul veszi. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Válaszolni szándékozom még Helfy képviselő ur interpellatiójára. (Halljuk!) Az interpellatió maga igen rövid, de azt hiszem, hogy szükséges lesz némelyeket megemlíteni azokból is, a miket a képviselő ur bevezető beszédében elmondott, mert azok képezik interpellatiójának indokolását. Az intcrpellatió egyébiránt a következő: „Hajlandó-e a ministerelnök ur a magyar és osztrák monarchia külügyi vezetésében, illetőleg annak személyzetében legújabban történt változásról a törvén) hozásnak jelentést tenni, valamint továbbá ezen változás igazi okai iránt a képviselőházat tájékozni? A t. képviselő ur indokolásában kifejezte, hogy tudja, mit fogok válaszolni interpellatiójának utolsó pontjára; hogy azt fogom mondani, hogy a változás történt azért, mert gr. Andrássy Gyula nem akart tovább külügy mi nister maradni, de hogy ő ezt elhinni nem fogja. T. képviselőház! Igen sajnálom, de akár hiszi el a t. képviselő ur, akár nem, én még sem mondhatok egyebet, mint azt, a mi igaz. Az igazság pedig az, hogy a változás igenis egyenesen és kizárólag ezen személyes indoknál fogva történt, mert •— és ez az, a mi azt hiszem, a t. képviselőházat főleg érdekelheti — ezen szeméiyváltozás, a külügyi politikában semmi néven nevezendő változást nem jelent, a mennyiben gróf Andrássynak a közös külügyministeri széken utódja, a mint azt maga is határozottan kijelenté, mindenben a gróf Andrássy által inaugurált politikát szándékozik követni. Ez válaszom a kérdés egyik részére. Másik kérdése a t. képviselő urnák az, hogy hajlandó vagyok-e a külügyministerium személyzetében legújabban történt változásról a törvényhozásnak jelentést tenni. A t. képviselő ur interpellatiója indokolásában mintegy mulasztásomat rótta meg, hogy a törvényhozást, illetőleg a képviselőházat a változásról hivatalosan nem értesítettem és habár az értesítés a hivatalos lapban közzé volt téve, a képviselő ur kijelenté, hogy ő ezt nem tartja elégségesnek. A mi azt illeti, t. képviselőház, hogy mulasztást követtem volna el, azt a fennálló gyakorlattal szemben nem ismerhetem el. Hivatkozom a háznak minden tagjára, hogy eddig a közös ministeriumban történt változásokról a ministerelnök utján való értesittetés 1867 óta sohasem volt gyakorlatban. Két esetben nyert a képviselőház a közös ministeriumban történt változásról tudomást; de nem azért, mert változás történt a közös ministeriumban, hanem azért, mert a magyar ministeriumban történt változás. Volt ez ugyanis akkor, midőn Andrássy Gyula gr. magyar ministerelnökből külügyministerré lett kinevezve és midőn Lónyay Menyhért gr. közös pénzügyministerből lett magyar ministerelnökké kinevezve. De itt a ministerelnöki szék megürüiése és betöltése volt az, a mi a képviselőháznak szokott módon tudomására hozatott. Madarász József (közbeszól): Most is ezt akarnók! Tisza Kálmán ministerelnök: Azt nem kétlem, hogy Madarász képviselő ur és Helfy képviselő ur is és többen ezt akarnák, de sajnos, még nem vagyok azon helyzetben, hogy erről értesíthessem a t. házat. (Derültség a jobboldalon.) Különben egy alkalommal e kérdés a házban már tárgyaltatott, t. i. 1873-ban, midőn megtörtént, hogy egy közös hadügymiuister nevez-