Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-174

154. országos ülés neTember 25. IbW. 289 a harmadikkal, mert a kettőt tökéletesen elválasztani nem lehet, azt be fogja ismerni t. képviselőtársam is, hogy a második, a hadszervezeti kérdés összefügg a harmadikkal, a mely a financiális szempont. Az első tárgynál a nemzeti erdekek megóvása a közös hadsereg keretén belül, a legszembeötlőbb momentum mindenekelőtt, a magyar elemnek a tiszti karban való csekély képviseitetése. Ezen hiányokat legtöbben ismerték fel. a házban és sokan különféleképen indokolták. Pulszky képviselőtársam három okát hozta fel ennek. Az első, mint mondja, a múlt évek reminiscentiája, illetőleg azok körülményeinek befolyása. Érti azt, hogy akkor bizonyos ellenszenvvel viseltetett a hadsereg iránt az egész ország s ennek kifolyása volna az, hogy most is oly kevés magyar tiszt szolgál. Megengedem, hogy ebben némileg igaza van. A második ok, melylyel ezt indokolja, az, hogy a tisztképző iskolák nálunk hiányoznak; a harmadik : hogy a magyar alapítványok sokkal csekélyebb számban vannak, mint a többiek. Mindezen pontokat elfogadom s nagyon ajánlom a t. honvédelmi minister urnák, hogy hathatós befolyását arra érvényesítse, hogy tisztképző s hadapródi iskolák, a magyar nyelvű ifjak számára, nagyobb mérvben létesíttessenek. Ezen indokokat, mint egyedül mérvadókat én egyáltalában nem fogadhatom el. Én sokkal különb indokot találok és ez az, a mely eddig még felhozva nem lett. Azon idő, t. ház, midőn a tiszti pálya parádé volt, megszűnt, mert a tiszti állás alapos tanulmányokat, nagyobb észbeli tehetséget és kifejlett lestgyakorlatot kivan, úgy. hogy a tiszti pálya nem olyan, hogy vonzerővel bírjon a vagyonosabb ifjakra és az aristokratiára, hogy csak a parádés uniformis miatt a hadsereg kötelékébe belépjenek. Ott tanulni kell, tanulni kell pedig még akkor is, midőn már a polgári állásban a fáradtság babérjait élvezhetné, mert nemcsak a tiszti, hanem a törzstiszti vizsga letétele, hadiiskola és a sokféle lovassági iskola elvégzése. igen sok fáradságot igényel. Ezenkívül, t. hás

; az általános elszegényedés csaknem mindenkinél a kenyérkeresetet tolja előtérbe. Felfogásom szerint ez az oka annak, hogy a vagyonosabb osztályhoz és az aristokratiához tartozó ifjak, igen csekély számban lépnek a katonai pályára, ezen pályán szolgálók lehető legrosszabbul lévén fizetve. Ne mondjuk azt, t. ház, mert szégyen volna kimondani, hogy csak a magyarokról áll az, hogy a birtokos és a nemes osztály ifjai nem lépnek a katonai pályára, mert nemcsak a magyar, hanem a többi tartományok vagyonos osztályairól is áll az, hogy csekély számban lépnek be. Honnan kerülnek tehát a tisztek mégis oly nagy KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. számmal? —- Azon területekről, hol sűrűbb a népesség és hol a közép, vagyis a polgári osztály oly nagy, hogy otthon megélhetési módra és kenyérkeresetre nem tehetnek szert, minélfogva elözönlik az egész birodalmat nemcsak a katonai, hanem a polgári állomásokban is. Értem. t. ház, a horvát, a cseh és a végvidéki elemeket. A végvidékiek kivált azért, mert midőn néhány évvel ezelőtt a végvidéki ezredek fel lettek oszlatva, ezeknek tisztjei a többi ezredekhez osztattak be. Hogy ezek az elemek nem épen a legjobb hatással vannak nemzetiségi érdekeink megóvása tekintetéből, tagadni nem merem. Megengedem, hogy ők mint katonák megfelelnek kötelességüknek, de gyakran tapasztaljuk, hogy nemzetiségi ellenszenvüknek a magyarok irányában, sokszor kifejezést adnak. En nem akarok vádaskodni és gyanúsítani a nélkül, hogy állításomat pár példával ne illustráljam. Felhozom péld. Dalmátiában, Bocche di-Cattaroban kitört lázadás elfojtásánál követett eljárást. Én, mint képviselő, kinek joga vau véleményét nyíltan kimondani a nélkül, hogy felelősségre volnék vonható, kijelentem, hogy azon eljárást, hogy az ottani lázadókkal, mint hasonraugú ellenféllel paktáltak a tábornokok és hogy a védtörvény szabályai, általunk a mai napig sem lettek végrehajtva, nem helyeslem. Hogy kisebb példát is hozzak fel, mely ezen irányt illustrálja, megemlítem, hogy van egy magyarországi ezred, melynek kétharmada oláh nemzetiségű, egyharmada magyar ifjakból állt. A tiszti kar, mint mindenütt, úgy ezen ezredben is nagyrészt horvátokból áll. Véletlenül az ezred élén akkor, habár ideiglenesen, szintén oly irányú alezredes volt. Már most mi volt annak a következménye? Hogy minden áron igyekeztek a magyar elem visszanyomásával, az oláh elemből rekrutálni ! tiszteket, azokat minden tekintetben előnyben részesítették s altiszteknek azokat akarták kiképezni. Igaz, hogy ezen szép reménységük meghiúsult, de nem az ő hibájok, nem jó akaratuk j folytán, hanem a miatt, mert véletlenül mint | mindenütt, a hol magyar és oláh elem együtt van, a magyarban van a több műveltség, ügyesség és életrevalóság. Ennek következménye az. hogy a magyaroknál sokkal több irás és olvasásban jártas találtatott, az oláhoknál nem: tehát hosszú vajúdás^ után fel kellett hagyni ezzel a rögeszmével. Es igy ismét magyar altiszteket kellett alkalmazni. Ez illustratíója legyen annak hogy nem minden ok nélkül mondóin, hogy bár nincs reá ok, mégis minden tekintetben a hadsereg keretén belül a magyar elem ellen, bizony barátágos érzülettel nem viseltetnek. A másik kérdés, a mely szintén nemzetiségi érdekeinket érinti, az egy évi önkéntesség kérdése. És itt előre kijelentem, hogy bizonv 37