Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-176
^fe*&v*1' 176. emágfts ülés soTeffiberl27. JS79. O 'í -7 oá/ vagyonosabb polgárok kizsákmányolására, azon ürügy alatt, hogy azok fiait a katonáskodás terhei alól törvénytelen úton-módon kiszabadítsák. A legbűnösebb -visszaélés ez, t. ház (Igaz! ügy van!) s ezen bandák, a mint a tanúság mutatja, leginkább azon vidékeken működnek, a hol a legvagyonosabb nép lakik s egyszersmind oly népfajok, melyek a katonáskodástól jobban irtóznak, mint a harcziasság erényét oly kitűnően gyakorló magyar. A t. honvédelmi minister úrhoz beérkezett ide vonatkozó adatokból, nem kétlem, név szerint is meg lehetne jelölni az ország azon vidékeit, a melyeken ezen visszaélések leginkább űzetnek. így pl. azon vidékeken, a hol az országban leggazdagabb sváb községek vannak: Torontál, Bács, Mosony, Sopron megyékben, továbbá a hol amaz élelmes faj tömöttebben lakik, a melyért Istóezy képviselő ur olyan nagyon rajong, a kik is nevezetes szerepet játszanak ezen üzelmek gyakorlásában és nemcsak saját fiaikat igyekeznek kimenteni, hanem jó pénzért ebben másokat is részesítenek. Pl. az ó-budai sorozó járás volt egyik leghirhedettebb e tekintetben. Jól tudom, hogy a honvédelmi minister ur a mit tehetett, bureaucratieus utón elkövette ezen visszaélések meggátlására; azonban ennek daczára oly rendkívüli mérveket öltenek már ezek, hogy az ily rendkívüli visszaélések immár, csakis rendkívüli utakon szüntethetők meg. Nem kétlem, hogy ha a honvédelmi minister ur ily rendkívüli utakon kívánna is ezen üzelmek meggátlásához nyúlni: az országnak erélyéről ismert katonai főparancsnoka, a legnagyobb készséggel fog neki segédkezet nyújtani, mert csakis igy lehet czélt érni: sőt a belügyminister közegeinek is kötelességük volna e tekintetben közreműködni. Mivel e baj már oly mélyen harapódzott s annyira jutottunk már, hogy a sorozással foglalkozó némely doktorok kezeinél valóságos taksa liszták vannak, a melyekben az ország sorozó járásai szerint meg van állapítva, hogy a múlt évi tapasztalatok alapján, ezen sorozó járás jövedelmez 5—6000 forintot, a másik 4—6000 frtot, a harmadik 2—3000 frtot stb. Ezen roppant mérvű és a magyar fajnak különös hátrányára szolgáló bűnös visszaéléseknek tehát minden áron útját kell vágni; a magyar fajnak, mondom, különös hátrányára szolgáló, mert a kevésbbé harczias hajlamú svábok, vagy • a leginkább kereskedéssel, iparral foglalkozni szerető izraelita ifjak ily módokon a katonakötelezettség teljesítése alól, könnyű szerrel menekülhetvén, helyettük természetesen magyar ifjak soroztainak be és igy a véradóval úgyis már arányleg túlterhelt magyar faj, ez által még inkább sújtatik. Bureaucratieus eljárással, miután ezen üzelKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. mek a legnagyobb óvatossággal eszközöltetnek, csak bajosan érhető el lényegesebb eredmény. Emlékeztetem a t. honvédelmi minister urat, hogy már egyszer nyúlt a ministerium rendkívüli eljáráshoz és rögtön meg is lett a siker. Vannak itt többen a t. képviselő urak között, a kik még emlékezni fognak a bácskai esetre, midőn a sorozó orvost, a kiküldött ministeri biztos akkor kapta tetten, mikor az alkuszszal a kizsarolt pénzen épen osztozott. Két évi börtönre ítéltettek az illetők; de úgy hiszem, hogy. ha az ilyen vérrel való kereskedést a törvény a legnagyobb szigorral fogja sújtani, a bajon inkább lesz segítve. Én e tárgygyal tüzetesen foglalkoztam és mondhatom, lennének eszméim, a melyek, ha valósittatnának, talán ezen üzelmeknek könnyebben gátat lehetne vetni. De ezen eszméket nem tartom czélszerüknek itt nyíltan a képviselőházban elmondani. {Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, dobbal verebet fogni nem lehet, azt tartja a magyar közmondás. Még a czinke is, ha látja a csapdát, nem röpül bele. Megbocsátanak tehát, ha tapasztalatokon alapuló observatióimat, mert ezen ügyet régóta figyelemmel kisérem, majd csak a bonvédelmi minister úrral magán utón közlöm (Helyeslés) és ha ő azokat jóknak fogja találni s alkalmazza, talán háramolkatik abból az ügyre valami haszon. Mindenesetre fölhívom a t. honvédelmi minister ur figyelmét ama rendkívüli visszaélésekre, melyekkel szemben ne méltóztassék megelégedni a rendes bureaucratieus eljárással, hanem méltóztassék rendkívüli eszközökhöz nyúlni és teljes szigorral föllépni. Azt mondhatnák erre némelyek, hogy már a t. ház bizottságában tárgyaltatott és nemsokára a házban is tárgyaltatni fog a hadmentességi díjról vagy védelmi adóról szóló tj avaslat, melynek az a czélja, hogy a csekélyebb testi fogyatkozások miatt besorozás alá nem kerülő ifjakra bizonyos, az ő, vagy szülőik vagyonosságukhoz mért adó vettessék ki. Mondhatná tehát valaki, hogy ha már megvan ama nagy baj, t. i. az ujonezozási visszaélés, tehát mégis azok, a kik bármily módon megszabadulnak a katonai kötelezettségteljesítésétől, jövőre legalább ezen hadmentességi adóval lesznek megróva és igy némileg hozzáfognak járulni a védelmi kötelezettség betöltéséhez, vagy legalább megváltásához. Azonban, t. ház, nagyon is gyönge vigasztalás ez; mert méltóztassék csak összehasonlítani ezen 5, 10, vagy akár 100 frtnyi adót, azon súlyos sanyaruságokkal, szenvedésekkel, melyeket pl. most a novi-bazári hegyek köztt állomásozó somogyi ezred magyar ifjai kiállanak! Ez ama csekély megadóztatáshoz képest mindenesetre aránytalan megterheltetés. [Helyeslés a szélsőbalon.) Nem 43
