Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-176

17C. országos ülés fedje, de 1 egyáltalán nem alkalmas arra, hogy az 1867-iki törvény értelmezése miatti aggodal­makat egy pillanatig is megayugtassa. Mert miben állanak ezen változások? Az első abban, hogy kimondatik a szövegben — ugy mellesleg és közbeszúrva, — hogy a közös ministerium által vezetendő ezen tartományok közigazgatása. A mire mi, t. ház, határozott feleletet kívántunk és épen nem kaptunk, az abban áll, hogy nyil­tan és határozottan fejeztessék ki, hogy ezen törvényjavaslat által ruháztatik át ezen kor­mányzás, nem pedig ngy, mint a lajthántúli kor­mány félhivatalosan állítja, hogy már a 67-iki törvények értelmében illeti a közös ministeriumot. Már azon szövegezés, t. ház, melyet a bizottság javasol, szépíti és leplezi ugyan ezen álláspontot, de azon semmit sem változtat, sőt azt további magyarázat utján egyenesen megerősíti; mert •egy javaslatban, mely Bosznia és Herczegovina rendezését tűzi ki magának, első és főhatározat, melyet annak élére kell állítani, abban állana, megmondani, kire bizatik és ezen törvény által bizatik azon tartományok kormányzata. De itt nem az van élére állítva a javaslatnak, itt az van mondva ugy mellékesen, mintegy odavetve, hogy a magyar kormány befolyásának statuálása mellett mintegy magában értetődő dolog, hogy ezen tartományok közigazgatását közös minis ­tertum vezeti; ezen szerkezet tehát nemcsak lehetővé teszi, de egyenesen csakis azon magya­rázatot engedi meg, mely szerint ezen minis­teriumot nem ezen törvényjavaslat értelmében, hanem a közös törvények értelmében illeti meg azon tartományok kormányzata és ezen értel­mezés az, t. ház, melyet még azok sem fogad­hatnak el, kik különben azon közigazgatást a közös ministeriumra ráruházni akarják; nem fogadhatják el mindaddig, míg az 1867-iki tör­vények szükségtelen megrontásától óvakodni akarnak. (Helyeslés bal felöl.) De legjobban tanú­sítja ezt azon indokolás, melylyel a bizottság­jelentését bemutatja a háznak. Ha szükséges volna kimondani, mert eddigi törvényeink sze­rint nem illeti a közös ministeriumot, ha szük­séges volna — mondom — kimondani, hogy a közös ministeriumot illeti ezen törvény értelmé­ben a kormányzat, akkor azt mintegy szük­séges határozatot kellett volna ajánlani; de a bizottság nem ajánlja igy, hanem azon nagy nevezetes fölfedezést teszi, hogy ezen törvény­javaslat czélzfitával és irányával nem ellenkezik az, ha a közös ministerium, mint kormányzó hatóság neveztefk meg a javaslatban. A második változtatás, melyet a bizottság ezen törvényjnvaslatban indítványba hoz, abban áll, hogy az 1. §-ban ezen szavak helyett „tör­vények értelmében" ezeu kifejés teendő: „tör­vények szellemében." T. ház! Én sokat gondol­nc Ttmber 27. 1879* 34,3 koztam ezen változtatás értelmén, sokat gondol­koztam, hogy mi oka annak, hogy a törvényben azt akarjuk kifejezni, hogy a monarchia közös ügyeire nézve fennálló törvények szellemében felhatalmaztatik a magyar ministerium, hogy befolyjon Bosznia és Herczegovina közigazga­tásába; mert én az előbbi javaslatnak értelmét tudom magamnak megmagyarázni, mely szerint, ha ezen törvények „értelmében," nem „szellemében" hatalmaztatik fel a közös ministerium. Ez nyíl­tabb kifejezése a kormány állásának, ez annyit jelent, hogy az 1867-iki törvényekben kimondott jogelvnél s annak tartalmánál fogva, annak folya­mányaképen hatalmaztatik föl, de a törvénynek szellemében felhatalmazni, ennek, t. ház, mint törvényes intézkedésnek semmi értelme sincs. (Helyeslés balfelöl.) A törvénynek szelleme alatt értjük azon indokokat, melyek alapján valamely törvény létre­jött és azon czélokat, melyeket azon törvény elérni akar. De ha arról van szó, hogy a kor­mány felhatalmaztassék ily intézkedésre, csak oly ügyekre nézve van szükség, melyeket rendes, törvényes hatalmánál fogva el nem végezhet. Ily felhatalmazás történhetik egy meglevő törvény alapján, annak rendelkezéséből folyólag, — tör­ténhetik minden hivatkozás nélkül valamely tör­vényre, — de sem oka, sem szüksége nincs egy oly kijelentésnek, hogy a kormány bizonyos törvénynek szelleménél fogva hatalmaztatik föl, hiszen ennek, mint törvényes rendelkezésnek, semmi értelme nincs. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Homályban lévén az értelem iránt, meg­kérdeztem a bizottság jelentését, remélve, hogy ez talán fölvilágosít. A bizottság jelentése a „szellemében" szó fölvételét következő módon indokolja: A szelle­mében szó fölvétele tüzetesebben fejezi ki a törvényhozás azon intentióját, mely szerint ezen törvény a kiegyezési törvények szellemében a közös ministerium részére felhatalmazást foglal magában. Már most, t. ház, ha nézzük, hogy mi az, a mivel indokoltatik, ezen indokolás abban áll, liogy ki akarják fejezni, hogy a közös mi­nisterium a törvény szellemében hatalmaztatik fel és mit fejeznek ki? azt, hogy nem a közös ministerium, hanem a magyar ministerium a tör­vény szellemében gyakorolbat befolyást: az tehát, a mit ki akarunk fejezni, nincs benne, a mi pedig benne van, az nem indokoltatik. (Helyeslés haU jelöl.) És igy én minden fáradozás daczára, mi­után az az értelem, a mi eddig benne volt, ki­hagyatott és daczára annak, hogy a mi nélkül eddig szűkölködött, t. i. a szellem most bele­jutott, (Derültség balfelöl) maradtam az eddigi homályban és ma sem tudom, hogy mi az értelme ennek az intézkedésnek. De ha nem vagyok képes felfogni az értei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom