Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

370 177. országos ülés november 28.1879. egy kis módosítványt javaslatba hozni. A 6. §. második bekezdése a következőleg hangzik: „a pénzverés, az államjegyek és az osztrák-magyar bank szabadalma tárgyában a magyar korona országai, és ő Felsége többi királyságai és országai köztt létesített egyezmények, Bosznia és Herczegovinában is— abankot illetőleg az osztrák­magyar bankkal való egyezmény létesítése után — kizárólagos érvénynyel birnak." Ezen szavak után „egyezmény létesítése" kérném a következő szavakat beigtatni: — „ennek" — t. i. az egyez­ménynek,— „a törvényhozások által való jóvá­hagyása után." (Helyeslés.) Méltóztatnak értel­mét felfogni, vonatkozik ez a bankra. A bank szabadalma törvényhozásilag állapíttatott meg egybehangzólag a Lajthán innen és a Lajthán túl. Ennek kifolyása ez a módosítvány. Contem­plálva ugy is, így is volt, de ha ez benne van a törvényben, helyesebb. Kérem ezen módosít­ványnak elfogadását. (Elfogadjuk!) Elnök: Méltóztatik a t. ház elfogadni ? (Elfogadjuk!) Tehát a képviselőház a 6. §-t, a kereskedelmi minister nr módosítványával fo­gadja el. Antal Gyula jegyzö(ofoassaa7., 8., 9., 10., 11., 12. %%-okat, melyek változatlanul elfogadtat­nak; olvassa továbbá a 13. §-i). Gr. Apponyi Albert: T. ház! Ezen sza­kasz utolsó bekezdését, illetőleg az abban ki­fejezett összeget, én semmi által sem látom indo­kolva; vagyis jobban mondva: az indokolás rosszabb, mintha semmi által sem volna indo­kolva. Mert oly módon van indokolva, a melyet kénytelen vagyok egyenesen a törvényhozás szabad intézkedésének kijátszására irányzottnak nyilvánítani; olyannak, minővel valóban csodál­kozom, hogy egy kormány parlament elé lép. (Ugy van! bal felöl. Mozgás jobb felöl.) Nem is akarok tovább szólni azon indokolásról, mely a magyar kormány javaslatához van csatolva, mert ezen indokolás, mely összesen tiz sorból áll és mely az egy-egy fo're eső vámjövedelmi illetéket, az egész moarchiára nézve kiszámítja és azután Boszniára alkalmazza s azután né­hány ezer frtot leüt belőle: nem érdemes arra, hogy komolyan foglalkozzék vele bárki. Ezt bo iczkés alá venni, túlsága volna a megtiszte­lésnek. (Ugy van! a baloldalon.) Ha tudni akar­juk, hogy valóban minő kulcs szolgált alapul azoi 600,000 frtnyi összeg megállapítására, akkor itt is, a mint ez sok esetben szükséges, a szomszéd-állam kormánya által benyújtott indo­koláshoz kell fordulnunk. En ezen indokolásnak ugyjin mind.m tételét, egész alapját hibásnak tartom, de azt az egyet meg kell adni, hogy a lajfhántúli kormány legalább érdemesnek találta parlamentjét arra, hogy a maga szempontját vele szemben kimerítőleg indokolni megkísérelje; és én nem vélek tévedni, midőn azt mondom, hogy azon mód, melyen valamely kormány tör­vényjavaslatait parlamentjével szemben indokolja, azon tisztelet mértékét fejezi ki, melylyel a kor­mány parlamentje irányában viseltetik (Ugy van! a bal- és szélső balon) és igy aránylik a leg­jobban — ugy látszik — fejlődésre jutott köl­csönös viszony szerint, a magyar kormány tisz­telete a magyar parlament iránt, az osztrák kor­mány tiszteletéhez az 'osztrák parlament iránt. Az osztrák kormány indokolása, a melyről azt kell hinnem, hogy ugyanezen alapokon indult ki a magyar kormány is, midőn a 600,000 frtot elfogadta, a következő nyomokon jár. Csopor­tokra osztja az árúczikkeket és az első csoport­ban felszámlálja a kávét, fűszereket, déli gyü­mölcsöket, rizst, szóval a gyarmatárúkat. E csoport vámjövedelmét fejenkint aequiparálja a monarchia összes területe és Bosznia és Her­czegovina területe köztt, mondván, hogy ezen csikkekre nézve körülbelül egyenlő a fogyasztás a két területen és ezen czím alatt 280,000 frtot állapít meg, mint az e czikkekből Boszniára eső vámjövedelmet. Jól van, a 600,000 frtnak ezen része, ám­bár megérdemelné a kritikát, de nem teszi azt oly kirivólag szükségessé, hogy ennél bővebben inhaereáljak; ám fogadjuk el tehát a számítás­nak ezen részét alaposnak. De ezután követ­kezik az árúknak két más csoportja. Az indokolás a második csoportban felszá­mítja azon fogyasztási czikkeket, mint pl. a sört, czukrot s ezekhez hasonlókat, melyek Bosznia területén elő nem állíttatnak s melyek már eddig is, de ezentúl még inkább, kiválólag osztrák-magyar területről fognak Boszniába és Herczegovinába bevitetni; és azt mondja, hogy miután ezentúl Boszniában és Herczegovinában e czikkek után nem fog vám szedetni, eddig azon­ban a köztte és a monarchia köztt fennállott vámsorompó következtében körülbelül 80,000 forintot húzott ezen czikkek czímén: adjunk neki 80,000 frtot a sorompók megszüntetése után is, nem mint rá es ; i részt a tényleges vámjövedelemből, hanem mint compensatiót azoa vámjövedelemért, melyet ezentúl nélkülözni fog. Egészen hasonló okoskodással él a har­madik csoportnál, t. i. a kézmű-iparczikkekre vonatkozólag, a hol szintén tek'ntet nélkül arra, hogy ezek nagy része ezentúl vámmentesen fog az osztrák-magyar monarchiából oda bevitetni, az eddigi hozzávetőlegesen kiszámított fogyasz­tást megvámolja és ezen tétel alapján számítják ki az e czímen Boszniára és Herczegovinára eső vámjövedelmet. Itt tehát két lényegesen külön­böző alap egymás mellett dolgozik a 600,000 frt kiszámításában. Az egyik az a vám]övedelem, mely bizonyos czikkek után az általános vám-

Next

/
Oldalképek
Tartalom