Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-176

1?«. országos ülés november 27. 1879. 33^ volna: e törvényjavaslathoz szavazatommal hozzájárulok. Még csupán egy megjegyzést kívánok egy oly ügyre vonatkozólag tenni, a melyet az előttem szólott Thaly Kálmán képviselő ur és válaszában a honvédelmi minister ur is érintett; s ez azon eorruptio és visszaélés, a melyek az ujonczállitással együtt járnak s a melyek minél erélyesebb elnyomására nem lehet elég alkalmat megragadjunk, hogy a kormányt ne figyelmeztessük; figyelmeztessük a jelenlegi körülmények köztt kiválólag azért, mivel előrelátható, hogy egy intézkedés fog előreláthatólag törvénynyé válni, a mely a véderőrői szóló törvény általános intézkedéseiből foly ugyan, de melynek következtében igen könynyen támadhat némi eszmezavar s igy annál szükségesebb, hogy ez irányban a ministerium szigorúan és hatályosan járjon el, nehogy azon általános vélemény terjedjen el, hogy a véddíj megfizetése, mintegy equivalensul tekintetik a szolgálat helyett, úgy hogy mintegy kisebb vétségnek, vagy vétségnek a közvéleményben egyáltalában nem tekintetnék az, La valaki magát az ujonczállítás alól kivonja, azért, mivel ha be nem soroztatik, úgy is a véddíjt tartozik fizetni. Azt hiszem, hogy bárminő tekintetek szólnak a véderődíj megszavazása mellett, a felhozott tekintetek sem az 1868. törvényhozást ezen intézmény megállapításában, sem a jelenlegi törvényhozást, midőn az intézményt tényleg életbe fogja léptetni, egyáltalában nem vezérlik és e kétféle adózást, r. i. a véradót és e véddíjt egymás equivalenseül tekinteni, valamint a múltban nem lehetett sóba, úgy a jövőben a véddíjt, az általános védkötelezettség egyenértékének tekinteni szintén nem lehet, Annálinkább hivom fel pedig a t. honvédelmi minister ur figyelmét, mert tagadhatlan, hogy azon eorruptio, mely az ujonezállítás tekintetében 1868 előtt igen széles körben fennforgót, ha talán kisebb körre szorult is össze azóta, de tagadhatlan még igen veszélyesen és igen sok helyütt mutatkozik. A t. honvédelmi minister ur kétségkívül sokkal jobban ismeri az erre vonatkozó adatokat nálamnál, de utolsó felszólalása után, mégis bátor vagyok emlékeztetni — mert úgy látszik, hogy figyelmét, vagy talán emlékét elkerülte az, hogy voltak hivatalosan constatáit esetek is, a midőn az előttem szólott képviselő ur által említett tariffa- és skála-fokozatok egyes visszaélő orvosok részéről megállapittattak, sőt tényleg azok alapján nagy mérvű visszaélések űzettek 8 ha t. minister ur ministeriumának vívmányait kutatja, alkalmasint fog esetekre és példákra találni, a hol az ily visszaélések, talán nem is a teljes és kellő szigorral lettek megtorolva s valamint a legnagyobb erélyt kell kifejtenie a t. honvédelmi minister urnák minden egyes felmerülő esetben is, úgy gondoskodnia kell általánosságban is az ujoncz-állításra vonatkozó rendeletekben az iránt, hogy minél kevesebb alkalom nyujtassék visszaélések elkövetésére. Nevezetesen^ hogy a különböző kerületekben az orvosok és az ujoncz-állítási bizottság tagjai évenkint lehetőleg változzanak, mert semmi sem idézi elő inkább a visszaélések lehetőségét, mint az, ha az orvos az egyes kerület viszonyaival megismerkedve, a másik évben abban a kerületben már magát tájékozni képes. A változtatás ezen systemája még teljesen keresztül vive nines. Én egyébiránt indítványt tenni erre nézve nem szándékozom, mert tudom, hogy a minister urnák szándoka van és fog is eziránt intézkedni és nem kétlem, hogy a nyert tapasztalatok alapján jövőre az eddiginél hatályosabb intézkedéseket fog tenni. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés a, baloldalon?) Simonyi Ernő: Csak egy pár szóval akarok reflectálni azokra, a miket Pulszky t. képviselő ur mondott. 0 mintegy szemünkre hányja azt, hogy mi megtagadván a törvényjavaslat megszavazását, védelem nélkül hagyjuk az országot, vagy, a mint 8 kifejezte magát, a monarchiát. Engedelmet kérek, ez nem áll. A még mindig érvényben levő 1868-ki védtörvény értelmében, a ki a közös hadseregbe be nem soroztatik, az a honvédségben tartozik katonai szolgálatokat tenni. Tehát ha a törvényjavaslat el nem fogadtatnék, ennek a következése az volna, hogy az a 340,000 ujoncz nem a közös hadseregbe, hanem honvédséghez soroztatnék; az ország tehát védelem nélkül nem maradna. Csak ezt akartam mondani. Mi inkább egy nemzeti véderőbe akarjuk állítani az ujonczokat, mint a közös hadseregbe. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Szólásra senki feljegyezve nem pivén, az általános vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. Márkus István előadó: T. ház! Én nagyon sajnálom, hogy Thaly Kálmán t. képviselő urat gyengélkedése, a miről ma is megemlékezett, akadályozta abban, hogy mai beszédének első részét, az ezt megelőzött vitában el nem mondata. Minthogy azonban én szerencsés voltam ezen kérdésekre vonatkozó nézeteimet a t. ház engedelmével elég részletesen akkor kifejteni, ágy hiszem, most nincs más feladatom, mint egyszerűen hivatkozni azokra, a miket az előbbi vitában már elmondtam. Különben is a történeti tények ismeretében kénytelen volnék Thaly képviselő urat felettem tekintélynek elismerni és ha valamiben el nem ismerném, az talán az ezen történeti tényekből vonható következtetések helyes alkalmazása volna a jelenre, mert a képviselő ur, azt hiszem, nagyon is elmélyedt a múltban s igen kevéssé veszi tekintetbe a mai reális viszonyok igényeit. 43*