Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-174

294 174. országos ölés november ÍÍ5 lí>7!>. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) s a capa­eitatió következtében elfogadott tanok, elvek alapján lépni fel újra a választás küzdterére. Mert ilyen a fogalmam, t. ház, a képviselői kötelességről, a képviselői becsületességről, a politikai közerkölesiségrői, csakis ismétlem azt, a mit mondtam, hogy Tisza Kálmán minister­elnök urnák (Élénk derültség jobbfelöl} azon nyi­latkozatát, hogy ő a politikai erkölcsiségnek barátja volt, barátja jelenleg is; a jövőről nem beszélek, igenis uraim a jövőről nem beszélek azért, mert a mint megtörténhetett az. hogy saját érdekében a körülményekhez képest meg­változtatta politikai hitelveit a haza érdekei ellenére, miután kimondta a képviselőházban, hogy ő politikai hitelveit nem adta fel, csak egyidőre szegre akasztotta azokat, igen könnyen megtörténhetik, hogy még itt e székeken (a szélsőbal padjaira: mulat) fogjuk őt láthatni — hanem igenis uraim, a múltra és jelenre nézve jogosan mondhatom, miszerint az általa tett nyi­latkozat nem felel meg a valódiságnak, mond­hatnám, hogy hazugság, de nem mondom. (Élénk derültség.) Kötelességem, t. ház, bebizonyítani állítá­som valóságát . . . Elnök: Alig érhet engem az a szemre­hányás, hogy túlságosan élnék azon joggal, melyet a házszabályok az elnöknek abban az irányban adnak, hogy a képviselőket előadásuk­ban félbeszakítsa. De az elnöknek ez a joga egyúttal kötelezettséggel is jár s lehetnek talán a házban sokan, kik tőlem ezen kötelezettség teljesítését a jelen esetben méltán megkívánhat­ják. (Ugy van! a jobboldalon.) A mikor beszédét azzal kezdette, hogy mielőtt a napirend tárgyára áttérne, némelyeket előre kivan bocsátani, én már akkor félbeszakít­hattam volna a házszabályok értelmébe]! a kép­viselő urat előadásában s figyelmeztethettem volna, hogy magához a tárgy érdeméhez szóljon. De nem tettem. Minthogy azonban a képviselő ur most már hosszasan barangol más téren, (Élénk derültség) kérnem kell arra, méltóztassék evvel fölhagyni és a tárgyhoz szólani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor: Ugyanis köztudomású dolog, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur meg­tagadta azon politikai hitelveket, melyek mellett küzdött az 1861. évben. (Uyy van! Ugy van! a szélső baldalon.) Elnök: Ismételve figyelmeztetem a kép­viselő urat, hogy a miket mond, épen nem tar­toznak a tárgyhoz. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk! a szélsőbalon.) Ha a képviselő ur figyel­meztetésemet nem veszi tekintetbe, sajnálom, de kénytelen leszek ellenében a házszabályokat alkalmazásha venni. (Elénk helyeslés a jobbolda­lon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Csanády Sándor: Azt hiszem, jogosítva vagyok reflectálni az előttem mondottakra (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) és különösen akkor, a mikor a jelenleg tárgyalás alatt levő törvény­javaslat is egyik következménye a ministerelnök. politikai hitehagyottságának. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon. Elénk derültség jobbjelöl.) Jogosan szólhatok, jogosan mondhattam. Ha egyébiránt méltóztatik a t. többség elismerni azt, hogy való­ságot mondtam, akkor, midőn kinyilatkoztattam, hogy Tisza Kálmán iniiiistertdnök ur (Élénk derültség .obhjdöí) a politikai erkölcsiség teréről letért, azon esetben félbeszakítom előadásomat. . . (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, t. ház, hogy a ministerelnök ur a határozat magaslatáról, a közös ügyek fertőjébe sülyedt, (Elénk derültség jobbfelöl. Ugy van ! Ügy van! a szélső balon) sőt többet mondok . . , (Élénk derültség jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Elnök: Ha a képviselő ur még tovább is folytatja, kénytelen leszek a házszabályok ren­deleténél fogva, tőle a szót megvonni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor: Méltóztassék elébb rendreutasítani, aztán veheti el a szót tőlem a házszabályok szerint. (Hosszas elérik derültség.) Nem tehetem, t. ház, hogy Jókai képviselő urnák tegnapi nyilatkozata következtében azon kérdést ne intézzem Önhöz, vájjon azért szám­űzte öntBudapest városa kebeléből, hogy következe­tes volt politikai hitelveihez, vagy hogy meg­tagadta azokat? (Derültség.) Én megvagyok győ­ződve, hogy Budapest város lelkes, hazafias érzelmű választó polgárai, a hazafiságot megjutalmazták volna önben okvetlenül, akkor, mikor czélszerű­nek látták a politikai hűtlenséget megbüntetni, száműzni körökből. A mi már a tárgyalás alatt levő törvény­javaslatot illeti: én e törvényjavaslatot általá­nosságban még részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Nem fogadom el azon oknál fogva, mert elfogadása által egy nagy számú, 800,000 főből álló hadsereg létesíttetnék, melynek évi tartása száz millió forintnál többet venne igénybe. Nem fogadnám el e törvényjavaslatot még azon esetben sem, ha e törvényjavaslatban kimondat­nék az, hogy a hadsereg egy része felett a magyar nemzet fog rendelkezni. Nem fogadnám ( azért, mert nem akarom, hogy a munkás kéz elvonassék az ipartól, kereskedéstől és gazdá­szattól, mert nem akarom, hogy a már is elvi­selhetlenné vált magas adók még magasabbra emeltessenek, a mi okvetlen bekövetkeznék, ha egy 800,000 főből álló hadsereg szerveztetnék. Annyäval kevésbé fogadom el a tárgyalás

Next

/
Oldalképek
Tartalom