Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-177
?>m Ü77. orszápos fiiéi noreJnVr 23, IHTi. én abban, ha egyes rendszabályoknak az organicus összefüggésből kiszakított létesítése által, egyoldalulag az egyik fél érdekei lépnek előtérbe, a nélkül, hogy a másikéi, egy megállapított általános irányzatban, biztosítékot nyernének. Es nem érhet engem azon vád sem, mintha én ebből kifolyólag minden egyes rendszabálynál szükségessé való csere-alkudozás ég a compensationalis üzérkedés terére akarnék lépni, mert én az érdekviszonosság felfogását nagyban és egészben akarom megállapítani, a minek természetes előfeltétele az, hogy legyen egyáltalában egy egységes, organicus közgazdasági politika. Én nagyon értem azt, ha a t. ininister ur, miután ő 6 gy °ly kormányhoz tartozik, a melynek közgazdasági politikáról az eddigi tapasztalások szerint organicus felfogása egyáltalában nincsen, nem tudja másképen felfogni az érdek-solidarításra, az érdek-kölcsönösségre fektetett eljárást, mint, a minden egyes esetnél előforduló compensationalis üzérkedésnek alakjában. De én, a ki éppen az ellenkezőt akarom, a ki azt akarom, hogy organicus conceptió és egységes felfogás jussanak érvényre a mi közgazdasági politikánkban, ugy fogom föl a dolgot, hogy az Ausztriával való egyetértés, e téren ne az egyes rendszabályoknál per excerpta aprózva, de nagy irányzatoknak kölcsönös, előzetes megállapításával jöjjön kifejezésre. {Helyeslés balfelöl.) És ez az, mit jelenleg teljesen nélkülözök, a minek létrejövetelétől függővé akarok tenni minden újabb kis, vagy nagy lépést a közgazdasági politika terén. (Helyeslés balfelöl) De a t. minister ur tiltakozik azon felfogás ellen, mintha mi egyáltalában, mint nyerstermelő ország a nyugati összeköttetésekre volnánk utalva. 0 azt mondja, hogy nem akarja azon niveaura lesülyeszteni az országot, hogy az csak nyerstermelő ország legyen és hogy iparterményeinek exportálása nevezetes szerepet ne játszék. A t. minister urnák a dolgok mai állásában tett ezen kijelentése, emlékeztet azon két jó pajtás ötletére, kik egymással találkozván, azt mondották: „csináljunk magunknak jó napot, nevezzük egymást nagyságos uraknak". (Derültség halfelöl.) Az által, hogy önérzetesen tiltakozik az ellen, hogy Magyarországot iparczikkek exportjára nem képes országnak nyilvánítjuk, az által Magyarországot iparországgá és az által közgazdaságát fejlettebbé bizonyára egy lépéssel se teszszük. A tényleges helyzet ignorálása, a tényleges helyzet előtti szemhunyás annak javítását semmivel sem mozdítja elő. Es én kérdem a t. minister urat, ha ő arra a térre lép, hogy mi ne legyünk csupán nyerstermelő ország és hogy mi ránk nézve a keleti nyersterményeket fogyasztó piaczok is fontosak legyenek, hogy mi az európai ipartermelés egyik tényezőjévé váljunk: van-e bátorsága ezen elméleti felfogás következményeit megvonni? lesz-e neki bátorsága initiálni azon közgazdasági politikát, a mely ezen eredmények gyors elérésére egyedül vezethet? lesz-e neki azután bátorsága, hogy mai állítását tényleg igazolhassa, a vámterület elkülönítése terére lépni ? Pedig tiszt, ház, csak ezen két dolog köztt van választás. Vagy el kell fogadnunk azon álláspontot, hogy mi addig, mig nálunk a nagy ipar természetszerűleg fejlődhetik, a nyerstermelésre fektetett közgazdasági organismussal beérjük s ennek folytán a nyugati összeköttetésekre fektessük kereskedelmi politikánk súlypontját; vagy ha ezt nem akarjuk elfogadni — a mint a t. minister ur, úgy látszik, nem akarja elfogadni — akkor arra, hogy gyorsan és mesterségesen nagyipar nálunk annyira, hogy az európai termelésben számba jöhessen, fejlesztessék, más módon, mint, a mint mondtam : az önálló magyarországi közgazdasági testnek, az önálló magyar vámterületnek létesítése mellett nem lehetséges. (Helyeslés balfelöl.) Én igen csodálkoznám a felett, hogy épen a kormánypadokról jön ez irányban újmutatás, ha megfejtést nem nyújtana azon körülmény, hogy bizony attól az időtől, melyben e kérdés szőnyegre kerül, 8 év választ el; most tehát ezen dolgokról teljes biztossággal lehet beszélni, a nélkül, hogy bárki, rögtön szaván foghatná a kormányt. Mindezek után, t. ház, nem akarván hosszasabban inhaereálni, (Halljuk! balfelöl) csak azt jelenthetem ki, hogy azon felfogások egyike sem czáfoltatott meg, a melyek alapján én a törvényjavaslatnak elhalasztását kértem s hogy ma is. úgy mint tegnap, határozati javaslatom tartalmához ragaszkodom és azt a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: A vita befejeztetvén, mielőtt felteszem a kérdést, fel fog olvastatni gr. Apponyi Albert képviselő urnák és társainak határozati javaslat. B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Felteszem a kérdést. Méltóztatik-e a t. ház, a Bosznia és Herczegovinával való közös vámegyesület létesítéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Ha a t. ház a törvényjavaslatot elfogadja, gr. Apponyi Albert képviselő ur határozati javaslata elesik. (Helyeslés.) Kérem azon képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja.
