Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-175

816 175. országos ülés november 20, 1879, mienk, a nemzettől el volt különítve s más szellemet, minta laktanyai szellemet nem ismert, megveretett, azt következteti, hogy mi is tartsuk fenn a hadsereget, mely csak eaesarismust és kaszárnyaszellemet ismer, alkotmányt és nemzetet nem. (Tetszés a szélső halon.) Hivatkozik a t. képviselő ur Plevnára s elmondja, hogy azon időt, mely azóta lefolyt, annak tanulmányozására fordította, hogy a lovasság mily fontos. Előadja a muszte hafizok vitézségét s mindebből azt vonja le, hogy mi ne kövessük azon 45,000 embert, kik oly hősileg viselték magukat, hanem kövessük ama 200,000nyi muszkát, kik képtelenek voltak a 45,000 hőst leverni, pedig hosszabb időt töltöttek a czár szolgálatában s kik az orosz birodalomban ép oly mindenható politikai befolyást gyakorolnak, minőt külügyeinket illetőleg, a mi hadseregünk vezetői is talán e példából indulva ki, megkisérlenek. Nem azt következteti, hogy a hősök rendszerét, kik hazájokat vitézséggel védelmezték, fogadjuk el, hanem következteti azt, hogy fogadjuk el azon rendszert, mely ama harcziatlan katonák-é és férfiatlan férfiaké, kik csak kiéheztetés utján tudták ama maroknyi csapatot legyőzni, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hivatkozik a képviselő ur Szerbia, Románia és Bulgária példájára s elfelejti, hogy azok, kik Plevnánál vitézül viselték magukat, a román hadsereg tagjai voltak, mely hadsereg rövid szolgálatú nemzeti hadsereg s elfelejti, hogy ezek a muszka hadsereg mellett, mily előnyös színben tűntek fel. Elfelejti a képviselő ur, hogy Szerbia felszabadult s független hadsereggel bir , hogy Romániának önálló hadserege van, Bulgária önálló, független hadsereggel, hogy még KeletRumelia is külön militiával bir. Mindebből Jókai képviselő ur azt következteti, hogy mi mondjunk le az önálló hadseregről, épen azért, mert ezen apró nemzetek új, önálló, nemzeti élethez kezdettek. Mi a nagyobb nemzet, az önálló nemzeti lét feltételeit adjuk fel azon pillanatban, mikor Európa keletén minden nemzet új, önálló nemzeti fejlődésnek indul. A Itália irredentára is hivatkozik, mint egy megfélemlítésül, a helyett, hogy látná, miszerint azon nemzet, a mely a hareztéren nem aratott dicsőséget, daczára annak, hogy a multak ily keserű hagyománynyal birnak, képes addig, mig a nemzeti nyelvet beszélők területéből csak egyetlen darabka is van idegen hatalom alatt, ily nagy erőfeszítésre és van elég bátorsága oly politikát követni, a mely visszaköveteli azon részeket, a melyeken olaszok beszélnek, mi magyarok mondjunk le azon feltételről, mely a nemzet kiegészítésének részét képezi: az önálló nemzeti lét védelméül szolgáló nemzeti hadseregről. (Helyeslés a szélső baloldalról.) Márkus István t. barátom azon megjegyzést tette, hogy én talán Fraueziaországban láthattam közelről az eseményeket, de a franczia nemzet azokból, mert közelebb volt hozzájuk, más tanúságot vont le, nem pedig azt, hogy nemzeti és rövidebb ideig szolgáló hadsereg szükséges. Nézetem szerint a t. előadó ur téved. Nézze csak meg a ministeri és véderő bizottság által benyújtott indokolást, a melyekben ki van emelve, hogy Francziaország mily nagy haderővel rendelkezik. Nem az állandó hadsereg, hanem a territoriális és szervezetében a porosz népfelkeléshez hasonló ezen hadsereg adja azon nagy haderőt ugy, hogy a császárság idejében szolgáló állandó hadsereg hét, a mostani pedig öt évet szolgál active. Az activ szolgálati idő tehát leszállittatott és az állandó hadsereg mellett a nagy nemzeti territoriális sereg szerveztetett. Ez külömbözik a császári hadseregtől, a mely mellett a mobil nemzetőrség megvolt 1868-ban a törvényben f Ugy van t a szélső baljelől) és a melyet a császárság, politikai félelemből, nem mert szervezni. (Ugy van! a szélsőhaljelől.) És mert ezt tenni nem merte, nem volt képes a német hadsereggel szemben, nagyobb haderőt az ütközet színhelyére vinni. (Ugy van ! a szélső baloldalon^) Még más is történt Fraueziaországban, mi a mi viszonyainkra is talál. Ott voltak Metzben a fegyverek százezrivel, de nem lehetett azokat felhasználni, mert a závár Parisban, vagy máshol volj elrejtve, nehogy a fegyverek a nép kezébe kerülve felhasználtathassanak a császárság ellenében. (Ugy van! a szélső baloldalon) Azt mondotta a t. előadó ur, hogy tévedtem, mert nem két, hanem négy tüzérezred van a közös hadseregben, a mely Magyarországból toboroztatik. Beismerem, t. ház, hogy tévedhettem, azonban ez korántsem bizonyít ellenem, mert én azért hoztam fel a két tüzérezredet, hogy bebizonyítsam, mikép könnyű lesz az önálló hadseregre való átmenetelt eszközölni. Ha azonban négy van, akkor mellettem argumentált a t. előadó ur, mert ekkor kétszerte könnyebb az önálló hadseregbe való átmenetel, mert kétszerte könynyebben lesz a magyar ttízérezredek keretének megalkotása. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Felhozza a t. előadó ur, hogy a fegyelem az. a mi a katonát az ütközetben összetartja és hogy csak fegyelemmel lehet a t

katonát ütközetbe vinni. (Halljuk! Halljuk.') Én beismerem, hogy a csatáig a fegyelem tartja össze a hadsereget, de a csata folyama alatt nem ez, hanem az a lelkesedés s azon tűz az, a mi belülről jő, lelkesedés, a mi a hadsereget a hazának és nemzetnek védelmezésére ösztönzi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Gondoljon csak arra a t. előadó ur, hogy mi történik az oly hadsereggel, a melyet a fegyelem tart össze, vereség eseté-