Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-175

175. országos úlés november 26. 187".). 3 1 7 ben, mikor a fegyelem teljesen megszülök és a hadsereg tagjai egymás jóindulatú támogatására vannak utalva. Ha nem kellene a lelkesedés, akkor nincs indokolva, hogy azon porosz hadsereg, melyet Jénánál megvertek s mely kitűnően fegyelmezve volt, mig azon porosz hadsereg, mely 1814-ben győzött, — győzött, mert a nemzeti érzület s azon vágy vezette, hogy az idegen uralmat saját hazájáról lezárhassa. (Ugy van! a szélső balon.) Degré t. képviselőtársamnak, midőn azt kérdezte, hogy ha a ház megszavazza ezt a törvényjavaslatot, milyen compensatiót fog a nemzet ezért kapni, azt mondta, hogy fogja kapni a közös hadsereg közös védelmét. Többször említette a t. képviselő ur, hogy a közös védelmet a mi érdekünkben fenn kell tartani, hogy félnünk kell attól, ha az nékünk felmondatik. Mi az a közös védelem? Lássuk a múlt században, József császár idejében az ausztriai hadak sehol sem győztek, a hol szövetségesök nem volt. A napóleoni hadjárat alatt vereség vereséget ért: midőn győztek a francziák ellen 1814-ben, akkor szövetségesekkel győztek. 1848 — 49-beu a magyar nemzettel szemben vereséget szenvedtek. Csak az orosz sereg szövetségével győzhették le ä magyart. 1864-ben legyőzték a dánokat, mert Poroszországgal szövetkeztek. 1866-ban a poroszok ismét megverték. 1869-ben, mikor a bouchések fellázadtak, nem bírták őket legyőzni, hanem pénzen kelletett a békét megvásárolni. És most, midőn a keleti kérdés megoldása előtt állottunk és Szerbia minket insultált, azt mondták: nem lehet Szerbiát megfenyíteni, mert az igen kicsi, nem lehet Oroszországot megtámadni, mert az igen nagy. Csak azt állítom, midőn a közös védelemről van szó, a múltban sikert nem mutat, a jövőre pedig kellő biztosítékot nem nyújt, én azért ezen közös védelemben megnyugvást nem találok s azért óhajtom, hogy Magyarország védelme külön legyen szervezve. Azt mondja az előadó ur: Mi fogna történni, hogy ha egyszer azt mondják a Lajtháu túl: Nincs közös hadsereg, nincs közös védelem. Mondanák bár azt béke idején, örülnénk nagyon. De jót áll-e a t. képviselő ur, hogy a viszontagság közepette, vesztett ütközet idején, midőn a germán és szláv elemek áramlata köztt ütközetet kell létünkért elfogadnunk, vájjon akkor, midőn hadseregünket egy új Laugensalza elébe vezetik, akkor, kérdem, ha fel fogják mondani a közös védelmet, mit fog tehetni az a nemzet, melynek fiai idegen tisztek alatt, idegen hadseregben van és mikor veszedelem ellen nem védheti magát, mert fiai távol vannak az országtól, távol azon csataterektől, hol idegen nézpontokból letétetik velük a fegyvert. Akkor a magyar nemzet, mert nem bir önálló hadszervezettel, magát saját erejéből megvédeni nem lesz képes. És vájjon biztosít-e a t. képviselő ur, hogy a német egységnek eddig történt valósulása után, mely valosalás villámlás és menydörgés köztt, mint az isten parancsolata, létre jöttnek látszik a német nemzet előtt, vájjon a lajthántúli országok egy Németországgal viselendő háború esetén, meg fogják-e állani helyüket a trón és a Királv mellett, mint meg {QOállam a rokontalan magyar nemzet és vájjon a trón és a királynak nem fog-e nagyobb biztosítékot nyújtani az önálló magyar hadsereg, mely szervezettel bir, mely képes lesz a trónt akkor is támogatni, mikor az idegen, szláv és germán rokonnal biró fajok, nem fogják oly erélylyel csatába vinni fegyverére]őket, mint a mily erélylyel a rokontalan, léteért küzdő magyar tenné azt. Azt mondja a t. előadó ur, hogy a közös hadsereg az alkotmány keretében van és alkotmányos ellenőrzés alatt áll. Én ezt nem fogadhatom el, mert, hogy a közös hadsereg alkotmányos ellenőrzés alatt álljon, e tekintetben szükséges volna, hogy a parlamenteknek vizsgálati inquiry-joguk legyen a közös hadseregben előforduló visszaélésekkel szemben; de szükségesnek tartanám, hogy a közös hadseregben történő kinevezések a felelős ministerek által ellenjegyeztessenek. (Helyeslés a, szélső balon.) Azt mondja a t. előadó ur, hogy daczára annak, hogy mindez nem történik, a hadsereg mégis az alkotmányos ellenőrzésen belül vau. Én ezt határozottan kétségbe vonom, mert azon nemzeteknél, melyek az alkotmány iránt érzékkel birnak, nem történik az, hogy egy tábornok a felelős minister ellenjegyzése nélkül neveztessék ki, még egy udvarhölgy sem neveztetik ki ellenjegyzés nélkül, miként ezt Angliában látjuk. És ha áll az, a mit szemünkre vetett, hogy a mi rendszerünk mellett Ausztria és Magyarország monarchia diseretiora, akkor én viszont azt állítom, hogy a jelenlegi hadsereg fennállása mellett a mi alkotmányossá gunk, a mi parlamentünk nem egyéb, mint egy alkotmány és parlament diseretiora, (Elénk helyeslés balfelől) mert a hatalommal szemben nincs más garantia, nincs más biztosíték, mint az erő; igen ám, de a nemzet kezéből hiányzik ezen erő, melyet a hatalommal szemben jogainak s képviselőházának védelmére latba vethetne. (Helyeslés.) Azt monda az előadó ur, hogv ő örököse, a Deák-pártnak s e párt politikájának. En ezen nyilatkozatát elfogadom mentségül, a mennyiben azzal azt akarja kifejezni, hogy álláspontja nem saját hibája, hanem öröklött betegség; (Tetszés a szélső baloldalon) de én azt hiszem, hogy nemcsak a Deák-pártnak örököse, hanem sokkal messzibb viszi föl örökösödési jogát. Montesquieu az oly görög városokról, melyeknek a rómaiak