Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-176
344 ! í7 ^- országos 81es mét ezen intézkedésnek, ,szellemét" és indokait nagyon is jól felfogom. E törvényjavaslat, mely a 217. szám alatt benyujtatott, szégyenkedve és árván állván itt a házban, én természetesnek tartom, hogy igyekszik összeköttetést keresni korábbi törvényekkel. Ilyen azon nagy tekintélyű törvény, a mely közbecsülésnek örvend, {Ellenmondások szélső baljelöl) legalább széles körökben közbecsülésnek örvendő 1867: XTI. t.-cz., a mely azon ritka szerencsében részesült, hogy íVjabb hivei közé a ministerehiök urat is megnyerte. (Derültség balfelöl.) Ezzel igyekszik ezen törvényjavaslat összeköttetésbe lépni. Azonban, t. ház, igaza volt Pulszky t. képviselőtársamnak, hogy az ilyen erőszakot a törvények lűrni kénytelenek, azok nem tiltakozhatnak az ilyen természetellenes atyafiság ellen; de a mi magyar jogunk azt, midőn valaki idegen családba tolakodott be, álarczáskodóknak nevezi és az ilyen betolakodónak az volt a büntetése, hogy örökös rabszolgaságra kárhoztattatott. Az 1867 : XII. törvénynyel álarczáskodás alatt atyafiságba lépni akaró ezen törvény is ugyanezen sorsot érdemli, (Helyeslés bal/elől) legjobb lesz, ha a ház a levéltárban való örökös letételre kárhozlatja, hogy az soha többé ezen ajtón be ne jöhessen. (Derültség balfelöl.) De különben is, ha már egy át alán rokonságot keres ezen javaslat, tudhatott volna egy vérszerinti atyafit találni, ott van a berlini szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat, ez annak valóságos jogos testvére, az is az országgyűlés jogkörének elhomályosító, az álláspontokat összezavaró mintaszerű törvényjavaslat volt, a mely abban culminált, hogy a beczikkelyezés czélszerű, de nem szükséges. (Igaz! Igaz! balfelöl.) Itt van az atyafiság, ezzel léphet vérrokonságba, de hagyjon békét az 1867 : XII. t.-cz. szellemének, ne akarjon annak védő pajzsa alá menekülni, mert az északi sark nincs oly távol a déli sarktól, mint ezen törvényjavaslat szelleme az 1867 : XII. t.-cz. szellemétől. (Derültség és helyeslés halfelöl.) Azoti törvény a szabadság friss fuvallatát vitte át tőlünk a monarchia más államába; még azon ügyekre is, a melyek addig absolutistikus hatalommal intéztettek, a lehető biztosítékokat és alkotmányos ellenőrzést teremtette meg; (Helyeslés balfelöl) ez a javaslat ellenben leplezve, a közös ministerium új hatáskörébe az absolutismus elvét akarja behozni. Az a törvény a közös ügyek rendezésénél országunk függetlenségét és az arra nézve előállható veszélyek elhárításáról való gondoskodást elengedhetetlen főfeladatává tette, ellenben ez a törvény megmutatja a kerülő utat, hogyan lehet az eddigi alaptörvények szerint fennálló jogbiztosítékokat kijátszani. (Helyeslés balfelöl.) noveml er£27, 18/9. A 67-ki törvény csak azt ismerte el közös ügynek, a mi a pragmatika sanctióból származik és a melyre nézve egyszersmind az együttes elintézés szükséges; ez egy új, következményeiben veszélyes elvet hoz be, hogy minden elismerhető közös ügynek, a minek a közös közegek által való elintézését czélszerűnek látják. Az a szellem, mely ezen törvényt sugallta, nem az 1867-iki törvény, nem is azon férfiak szelleme, a kik ama törvényt megalkották ; a szabadságnak s államunk törvényes függetlenségének az a traditiója, mely bennök élt, kihalt a jelen kormányból, ennek kezében ama traditió aranyfonala ketté szakadt (Helyeslés a baloldalon) s irják bár önök százszor e törvénybe, hogy ezt ugyanazon szellem sugallta, a Xll-ik törvény* czikkely tartalma és formája örökké tiltakozni fog ellene. (Elénk helyeslés balfelöl.) De mi szükség is van arra, hogy ezen törvényjavaslat ily kendőzést, ily fedezést szerezzen magának. Hiszen megengedem, el van hatá rozva, hogy ezen tartományok kormányzása én az azok feletti ellenőrzés a közös ministeriumra és a delegatiókra ruháztatik, jó, ezt elhatározták. De mi képzelhető szempont indítja önöket arra : hogy ezen határozatokat a lehető legnagyobb óvatossággal ne vigyék keresztül. Mi bírhatja önöket arra, hogy elhanyagolják — felolvastam a Lajíhántúli előterjesztést, mint annak külső intő jeleként, — az óvatosságot, a biztosítékot a közös kormán} 7 , a monarchia másik államában létező, sőt gyarapodó terjeszkedési törekvések ellenében megóvni a 67-iki törvények értelmét és sérthetlenségét ? Mi birhatja önöket oly eljárásra, melyből bátorítást meríthetnek e központosító törekvések, mert látják és tapasztalják, hogy a magyar országgyűlés részéről meg pártolásban részesittetnek, mert ez maga segédkezet nyújt arra, hogy e törekvések valódi czéljai el lepleztessenek? ! Mi indítja önöket erre? Hiszen, t. ház, az 1867: t. ez. egy alaptörvényLehető legnagyobb érdekünk az, hogy megóvjuk azt oly értelmezéstől, melynek alapján a közös ügyeknek eddig nem is sejtett hosszú sora kiokoskodható lesz belőle. (Helyeslés a baloldalon.) Minél régibb egy nemzet politikai műveltsége, minél erösebb és meggyökerezettebb alkotmányos szelleme, minél drágábbak azon érdekek, melyeket a törvények védenek; és minél hosszabb és nagyobb küzdelmek eredménye valamely törvényes rendezés: annál nagyobb az ily törvények méltósága, annál nagyobb a politikailag érett nemzeteknél az ellenszenv azon törvények értelmének és szerkezetének megholygatásától. Ha nem szükséges: miért rendítsük meg e törvény értelmét?! Mi szükség, hogy ezen javaslat megszavazásával, a nélkül, hogy kénytelenek volnánk, nemzetünk ezen ép alkotmányos érzését is meg-
