Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-176
336 17íi. orszásros iil< : s november 27. 1S79, szempontokból sem. A lefolyt vita alkalmával ezen szempontot elég bőven hangsúlyoztuk. Midőn pl , t. barátom Orbán Balázs itt a katonai nevelő intézetek német szellemére hivatkozott és beszélt a „Soldatenkinder "-ékről: ezekre reflectalváu a t. előadó ur, az ódium felélesztését vetette szemére. Én tehát ezekről ezúttal nem akarok szólani, noha sokat lehetne. Az ódium , elismerem, csakugyan megvan s részemről nem akarnám azt még jobban föléleszteni, ámbár kiirthatíanúl él és élend az mindaddig, mig a militarismus fennáll; és mig csak egy magyar szív dobog. Erről azonban többet nem beszélek; azonban szükségesnek tartom a t. ház előtt is eonstatálni, hogy, ha a Bach-rendszer szomorú maradványait, a germanizálás tényezőit, eddig hosszú munka után, a hazákól sikerült is kiirtani: egy hatalmas germanizáló intézmény még mindig fennáll; és ez, az országgyűlés többsége által támogatott s kárhozatos németesítő működésében Magyarországban ez idő szerint még fennálló egyetlen és igen veszélyes germanizáló intézmény — a közös hadsereg. Ez el nem tagadható és épen ezért mi az ilyen intézményt perhorrescáljuk. Azonban nemcsak a fennt jelzett okokból, ezen hármas szempontból nem szavazom meg részemről a kívánt újonez-jutalékot, de aggodalmat látok még magában a véderő bizottság jelentésében is. Ezen bizottságnak ugyan magam is szerenesés vagyok tagja lenni; azonban egyedül voltam, ki ott kijelentettem, hogy sem a megelőző, sem ezen törvény javaslatot a tárgyalás alapjául sem fogadhatom el és igy a részletekbe nem menvén bele: természetesen, a jelzett indokolás sem terhel felelősséggel. A véderő bizottsági jelentés második kikezdése igy hangzik : „Miután a véderő bizottság e jelentéssel összefüggő másik jelentésében a hadsereg eddigi létszámának továbbra való fenntartását hozta javaslatba, természetes, hogy az annak kiegészítésére szükséges évi újoncz-jutaléknak és póttartalék kiállítását is megsziivazanclónak véli." T. ház! Még törvénynyé sem lett ama javaslat a 800,000 katonának 10 évre való megszavazásáról és íme , már is a törvényhozás tereméből történik rá hivatkozás. Ha már maga a törvényhozás ezt teszi; én tartok attól, hogy veszélyes praecedenssé válhatik ezen tiz évre most megszavazott hadjutalék s az arra való hivatkozás; a mennyiben mind a mi viszonyaink, mind pedig a lajthántúli viszonyok oly jelenségeket mutatnak, hogy a provisorius rendszertől már nem állunk távol. Tegyük föl tehát: bekövetkezik egy provisorium, — álljon bár annak élén akár a mostani niinisterelnök ur, Tisza Kálmán, a ki hatalmához görcsösen ragaszkodik, vagy álljon bárki más: mindenesetre igen meg fogja annak helyzetét könnyíteni a tiz évre megszavazott hadjutalék. Nevezetesen a törvényességnek némi külszinével, látszatával fog ama provisorius kormány hivatkozhatni, mint hivatkozott a véderő bizottság, arra, hogy hiszen már meg van szavazva tiz évre a hadjutalék, melynek csak természetes következménye az évenkinti újonezjutalék; nem szükség tehát az országgyűlést összehívni azért, hogy a magyar alkotmány egyik legsarkalatosabb jogával élve, az évi újonez-jutalékot ő szavazza meg, mert hiszen önként következtethető a 10 évről szóló törvényjavaslatból, hogy az egy évre eső jutalék behivása országgyűlési intézkedés nélkül is megtörténhetik. Megengedem, hogy ezen okoskodás a törvényességnek csupán külszinével bir: ámde az ily külsziiieket ügyesen fel szokták a provisorius kormányok használni s én még ily fegyvert sem akarnék a kezükbe szolgáltatni. (Helyeslés a szélső halról.) Az eddigi tapasztalatokat s a mint láttuk, a legközelebbi szavazásnál keresztülment törvényjavaslatnak elfogadását tekintetbe véve, — tegyük föl, hogy ezen 1800-ik évre kívánt újonczjutalékot a t. ház többsége szintén meg fogja szavazni. Én tehát ezen esetet is, mint valószínűt, szem előtt tartva, a, t. bonvédelmi minister ur figyelmét egy igen fontos körülményre, kívánom felhívni, mely — ha ezen most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat törvénynyé válik és effectuáltatni fog. már a jövő év elején valószínűleg' ismét gyakorlatba lép — s szerintem minden lehető figyelemmel kisérendő s meggátolandó. Egyik, a múlt vitában szólott t. képviselőtársam, Szily László szóba hozta volt már az újonezozási visszaéléseket. Noha azoknak részletesebb megemlítése szerintem inkább ezen törvényjavaslathoz tartozik, mint leginkább ennek végrehajtásával összefügghető dolog; kívánok tehát ezen ügyhöz egy kissé hozzászólani. (Halljuk! a szélső balon.) Fájdalommal tapasztaltok és tapasztalhatók a bíróságok, melyekhez számos panaszok és fel" jelentések érkeznek ily ügyekben, de tapasztalhatta maga a t. honvédelmi minister ur is, hogy mennyire elharapózott ez a métely, úgyszólván az egész országban. Ha az általános depravatiót és erkölcsi demoralisatiót tekintetbe vesszük: úgy ezen bűnös visszaéléseknek és üzelmeknek kútfejét is, az általános erkölcshanyatlásban kell keresnünk. De akárhogyan álljon is a dolog elég az, hogy a baj megvan, még pedig oly mértékben, hogy e törvényhozási teremben ceélszerü, sőt szükséges azzal foglalkozni. Köztudomású dolog ugyanis, hogy úgyszólván egész szervezett bandák működnek országszerte a
