Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-173

376 173. országos ülé8 november 24. 1879. zárszavában a t. előadó ur ez iránt felvilágosí­tást fog adni. Pártolom Ugrón barátom határozati javas­latát. (Kiérik helyeslés a széhö halon.) Jókai Mór: T. ház! (Halljuk!) Mikor ez előtt tíz esztendővel ez a törvényjavaslat a rész­letes tárgyalás után, másodszori megszavaztatás alá került, az akkori képviselőház részéről, 1?2 szazattal 83 ellenében lett elfogadva. Azon 192 szavazat adói közül, jelenleg csak 26-an vannak e házban jelen; 14-éu ülnek most is a kormánypárt padjain, 12-en pedig az ellenzék padjain foglalnak helyet. Megfordítva, azon 83 képviselő közül, ki akkor nem-mel szavazott e törvényjavaslatra, ülnek jelenleg az ellenzék padjain öten, a mi megmagyarázható abból, hogy a szélső bal kinyilatkoztatta, hogy ő a részletes tárgyalásban nem vesz részt és azért csak néhány tagja szavazott nemmel; 14-en pedig, az akkor nemmel szavazók közül ülnek jelenleg a jobboldalon. (Mozgás a ! baloldalon, 'Halljuk!) T. ház! Ez nem akar invectiva lenni azon t. képviselőtársaim irányában, kik akkor meg­szavazták ezen törvényjavaslatot és annak most tárgyalás alá levő szakaszait, most pedig készek ellene szavazni. Én azon jogát minden képviselőnek fenntartom és meghagyom, hogy magát kapacitál­tatni engedje és ha argumentumokat, ha adatokat hoztak neki elő: egyik napról a másikra megváltoz­tathassa azon meggyőződését, melyet egy erősebb meggyőződés leküzdött. Hát még tiz esztendei tapasztalat után! Azért, mint mondám, azon kép­viselőtársaim ellenében, semmiféle polémiát pro­vocálni nem akarok, kik akkor igen-nel szavaz­tak, most pedig nem-mel szavaznak; magam azonban nem akarok ezen kérdés elől kitérni. En helyt akarok állani azon kérdésnek, hogy ..ugyan mondd meg, ezen két szakasz oly na­gyon megjavult-e^ azóta? vagy a helyzet rosz­szult? az akkori aggodalmaid, melyeket súlyo­saknak neveztél, elvesztették-e súlyokat? vagy pedig támadtak azóta sokkal súlyosabb aggo­dalmak, melyek azokat elnyomják! de azt, hogy a ,,nem"-böl „igen"-retértél át, valamivel igazold." T. képviselőház! Akkor, —-jmint köztudo­mású, — nekünk volt egy principialis kérdé­sünk, mely bennünket elválasztott ezen törvény­javaslat eredeti benyújtóitól. Nem politikai prin­cípium volt az ; mert hiszen abban mi is meg­egyeztünk, hogy a monarchia két felének egy­mást védelmeznie kötelessége. Elismertük ennél fogva a vezénylet egységének szükségét. Azonban lehetőnek, sőt tanácsosnak tartot­tuk, hogy először nemzetiségi, aztán pénzügyi, harmadszor pedig technikai okoknál fogva a hadsereg két része, egymástól elválasztassék. Már most azt kérdezhetik tőlem, hogy hát oly nagy javulások álltak-e be mind a három tekintetben, hogy megváltozott a véleményem ? Nemzetiségi tekintetben valami kis javulást constatálnom kell. Részint az egy évi önkény­tesség alapján, mégis valamivel nagyobb a jelen­legi tisztikarban a magyarok száma, mint volt az akkori, nagyon is mostoha arányhoz képest De a mit különösen meg kell említeni, a mos­tani hadügyminister alatt minden, a magyar ezredeknél szolgáló idegen ajkú tisztnek szigo­rúan meg lett hagyva, hogy a magyar nyelvet magának elsajátítsa (Mozgás a szélső balon). Ez ugyan nagyon publicitással nem lett kihirdetve, igen megfogható okoknál fogva, de végre lett hajtva, ez iránt mindenki meggyőződhetik. Azóta jött létre és működik a Ludovica Akadémia. Azóta sikerült kivívnunk a közös hadügy­ministeriumtól, hogy a főváros szűnjék meg vár lenni. (Felkiáltások a szélső balon: Hát a cita­della!) Mindez ugyan nem valami óriási vívmány, nem is szándékozom ezen apró fénypontokból, valami különös tűzijátékot csinálni; nem valami nagy neki futamodás biz ez a kitűzött czélnak, de legalább| egy néhány határozott lépés, az általunk kívánt irány felé. (Tetszés a jobboldalon.) A pénzügyi kérdésre nézve kell néhány dolgot constatálnom. Igaz ugyan, hogy az akkori és a mostani hadügyi kiadásokhoz képest némi emelkedést constatálhatunk és igy számadatilag javulás nem mutatkozik; de azt is constatálnom kell, hogy azóta évről-évre, a közös hadügyi kormány 10—15 millióval többet kivánt felvétetni a közös budgetbe, mint a mennyit azután a mi kormányunk fellépése folytán le lehetett disputálni az Ő projectumaikból s még azután került ez a két delegatió elé, a hol ismét sokat lefaragtak belőle. A mi delegatiónk kitörölte azon positiókat, melyek az osztrákoknak talán kedvenczei voltak, az osztrák delegatió aztán szívességből megtette, hogy azokat törölte, melye­ket mi kívántunk és igy kölcsönös barátságos­kodás utján, egynehány millióval mégis meg­könnyebbült a közös hadiügyek terhe. És nagyon gyauús, vájjon, ha a két külön parlament elé jött volna a kérdés, a két külön hadügyminister szép szemeiért, nem szavazták-e volna meg a két par­lamentben a kért kiadásokat. Az is tény, hogy az idén épen a magyar kormány kezdeményezése folytán történnek azon nagyobb mérvű szabad­ságolások, melyek több millióval apaszták a közös kiadásokat s ez is egy adat arra, hogy a közös hadügyre érvényesítem tudjuk befolyá­sunkat. Ezek tények, a melyeket szabad volt, köte­lesség volt felemlíteni, de megvallom őszintén, hogy ezek még magukban nem birnának azzal

Next

/
Oldalképek
Tartalom