Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

177 országos ülés november 28. 1879. 369 Következik a részletes tárgyalás. Antal Gyula jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és az 1—4. %%-at

; melyek észrevétel nélkvl elfogadtatnak. Olvassa az 5. %-t.) György Endre: Az 5. §-ban foglalt határozmányok a magyar kincstár érdekeit igen közelről érdekelik. A 6. alineában ki van mondva, hogy: „ha Bosznia és Herczegovina dohány- és sószükséglete, saját dohánytermeléséből, illetőleg saját sótelepeiből nem fedeztetnek, a hiányt kizárólag az osztrák-magyar monarchia mindkét egyedárúsági igazgatása egyetértőleg fogja, előre megállapított megtérítési árakon, az országos igazgatásnak szolgáltatni." Ezen szakasz szerint tehát az, eddigi állapot gyökeresen felforgattatik. Mint az indokolásban előadatik, Boszniában csupán Tuzlábau termesztenek sót és azt is oly csekély mennyiségben, hogy Bosznia szükségletét nem képes fedezni. A régi állapot szerint az 1862-iki addicionális szerződés értelmében, 20% vettetett ki a sómennyiségre, mely Ausztriából és Oláhországból vitetett be. Ezen előterjesztés szerint 192 ezer mázsa ment be, a mi megfelel a mi jövedékünk szerint 800 ezer forintnak. Hogy a monarchia melyik részéből vitetett be a só, azt a korábbi állapot értelmében, a szabad verseny határozta meg. Hogy a szabad verseny nem valami kitűnően ütött ki a magyar sójövedékre nézve, azt a kimutatás igazolja, mely szerint legközelebb 4000 mázsa volt a magyar területről bevive, a mi 170,000 frtnak felel meg. A mint tehát ezen szakaszban foglaltatik a provisió, a szabad verseny megszűnik. Meg van határozva, hogy az osztrák-magyar monarchia területéről fog a só bevitetni. Én a magam részéről jobban szerettem volna olyan provisiót, mely kimondaná, hogy az osztrák és a magyar kincstár egyenlően fogja a sószükségletet fedezni, mely esetben mindkettőnek a megfelelő mennyiség biztosítva volna. Ez azonban az, a mi aggályos reám nézve, mert mint tudjuk s bátor vagyok felhívni a t. ház figyelmét az osztrák képviselőház elé terjesztett indokolásra, mely határozottan azt mondja, hogy ezen intézkedés felvétetett azon czélhól, hogy Istriában és Dalmátiában a tengeri só productiója emeltessék. Bátor vagyok felhívni a t. kormány figyelmét arra, hogy a magyar kősónak szállítási költsége oly nagy, hogy azon esetben, ha ezen előre megállapított megtérítési árakban tisztán a termelési költség, vagy a termelési költségen felül a nyereség vétetik fel, előre láthatólag, a magyar só teljesen ki fog szoríttatni Boszniából és Bosznia egész szükséglete, egyedül tengeri sóval fog fedeztetni, a mi nagy visszaesés volna a magyar kincstár érdekében. Szerződéses természettel birván e törvényjavaslat, nagyon természetes, hogy sikerrel a KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. VIII. KÖTET. kilátásra nem lehet módosítást ajánlani, hanem a magam és azt gondolom, a ház több tagjának megnyugtatása czéljából az iránt vagyok bátor kérdést intézni a t. kormányhoz, hogy vájjon ugy érti-e ezen egyetértőleg megállapított megtérítési árakat, hogy azokba a szállítási költség be van tudva, nevezetesen, hogy a messzebbről jövő magyar só a közelebbi osztrák sóval szemben versenyképességgel birjon? B. Kemény Gábor, földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! Csak pár szót kívánok a kérdéshez szólni, a mely tulajdonkép a pénzügyminister ressortját tárgyazó dolgot érinti. Egyébiránt a mennyire a dolgot én tudom, mind a só minősége, t. i. a kősó és főtt só köztti különbség, mind pedig a szállítási díjak tekintetbe vétetnek. Baross Gábor előadó: T. ház! A bizottságnak sem kerülte ki figyelmét az, hogy ez irányban a felmerülhető nehézségek lehetőleg eloszlattassanak a azért, a midőn az 5. §. ezen pontját tárgyalta^ sietett egy oly ^módosítást tenni, a melyből világossá vált, hogy a sószállítás Bosznia és Herczegovina számára, a két államfél kormányai kölcsönös egyetértésével megállapítandó árakon és a szükség szerint mutatkozó mennyiségben, mindkét államfél igazgatása részéről szolgáltassák. Ezen módosítás abbau fekszik, hogy kimondatott világosan a szövegben, miszerint ezen sóárak iránt, valamint a mennyiség szolgáltatása iránt, a két állam kormánya előzetesen kölcsönös egyetértésre fog jutni. Egyébiránt, t. ház, a dalmatiai tengeri só maga, mely Bosznia és Herczegovinában eddig is használtatott, nem pótolja egészben véve a kősó használatát, ezt mutatja az is, hogy a Duna mentén igen élénk sócsempészet folyt még az előbbi régime alatt. Ezen intézkedés, a csempészet elhárítására van számítva s a mennyiben a két kormány igazgatásának teljesen egyforma befolyás van biztosítva az árakra és a mennyiség szállítására nézve, a bizottság a magyar érdekek veszélyeztetését, a szakasz ezen pontjának általa ajánlott szövegezésében nem látja; azért kérem annak minden aggodalom nélküli elfogadását. (Egy hang bál felöl; Hát a dohányra nézve!) A dohányra nézve ugyanazon viszony áll fenn, mint a sóra nézve s a mennyiben azt Bosznia és Herczegovina szükségli, a két állam kormánya ugyanazon föltételek alatt kötelezi magát, azt szolgáltatni. Elnök : Észrevétel nem tétetvén, az 5. §-t elfogadottnak nyilvánítom. Antal Gyula jegyző (olvassa a 6. %-t). Báró Kemény Gábor,földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! Bátor vagyok a 6. §. második bekezdésének végsorára 47