Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-174

290 174. országos ülés noYember 25. 1S?». sok tekintetben eltérő nézetem vau Pulszky Ágoston t. barátométól. Az egyévi önkéntesek intézménye ellenében sok hozatott fel; hogy nem felel meg czéljának, hogy ki kellene azt javítani. Én nem tagadom, hogy vannak némi hibák, de hogy minő irányban vannak ezen hibák, azt később fogom kifejteni. Hanem mielőtt ebhez hozzászólanék, ki kell jelentenem, hogy az egyévi önkéntesekből kikerült tartaléktisztek — büszkén mondhatom, miután szerenesés valék közttük lenni — az utolsó hadjárat alkalmával mindenben megfeleltek kötelességüknek és még a legfelsőbb helyről is elismerést nyertek. Hanem mi volt czélja ezen egyévi önkéntes intézménynek? Czélja az volt, hogy minél több tartaléktisztet neveljen a hadsereg részére. Elérte-e ezen ezélját? Nem. Az okok különbözők. Lehet, hogy részben azoknak is van igazuk, a magyar elemet tekintve, hogy némi nehézség, akadály feküdt abban, hogy a nyelv miatt nem tudták magukat a vizsgánál kellőleg kifejezni, vagy egyáltalán a nyelv miatt a tanulásban is hátrányt szenvedtek. Megengedem, némi részben az is volt oka, hanem én más okot találok; azt találom, hogy miután az egyévi önkéntes intézmény csakis arra van és tulajdonképi főczélja, hogy az egész hadsereget háború esetén minden tekintetben kellő számú tartaléktisztekkel lássa el, a tudományoknak azon mértéke, mely tőlük követeltetik a tiszti vizsgánál, túlmegy azon a határon, mely okvetlenül szükséges. Én azt kívánom, hogy mindenki, a ki az egyévi önkéntesi intézmény előnyeit élvezni akarja, köteles is legyen a tiszti vizsgát letenni s ha azt le nem teszi, akkor soroztassék be úgy, mint minden más egyén, három évi tényleges szolgálatra. De, hogy a tiszti vizsga letétele könny ittessék, én azt kivonom, hogy a köteles tárgyak, melyekből vizsgát kell tennie, azoknak tömege némileg apasztassék. Nem akarom tagadni, hogy sok tekintetben szükséges mindaz, mit a vizsgán követelnek, de hogy a tartalékos tisztnek pl., hogy csak egykét esetet említsek föl, a fegyvertan oly nagy mértékben szükségeltessék, ezt kétségbe vonom; szükséges, hogy ő a hazánkban divó fegyverek nemét, szerkezetét, használatát ismerje, — szükséges, hogy általános ismeretei legyenek az idegen nemzetek fegyvereiről, de hogy azokat még szerkezetében is apróra ismerje, nem szükséges. Másodszor nem tartom szükségesnek, hogy a várrendszer alapját, az állandó erődítésekről szóló, roppant kiterjedésű tant minden részleteiben oly alaposan ismerje, nem tartom szükségesnek, hogy a tartalékos tiszt, ki a háború alkalmával bejiivatik, mindenféle, péld. Vauban várrendszerét alaposan s teljesen ismerje. Nem akarok erről tovább szólani, csak azt állítom, hogy elfogadván azon eszmét, hogy a honvédség érdekei mindig képviselve legyenek a vizsgálaton s igy a magyar nyelv nehézségei, továbbá a vizsga is könnyittessék ; ha ez meglesz, azt hiszem, el lehet mondani azt, hogy czéljának megfelel ezen intézmény. De felhozott Pulszky t. képviselőtársara egy eszmét, mely egészen új. Ö t. i. egy másodfokozatú egyévi önkéntességet kivan éíetbeléptetni, melynél a tanulmányoknak nem oly magas foka, hanem inkább az intelligeníiának bizonyos alacsonyabb fokán álló tanulmányok szükségeltetnének s a dyak megfizetése mellett azok részére is, az egyévi szolgálat megengedtetnék. Én egyenesen kijelentem, ez egyéni nézetem; meglehet, hogy tévedek, hogy ezen eszmét el tévesztettnek találom. Mi volt ugyanis fő indoka az általános igazság elvén kivül, az általános védkötelezettség behozatalának? Egyik foindoka épen az volt, hogy az intelligentia a hadseregbe belevegyittessék. Már most. hogy ha az intelligentia egy részét egy évi szolgálatra feljogosítva, azt a hadseregből kiveszszük, hol marad az intelligentia. Azt mondják: altisztekre szükség van, pedig altisztek vannak feles számban. A kiknek — mint nekem is — alkalmunk volt az utolsó hadjáratban részt venni, nem panaszkodhattak altisztek hiányáról, panaszkodhattak talán arról. hogy nem voltak régi altisztek, mint ez előtt tiz-husz évvel, mikor a szolgálati idő hosszabb volt. Jelenleg a rövid szolgálati idő mellett, minden korosztályból kell altiszteket képezni, mert ezek hiányában a fegyvergyakorlatokat abban kellene hagyni. Altiszt tehát van elég és én azt hiszem, hogy a másod fokozatú önkéntes, mint altiszt, ily minőségében nem fogna megfelelni kötelességének. És meg vagyok győződve, hogy ha ezek az intelligentia magasabb fokán állanának is, folytonos hosszabb gyakorlat hiányában, a katonasággal való helyes bánásmód elsajátítására, kevésbé alkalmasok lesznek. A század bel szolgálatának, a fegyelemnek s a helyes manipulatió hosszabb ideig tartó betanulása nélkül, jó altisztek kiképezése nem is képzelhető. Megengedem, hogy megtakarítás eszközöltetnék ezen másodfokú önkéntes! intézmény behozatala által, de én a megtakarítást inkább szabadságolás által akarom elérni, mert én majdnem fontosabb kérdésnek tartom azt, hogy sokáig szolgáló altisztek képeztessenek bárminő módon, pl. nagyobb praemiumnak adása, vagy más előnyökben való részesítés által. Bármily fontos a tiszti állás az ujouezok és a behívott tartalékosoknak kiképzésénél, legalább is ép oly nélkülözhetlen az altisztek hivatása, mint a tiszteké, a kiké leginkább a