Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

177, ersnágos ülés november 28. 1879. 367 den feltétel nélkül bele egyeztek abba, hogy Bosznia és Herczegovina oecupatiója és administratiója, tehát az összes állami uralmi jogok gyakorlása, monarchiánkra ruháztassék. Miután pedig a vámügy szabályozása az állami uralmi jogok közé tartozik, abbeli beleegyezésökben, hogy az administrátió monarchiánkra ruháztassék, bennfoglaltatik az előzetes beleegyezés abba is, hogy mi ott a vámügyet, bármiként, tetszésünk azerint szabályozzuk. Tehát ugyanezen hatalmasságok, melyek ebbe beleegyeztek, nehézséget az általunk létesített rendszabályokkal szemben nem emelhetnek. Ez az, ha jól fogtam fel, értelmét, a mit a minister nr e részben mondott. Én, t. ház, ezen felfogásnak czáfolatába bocsátkozni nem fogok és egyáltalában ezen pontot tovább fejtegetni nem akarom. Ha áll a nemzetközi jog szerint ezen felfogás, annál jobb, nagyon örülni fogok neki, hogy ha az idegen hatalmak ezen elvet elfogadják és ha ezen szempontból azon nehézségek, melyeke^ éu lehetőknek látok, elő nem fognak állani. Én megtettem képviselői kötelességemet az által, hogy a t. kormányt, mint a t. házat figyelmeztettem arra, hogy itt előállhatnak ily nehézségek. A t. kormányé méltányolni a felszólítást, melyet hozzá intéztem; a t. kormányé újra átgondolni a dolgot, vájjon nem volna-e mégis jobb az, a mit itt egy általa felállított theoria alapján hisz, tényleg ós concret kikötések alapján, minden kétséget kizáró módon biztosítani, t. i. a nehézségek elő nem kerülését. Én erre nézve a t. kormány által felállított theoriát akár magamévá tenni, akár czáfolgatni nem tartom hivatásomnak g az ügy ezen részét nem bolygatom tovább. De nem vagyok hasonló hdyzetben azzal szemben, a mi már tisztán a mi házi ügyünk, t i., azon nehézségekkel szemben, melyeket úgy a közigazgatás, mint közgazdászati tekintetben fölhoztam. Én megvallom, csak egyetlen-egy pontot látok megczáfoltnak az általam előhozottak közül azok által, a miket az előadó ur és a minister ur mondott, t. i. azon pontját beszédemnek, melyben azt állítottam, hogy a törvényjavaslat szövegében a pénzügyi igazgatónak helyettese, egy szóval sincs említve. EFsmerem, hogy ebben tévedtem és hogy a törvény szövegében a helyettes csakugyan meg van nevezve és e részben felállított tételemet, de csak is ezt, viszavonom. De azt, hogy oly közigazgatási forumokra ruháztatok teendő, melyeknek ismer tével sem bírunk — és ez volt nehézményeünn >k főpontja — ezt megerőtlenítve, megczáfolva egy szóval sem látom. És, itt úgy az előadó ur, mint a minister ur azon kifogás terére lép, hogy vájjon kivánom-e, hogy az administrátió minden egyes részletei a törvény által rendeztessenek ? Nem kívántam, hiszen az administratióról szóló törvényjavaslat felett lefolyt vitáknál számtalanszor mondtuk, hogy nem kívánjuk azt, hogy az administrátió minden egyes részletei törvény által rendeztessenek, de ismerni kívánjak, hogy minő módon fog a közigazgatás létesíttetni; tudni akarjuk, hogy melyek lesznek azon közegek, melyekre a teendők ruháztatnak. (Helyeslés a balon.) Azt hiszem, hogy egy parlament csakugyan a szerénység legmagasabb fokát érte el, ha csak annyit kivan a kormánytól, hogy szerezzen neki tájékozást arról, hogy mik azon forumok, a melyek alapján a közigazgatás rendeztetik. (Helyeslés a baloldalon.) Ennyi volt, a mit mondtam és erre nézve kénytelen vagyok ma is föantartani azt, hogy a törvényjavaslatban előforduló egyes kifejezésekből nem tudom kivonni, vájjon ott két, vagy három, vagy akár négy különböző fórumról van-e szó és hogy vaktában való legiferálásnak tekintem, ha mi oly forumokra, melyeket nem ismerünk, teendőket bizunk. (Helyeslés balfelöl.) Sokkal fontosabb ezeknél, a miket különben, mint mondám, egész terjedelmükben fenntartani kénytelen vagyok, azok, a miket a minister ur azon közgazdászati szempontokra előadott, a melyeket felhozni bátorkodtam. És itt mindenek előtt egy felfogást kell teljesen tisztába hoznom, a melyre nézve az előadó ur is, a minister ur is, alkalmasint azért, mert magamat kellő világossággal a tegnapi napon ki nem fejeztem, teljesen félreértett, a melyre nézve pedig igen óhajtom, hogy semmi kétely, semmi félreértés fel ne merülhessen. Az előadó ur tegnapi napon azt mondta, hogy ha már vámközösségben élünk, minden alkalommal a közgazdasági érdekeknek ellentétét Ausztria-Magyarország köztt hangsúlyozni és előtérbe állítani nem helyes dolog; a minister ur pedig ugyanezen helytelenítésnek más formában adott kifejezést, midőn nekem azon felfogást imputálta, mintha én minden egyes esetben, hogy ha valami előnyöcskét concedálunk Ausztria javára, rögtön valami egyenértékű compcnsatiót akarok magunk számára biztosítani, úgy, hogy minden egyes közgazdászati rendszabály, a cserealkudozás és compensatió feletti vitatkozásnak lenne tárgya. Éppen az ellenkező állásponton állok; és éppen azt emeltem ki tegnapi felszólalásomban, hogy én nem érdek-ellentétet akarok keresni, de az érdekek kölcsönös megvédésére és előmozdítására akarok törekedni, a már megállapított vámközösség keretén belül folytatandó közgazdasági politikában. De az érdekek ezen kölcsönössége és viszonossága éppen azt követeli, hogy mindakét oldalról elismertessék és ennek veszélyeztetését látom