Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-175
318 l' 5- országos ü! Graecia legyőzése után meghagyták szabadságukat, azt mondja, hogy midőn valamelyik városnak szabadságát meghagyták, előbb két pártot élesztettek föl; egyiket, a mely védte a törvényeket, az ország szabadságát s a másikat, a melyik hirdette és bizonyította, hogy nincs Hellásban más törvény, mint a rómaiak akarata. S miután ezen utóbbi párt örökké hatalmasabb volt, láthatjuk ebből, hogy milyen volt a görögök szabadsága. (Helyeslés a szélső halról.) Önök, mint a t. előadó ur is, ki nem azt bizonyította, hogy mi Magyarország érdeke, hanem azt, hogy mi Bécsnek akarata, csakugyan ezen párt örökösének látszik lenni; de én kérdem, miként hivatkozhatik valaki nagy büszkén arra, hogy ő a Deák-pártnak örököse; hiszen tekintsük az eredményeket, vájjon fejlesztették-e a nemzet jogait tovább azon az alapon, mely alapot az 1867. törvényhozás elfogadott? Vájjon anyagilag előbbre vitték-e a nemzetet, hiszen az most a végromlás szélén áll. (Igaz! Ugy van! a, szélső baloldalon.) Az ily párt, mely idevitte a nemzetet, hogy anyagilag tönkre van téve, erkölcsileg pedig elem orálisáivá. (Igaz! Ugy van! a szélső balon) az ily párt, mondom, nem hivatkozhatik e törvényhozási teremben ezen eredményekkel szemben büszkén arra, hogy azon hagyományoknak örököse s ha teszi, annyit mond ezzel, hogy : én könnyelmű apámnak tékozló fia vagyok. (Igaz! Ugy van! a szélső hahói) De ha a Deák-pártnak örököse, be kell váltani azon ígéretet, a melyet a Deákpárt tett. Az 1867: XII. t. ez. 10.'§-ában benn van a magyar hadsereg. Igen sok ember ezen szót azon hitben fogadta el, hogy magyar hadsereg fog lenni s midőn 1868-ban a magyar hadsereg intézménye fel nem állíttatott, azon hitben voltak azok, a kik a Deák-párthoz tartoztak, hogy majd 10 év lefolyása alatt annyira fog erősöelni ezen pártnak politikai befolyása, hogy azon Ígéretet, melyet erre nézve az 1867: XII. t. ez. 10. §-ában felvett, befogja váltani. Önöknek azon 10 év lefolyása után ezen ígéretet kellene beváltani, nem pedig az ellenkezőnek hirdetésével a nemzet elé állani. (Helyeslés a szélső halon.) Azt mondja a t. előadó ur: ő reál politikus 5 hogy ha néz is a csillagokba, nem akar ugy járni, mint Thales, a ki az alatt, míg a csillagokat nézte a gödörbe esett. Én nem is féltem a t. előadó urat azon szerencsétlenségtől, hogy ő a gödörbe esik, hanem inkább attól féltem, hogy a csillag esik az előadó úrra. (Elénk tetszés a szélső balon. Derültség.) Ideálisnak nevezi a t. előadó ur, mint nagy real-politikus a mi követelésünket, hogy legyen magyar vezényszó, magyar zászló; erre vonatkozólag azt mondja, hogy azon 44°/«-ban, mely a közös hadseregben Magyarország hadi állomáés uoveittbar 28. 1879. nyát képezi, 20°/o van, mely nem magyar. Én elhiszem ezt, de nem azon következtetést vonom le abból, hogy ezért a magyar vezényszó és magyar zászlóról lemondjunk, mert én igen jól tudom, hogy egy politikai nemzet és tekintse meg az előadó ur, akár Francziaország történetét, mielőtt egységes nemzetté vált, vagy Spanyolországét, egy politikai nemzetet nem az alkot, hogy egy nyelvet beszélnek, hanem a közös politikai múlt. Én nem hihetem, hogy azon nemzetiségek gyermekei, a kik századokon keresztül a magyar nemzet zászlói alatt találták a pogányság ellen védelmüket, a kiknek századokon keresztül a közös csatatéren fiaik együtt öntötték verőket velünk e haza önállósága és szabadságáért, visszautasítsák, hogy a magyar zászló alatt küzdjenek, a mely alatt atyái folyton küzdöttek; visszautasítsák, hogy magyar vezényszó szerint vezényeltessenek. Nem lnhetcm, hogy kedvesebb lehessen a német vezényszó, mely alatt csak tűrni, szenvedni tanultak, de soha védelmet és oltalmat ugy nemzetiségök, mint vallásuk tekintetében nem találtak. Tuéní kell azon nemzetiségeknek, hogy az o vallásszabadságuk egyedül a magyar szabadság barezosainak köszönhető, hogy ha azok nem lettek volna, épen ugy, mint a lajthántúli nemzetiségek, vallásszabadságban soha sem részesültek volna. De szükséges azért is a magyar vezényszó, hogy képesek legyünk valahára egymást megérteni, mert ha egymást megérthetjük, kevésbé leszünk félreértéseknek kitéve (Igaz! a szélső halon.) Tudom én azt, hogy épen azért zárják ki a magyar vezényszót, nehogy Magyarországon egymást megérthessük és akkor az önkényuralom tényezőivel szemben, határozott állást is foglaljunk. (Élénk tetszés és helyeslés.a szélső halj elől) Azt mondja a t. előadó ur, hogy nem elég erős a nemzet és azért nem lehet oly erős politikát ^követni, mint a milyen a mi követelésünk. Én hallottam rabszolgatulajdonosoktól azt, a rab szolgafelszabadítás ellen, hogy nem kell felszabadítani őket, mert a kik képesek nekik milliomokat keresni, azok nem lesznek képesek saját kenyeröket megkeresni. Azon argumentum, hogy a nemzet nem elég erős, hogy önerején magát fenntarthassa, hasonlít ahhoz, a mit a rabszolgatartó saját érdekében mondott, hogy a rabszolga nem lesz képes élete táplálékát megszerezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) De miért ne lennénk mi erősek? Ott vau Belgium, mely kis nemzet, ott van Hollandia, ott van Svajcz, melyek szintén kis nemzetek. Igaz, azt fogják mondani, hogy azok mívelt nemzetek. De hát itt van ismét Románia, Szerbia, Montenegró, Bulgária, sőt Kelet-Eumélia. Ezek önálló hadsereggel bírnak. És akkor azt mondja a t. előadó ur, hogy ideális a mi mul-
