Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

3{>6' 177. országos iilá' lékelve. És felemlítette, hogy 1868-ban 213 ezer darab lett behozva. Nem vitatom ez adat helyességét, t. ház. De méltóztassék meggondolni, hogy ezen marhák nagy része, juh és kecske és hogy ennyi és nem nagyobb mennyiségű szarvasmarha hozatott be, kitűnik a jövedelemből, a mely 1868-ban összesen 160 ezer frtot tesz. Abban az esetben, ha nagyobb mennyiségű szarvasmarha hozatott volna be, a jövedelem jelentékenyebb volna. Egyébiránt köztudomású dolog, hogy Bosznia és Herczegovina nem nagy marhatenyésztő ország és hogy juh állománya jelentéktelen. Ráadásul megemlítem még azt, hogy már darab időtől fogva a keleti marhavész pusztít Bosznia és Herczegovinában. E perczben mind Horvátországtól, mind a szorosabb értelemben vett Magyarország és Erdélytől el vannak zárva, nem igen lehet reá kilátás, hogy a legközelebbi években, e tekintetben változás fogna előjöoni és absolute nem tartok attól, hogy Bosznia és Herczegovinában a szarvasmarhakereskedés, a magyar szarvasmarhakereskedés hátrányára legyen. A sertéskereskedés Boszniában nem igen jelentékeny ezikk. Van azonban egy igen jelentékeny kereskedelmi czikke, mely minden versenyt kizár, az neki sajátos czikke s ez a szilva. Azonkívül produkál még igen nagy mennyiségű fát, melyet azonban csak azon esetre értékesíthetne, ha volnának közlekedési eszközei. Mívelhető föld egész Bosznia és Herczegovinában igen csekély menynyiségben van. En tehát tagadom azt, hogy a keleti tartományok sorába lehessen helyezni Boszniát és Herczegovinát, mely minket őstermelési termékeink darusításánál hátráltatná s hogy azok gyártmányaikat nem vehetnék meg mi nálunk, miután mi nem vagyunk azon a magaslaton, mint a monarchia túlsó fele. Itt bátor vagyok megjegyezni, hogy azon megosztást, hogy a mi kereskedésünk iránya főleg a nyugat, mig a monanchia másik felének iránya főleg a kelet, ezt nem fogadhatom el. Mind a két irányban, a monarchia mindkét részének igen jelentékeny érdekei megóvandók. Én nem kívánom Magyarországot a fejlődésuek azon alsóbb fokára rászoriítatni, mely szerint soha mást, mint nyersterményt produkálhatni képes nem lenne, sőt azt állítom, hogy e tekintetben bizonyos nemében jelentéktelen kivitel máris van. Lisztünk olyan, hogy képes az amerikai, olasz, franczia legkitűnőbb liszttel is a versenyt kiállani. És én hiszem és meg vagyok győződve, hogy az iparnak vannak egyes nemei, olyanok, melyeknek fejlődési képességük csakugyan megvan és rövid idő alatt talán ki is fejlődhetnek. Azon a hosszú határszélen, mely Horvátországtól egész Bukovináig terjed, a határszéli kereskedés iparczikkékben oly nagy, hogy figyelmen kivül hagyni szintén teljes lehetetlen. n:>reail)er SS. lS7í>. Én tehát ezen aggodalmat és félelmet nem oszthatom, valamint nem fogadhatom el azon felfogást sem, melyet Apponyi képviselő ur tett magáévá. Nem kívánok hosszasan szólani, t. ház, (Felkiáltások: Halljuk!) hanem csak azt akarom még megjegyezni, hogymagamisazt a tapasztalást tettem, eddig, hogy a t. ház valahányszor ilynemű ipari, kereskedelmies gazdasági kérdéseket tárgyal, mindig bizonyos gyorsasággal fut rajta keresztül, (Ugyvan!) melyet én, megvallom, egészen indokoltnak nem látok. Mindamellett, miután sok minden mondatott e tárgyról, én igen rövidre akarom szorítani azt, a mit elmondandó leszek. Meg kívánom jegyezni, mielőtt azon kérdésre térnék át, melyet Mocsáry Lajos képviselő' ur intézett hozzám, hogy mikép oszlik el az a 600,000 frt, a mely a törvény megszavazása esetén részökre jutna. Hiszen, kérem, ez a közös jövedelemből vétetik, — ez tehát megadja reá a kulcsot és jgy ezen kérdésnél nem szükséges tovább időzni. E helyett azonban azt akarom említeni, hogy ne kívánjunk ezen törvényjavaslattól egyebet, mint a mit eszközölni annak hivatása, a mely — mint említettem — támaszkodva a berlini congressushatározataira, ittmost specialiter nem is egyéb, mint a pénzügyi igazgatásra vonatkozó befolyását az osztrák-magyar monarchia magyar részének biztosítani, a mit nem az által kivánt tenni, hogy részletes tervét; szervezetét mutassa be a, közigazgatási közegeknek, vagy talán magának a pénzügyi közegeknek, vagy a pénzügyi eljárásnak részleteit, hanem az által, hogy mindazon lépésekben való közreműködését a magyar kormánynak szemben az osztrák kormánynyal biztosítsa, melyet dualistikus helyzetünk megkövetel. Miután ezen követelménynek erős meggyőződésem szerint, a törvényjavaslat megfelel, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Kénytelen vagyok lehető rövidséggel és oly rendben, a minőt rögtönözve az eszmék előadásába egyáltalában hozni lehet, zárszó jogommal élni és észrevételeimet megtenni azon érvek ellen, melyek az én érveim meggyöngítésére mind az előadó ur, mint a t. minister ur által felhozattak. (Halljuk!) Miután ők szívesek voltak követni sorrendben azon érveket, melyeket fejtegetésemben előadtam, legyen szabad nekem is ezen sorrendet újból követnem. (Halljuk!) A minister ur mindenekelőtt azon nemzetközi aggályokra hivatkozott, melyeket én ezen törvényjavaslatokban fennállóknak mondottam. Ha jól fogtam fel a minister ur nyilatkozatát, annak tartalma és értelme ebből áll: a berlini szerződésnél képviselt nagy hatalmasságok min-