Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-162

162. országos ülés november 8. 1879. M kedése s épen azért, mert agy látom, hogy e tekintetben semmit sem akar tenni a pénzügyminister ur, szükségesnek láttam, szemben a kérvényi bizottság javaslatával, módosítványt benyújtani, kérvén a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. Módosítványom a következő: „Utasítsa a ház a pénzügyminister urat, hogy e tárgyban már beadott és indokolt indítványra nézve véleményes jelentését, még ez évben adja be." Azért tartottam szükségesnek határozottan betenni, hogy ez évben adja be, mivel azt tartom, hogy a pénzügyminister urnák két hónap elegendő lesz arra, hogy e tárgyban jelentést tegyen. (Helyeslés bal/elöl.) Mednyánszky Árpád b. jegyző (olvassa Ugrón Ákos módosítványát). Nagy Gábor: Én is erre vonatkozólag, de csak a legrövidebben bátor vagyok kijelenteni, hogy e kérdésnek további függőben tartása, valóban tűrhetlen az érdekeltekre nézve. Azon szegény emberek már csak az által is érzékenyen vannak sújtva, hogy nemcsak szeszfőző készülékeiket nem használhatják, de azokat, ha elvesztegetve is, el sem adhatják. Tehát kénytelen vagyok pártolni azon indítványt, hogy záros határidő tűzessék ki. Vagy fontos e kérdés, vagy nem? Ha fontos, méltóztassanak tenni valamit, méltóztassanak azon szegény embereken könyörülni; ha pedig nem fontos, méltóztassanak bennünket — ezen szegény nép képviselőit, kimenteni azon kellemetlen helyzetből, melyben az által vagyunk, hogy őket sem kedvező eredménynyel biztatni, sem pedig reményeik teljesüléséről lemondatni nem tudjuk. (Helyeslés.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminister: Előttem szólott Ugrón Ákos képviselő úr hivatkozott arra, hogy a kérdés már a múlt évben tárgyaltatott és akkor kilátásba helyezte a pénzügyminister, hogy e kérdéssel foglalkozni fog. T. ház ! A mit akkor kilátásba helyeztem — a mint azt a t. képviselő úr is tudni méltóztatik — megtörtént, mert e tárgyban több, az illető vidéken érdekelt képviselőt tanácskozásra hívtam fel, a hol előadván a kormány álláspontját és nézetét, őket az illető vidék kívánságának előterjesztésére kértem fel. Ezen tanácskozmány annyiban nem vezetett eredményre, hogy ott megállapodás nem jöhetett létre. Minek í oly tán felkértem az illető érdekelteket, hogy figyelembe véve azon körülményeket, melyek felhozattak s melyek határain túlmenni a törvény értelmében és a kincstár érdekében nem lehet, méltóztassanak előterjesztést tenni, miként lehetne ezen, ama vidékre nézve nagyfontosságú kérdést lebonyolítani és megoldani. Erre nézve az érdekeltektől mai napig választ nem nyervén, abban maradt a dolog. De azért tovább is foglalkoztam az ügygyei és bátor vagyok kijelenteni, hogy nem hiszem KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. VIII. KÖTET. megoldhatónak az ügyet akként, hogy egy kiadott ministeri rendelet visszavonassák, vagy más által pótoltassék, mert felfogásom szerint a törvényt másként nem lehet magyarázni és igy a bajon csakis törvényhozási utón lehet segíteni. Bátor vagyok már előre is nyilvánítani, hogy oly általánosságban, a mint az egyesek által kívántatik, vagy inkább kívántatott, hogy t. i. mindazon kedvezmények, melyek az előbbi törvény értelmében fenállottak, de a melyek nézetem szerint az akkori törvény ellenére igénybe vétettek, a mennyiben nemcsak saját, hanem mások terményei értékesítésére is felhasználtattak, nem tarthatók fenn. Ily messze menni a jelen törvény alapján s a kincstár érdekében nem lehet s ezen bizonyos föltételekhez kell kötni ezentúl is mindenesetre, a székely földnek esetleg adandó kedvezményeket, így állván a dolog, ma nem volna czélszerű terminus praeclusivhoz kötni e kérdést, melynek megoldása ezen idő alatt, az én felfogásom szerint, most nem létesíthető s azért kérném a t. házat, méltóztassék e kérdést a kérvényi bizottság javaslata alapján hozzám utasítani. Én a kérdéssel tüzetesen fogok foglalkozni, de nem csak ezt fogom tenni, hanem fel is fogom hívni az érdekelteket véleményük nyilvánítására s ezen vélemények alapján, a mennyire azok a kormány nézeteivel összeegyeztethetők, az előterjesztést megteszem, de meg lévén győződve, hogy a tárgy sürgős és fontos, igyekezni fogok, hogy az soká ne késsék. Szabély Antal: T. ház! Nemcsak azért tartom kötelességemnek fölszólalni, mert a múlt évben egy interpellatiót is adtam be erre vonatkozólag, hanem azért is, mert egy kérvényt támogattam. A t. pénzügyminister ur mai nyilatkozata jobban megnyugtat, mint az akkor adott nyilatkozata; mert ha jól emlékszem, akkép méltóztatott akkor nyilatkozni, hogy e kérdésről nem szólhat, mig a iajthántúli ministeriummal nem értekezett. No, ma úgy látom, a dolog egészen más stádiumban van és örülök rajta annyival is inkább, mert meg vagyok győződve, hogy nemcsak ezen oldalról tétetett interpellatió, hanem hogy azon oldalnak is nagyon érdekében van ezen kérdést úgy megoldani, a mint az a törvényben kifejezve van, annyival is inkább, mert eddig Magyarországon nem létezett egyetlenegy kormány sem, mely ezen §-t, mely a törvénybe van iktatva, tiszteletben nem tartotta volna. Én a t. pénzügyminister úrtól csak annyit kérek ezúttal, hogy miután a szüret egylátalában az egész országban bevégeztetett, méltóztassék minél elébb intézkedni, sőt ha egy kéréssel még tovább szabad mennem, arra is kérném, hogy a képviselő urak közül ne csak azokat méltóztassék ezen értekezletre meghívni, a kik hallgatni szíveskedtek, hanem azokat is, a kik már e tárgyban felszólaltak. 4