Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-174
174. országos ülés november 25. 1879. 291 felügyelet. Ez volna az önkéntesekről szóló véleményem. Második kérdés volna, a hadszervezeti kérdés. E tekintetben először is szívesen elismerem és nagyon helyes eszmének tartom azt, hogy azon vidékeken, de csak is azon vidékeken s ezt Szily t. képviselőtársam állítása ellenében mondom, hol, mint a hegyek köztt, a testi épség és kifejlettség később jön, mint például az alvidéken, hogy ott a 20 éves korosztály helyett az újoncz-állítás a 21 (íves korosztálylyal kezdessék meg. Kívánom pedig ezt épen azért, mert, hogy ha gyengébb az illető újoncz, úgy sem vétetik be az első korosztályból, hanem a második, harmadik korosztályból, ez által azon területek tulajdonképen kevesebb ujonezot szolgáltatnak a hadsereg részére s ez által megkárosittatnak más kerületek, a melyekben véletlenül az ifjak kifejlettebb physikai erővel rendelkeznek. A második kezdés, a mit szintén helyes eszmének tartok, de a mely oly fontos, hogy e fölött jó volna hosszabb ideig gondolkozni, ez a póttartalékosok intézményének egész eltörlése. Elismerem, hogy a póttartalékosok tulajdonképen semmi szolgálatot nem tesznek és miután begyakorolva nincsenek, nem is nagyon használhatók fel; de ezen hiány némileg pótoltatik az által, hogy nagyon csekély számban vannak ezek és besorozva a többiek közé, nagy különbséget nem tesznek. He szívesen elfogadom, hogy a póttartalékosok intézménye eltöröltessék és a tizedik szolgálati év, mint póttartalék tekintendő. És miután ez némi pénzügyi hátrányokkal jár, a harmadik őszi gyakorlat eltöröltetnék. Egyik lényeges változás a hadi szervezetben magában, összefüggésben áll a fmancziális kérdéssel és összefüggésben áll a honvédség kérdésé vei. Én feladatomnak nem tartom most erről bővebben szólni, itt a létszámról van szó. ezt magam is elfogadom, ha egyszer a létszám megváltoztatásáról lesz és lehet szó, kötelességemnek fogom tartani kifejteni véleményemet, mint azt már az előbbi években is tettem. Hogy íináneziális állapotainkon csakis úgy fogunk segíteni, ha a honvédségnek a közös hadsereghez való viszonya némileg megváltozik, az erős meggyőződésem. Hogy minden gyanúsításnak elejét vegyem, előre kijelentem itt, hogy ez alatt nem a honvédség eltörlését értem, a honvédséget, mint nemzeti intézvényt én is fennakarom tartani, hanem a ezélnak megfelelőbbnek tartanám, hogy például, mint a német Landwehr, tisztán a tartalékosokból állíttassék, hogy a területi rendszer alapján összefüggésbe hozassák a közös hadsereggel; a közös hadsereg magyar részében pedig, a magyar vezény- és szolgálati nyelv behozását a zászlóalj keretén belül, minden esetre, okvetlenül szükségesnek tartom. Miután eddig kikerülte figyelmemet ezen magyar vezényszó, ezúttal még azt akarom kifejezni, hogy én egyáltalában nem tudom azok nézetét felfogni, a kik ebben akárminő nehézséget látnak. A magyar vezényszó a zászlóalj keretén belül, semmi nehézségbe nem ütközhetik; azok, a kik a német nyelvet nem ismerik, legyenek azok akár magyarok, oláhok, tótok, a magyar vezényszót épen oly könnyen fogják megtanulni, mint a németet. A különbeni szolgálati nyelv a nem magyar ajkúaknái úgy is jelenleg is az, a melyet ők bírnak. Egyedüli nehézség — a mint mondják — az, hogy két különböző nemzetiségű csapat, hogy fogja egymást felváltani, hogy fogják azt tenni, ha egymást nem értik meg'? No, t. ház. én ebben nehézséget nem látok. Az altisztek jelenleg úgyis csak a commandókat értik németül. Szükséges tehát egy közeg, mely a közvetítést megtegye, a tisztek niindig ki fogják segíteni ezen bajból. Én magam is tudok akárhány esetet, hogy a különféle nemzetiségűek hadakozván egymás mellett, a nyelv nem tett különbséget. Hisz nem a tábornok parancsol, hanem a tiszt és ritkább esetben a zászlóalj-parancsnok. A harmadik kérdés, a mely tárgyalandó, a Íináneziális kérdés. A mint mondám, az előbb említettem hadszervezeti kérdés leginkább pénzügyi érdekű is s ez csak annak idején lesz a napirendre hozandó. Ezek után áttérvén a harmadik ponthoz, itt megvallom, hogy vajmi keveset lehet mondani, a nagy létszám mellett, hanem be kell vallanom, hogy előbb-utóbb fel fognak még merülni esetek, melyek a jelenlegi létszám mellett is, az anyagi áldozatok fiagyobbítását fogják magok után vonni. Ilyen kérdés, mint azt Fulszky Ágost t. képviselőtársam is felemlítette, a hadsereg élelmezésének szerfelett nagy r drágasága és a czélszerűtlen élelmezési mód. Én nem akarok arról vitatkozni, hogy a jelenlegi élelmezési rendszer helyes-e, vagy nem. Talán lehetne helyesebben is beosztani, ha azt decen tralisálnak. Hanem egyenesen ellent kell mon| dánom Ivánka Imre t. képviselőtársamnak, ki hivatkozván azokra, a kik Boszniában voltak, feíemlíté, hogy milyen hiányos volt a hadsereg| nek élelmezése, mert az a központból történt. | No, t. ház, én ezen hivatkozást nem fogadhatom el találónak, ha eltekintek azon esetektől, melyekben közlekedési nehézségek és biztonsági akadályok miatt, egyáltalában lehetetlen volt az élelmezést oda hozni. Eltekintve ezen esettől, hivatkozhatom azon tisztekre, a kik ezen hadjáratban részt vettek, hogy az etappeok itten mégis sokkal rendesebben voltak kiszolgáltatva, 07*
