Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-176
334 !'*>• országos iiäés tárgyak, adja meg a válaszát, ezt el nem fogadhatom ; hanem én reméilem. hogy a mai felszólalás után a t. minister ur a legelső napon, « mikor látni fogja, hogy nagyon nevezetes tárgyalás nem lesz és a többi minister urak is felelni fognak az interpellatiókra, majd ő is megfogja adni a választ a hozzá intézett két rendbeli interpellatióra. Ennek reményében igen is tudomásul vesszük a t. minister urnák válaszát. Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A t. ház tudomásul veszi a minister ur nyilatkozatát azon reményben, hogy mielőbb válaszolni fog. Következik a napirendnek első tárgya, t. i. a közös hadsereg iiadi létszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Beöthy Algernon jegyző (Olvassa). Elnök: A hadsereg és hadi tengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott újonczjutalék mennyiségeknek az 1889. év végéig való megállapításáról szóló törvényjavaslat harmadszor is felolvastatván, azon kérdést intézem a i. házhoz : méltózt.atik-e ezen törvényjavaslatot az imént felolvasott szerkezetben végleg elfogadni ? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot elfogadván, az a főrendiházhoz fog átküldetni tárgyalás és szives hozzájárulás végett. A főrendek ma ülést tartván, hogy az átvitel még ma megtörténhessék, mélttóztassék megengedni, hogy a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó pontja felolvastassák. Antal Gyula jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek ide vonatkozó pontját). Elnök: Ha nincs észrevétel, hitelesíttetik. Következik a megállapított napirend szerint az 1880. évben kiállítandó újoricz- és póttartaléki jutalékok megajánlásáról szóló törvényjavaslat. Thaly Kálmán: T. ház! Midőn a * 800 ezer főnyi véderő-létszámnak 10 évre megszavazásáról szóló törvényjavaslat, igen érdekes és tanulságos vitában a ház t. tagjainak figyelmét napokon át foglalkoztatta, igen sajnálom, hogy betegeskedésem miatt nem vehettem részt a vitában; s még most is, midőn az azzal összefüggésben levő, mert annak folyományául szolgáló jelen törvényjavaslathoz hozzászólok, még most is esedeznem kell a ház abbeli kegyességeért, hogy méltóztassék nekem, bár egyszerű képviselőnek, ez egyszer megadni azon kiváltságot, — a melylyel a ministerelnök ur mindig élni szokott — t. i, hogy lassú hangon beszélhessek. (Halljuk!) Midiin a múlt évben kivánt újoncz-mennyiség megszavazása kéretett a háztól: azon alkalommal magam, valamint elvtársaim nevében volt szerencsém nézeteimet kifejteni és tüzetesebben indokolni azon álláspontot, a melyet én és elvaoreiuber 27. 1**39. társaim e kérdésben elfoglalunk. Minden ily adandó alkalommal szükségesnek tartom hangsúlyozni azt, hogy elveinkkel a közös hadsereg eszméje ellenkezik és mindenkor szükségesnek az önálló nemzeti hadsereg követelését, mint pártunk programmjának egyik alappontját. Miután pedig azon múlt évi alkalommal bővebben volt szerencsém kifejtesd indokaimat: azért ezúttal ez alapindokolásra nézve igen rövid leszek, csak a főpontokat említve meg, minthogy ezeknek ismétlését épen nem tartom semmi ily alkalmakkor fölöslegesnek. Hogy mennyire eorreet a függetlenségi párt felfogása akkor, midőn programmja egyik főpontja gyanánt az önálló magyar hadsereg eszméjét áílítja fel, az mind állami tudományi, mind magyar közjogi, mind pedig nemzeti szempontból kétségtelenül igazaiható. Az államtudomány szempontjából elég lesz röviden csak arra utalnom, hogy e tudomány elvei szerint önálló állam nem létezhetik saját külügy és saját hadügy nélkül. Ez alaptételnél többet fejtegetnem nem szükséges. És ha önök jelenleg magyar államról álmodoznak, tehát csak álmodoznak arról; mert a valóságnak, hogy t. i. önálló állam volna —• mostani állapotunk vajmi kevéssé felel meg; és nem is fog megfelelni mindaddig, mig programmunk ezen pontja nem valósittatik s az önálló nemzeti hadsereg életbe nem lép. A mi pedig a magyar közjog szempontiát illeti: azt hiszem, eg ÍSZ a legutóbbi időkig senkinek sem volt oka, sem joga kétségbe vonni, hogy Magyarországot az önálló magyar hadsereg intézménye megilleti, valamint mindig megillette. Igaz ugyan, hogy ezen felfogást bizonyos oldalról, nevezetesen az osztrák katonai körökből már rég idők óta nem osztották. Es itt, hogy ezen állításomat igazoljam, hogy miként fejlődött ki a közös hadsereg intézménye, — a 67. 68. törvényeket nem tekintve, miként igyekeztek az irányadó katonai körökben a magyar önálló hadsereget folytonosan megsemmisíteni és ! a magyar csapatokat csak mint az osztrák hadsereg | alárendeltjeit, ezekkel vegyítve használni, — erre vonatkozólag, midőn ily törvényjavaslat van szőnyegen, inelylyel a hazának ismét 45 ezer fia kívántatik a közös hadsereg számára: ismétlem, nem tartok fölöslegesnek egy kis közjogi és történeti visszapillantást. És főként azon okból; mert bár a lefolyt vita alkalmával, mely ezzel szoros kapcsolatban van, a kérdésnek majd minden oldala megvilágittatott: annak ezen része mégis legkevésbé, pedig ebből érdekes tanulságokat lehet szintén levonni. Midőn a magyar parlamentnek legalább egy része fenntartani törekszik a nemzet jogait az önálló nemzeti hadsereg ügyében, az osztrák militarismus rendszerével szemben: akkor foly-
