Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-173
178. orscágos ülés november 24. 1879. 575 volna ezt együtt tárgyalni? Én hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy oly dolgok fognak abban előfordulni, a melyek evvel összeütközésbe, vagy legalább is érintkezésbe jönnek. Igen sok nehézség lett volna ez által elhárítva. Lehet, hogy azon törvényjavaslat igen sok, igen üdvös dolgokat fog tartalmazni, de az is lehet, hogy sok rósz és el nem fogadható dolgokat fog tartalmazni. Tehát nagyon üdvös és czélszerű lett volna ezen törvényjavaslatokat együtt tárgyalni. Még egy másik nyilatkozata is van a t. honvédelmi miniiiter urnák. Feltűnt nekem azon nyilatkozata, liogy a közös hadügyminister ur között és köztte, nézetkülönbség van bizonyos kérdésben. En azonban azt hiszem, hogy ezen nehézségek régen eihárítvák és pedig a honvédelmi minister ur hátrányára. (Halljuk!) Ez a nézetkülönbség, az egyéves önkéntesek ügyében merült fel. Majd később fogok ehhez a dologhoz hozzászólani. Azt mondja továbbá Ivánka Imre t. képviselő ur: „A nemzet az oka, hogy katonáink idegen tisztek által vezéreltetnek, mert á mi értelmiségünk, távol tartja magát a hadiszolgálattól s honvédségünk még a tényleges szolgálatra sem kaphat tiszteket." Már, t. ház. mindnyájan tudjuk és mindnyájan érezzük, hogy a magyar nemzet harezias nemzet, a katonáskodástól soha sem idegenkedett; de úgy 1848 előtt, mint ma, a közös hadseregben, a magyarral mostohán bántak és bánnak. (Szende Béla honvédelmi minister tagadólag int). Már hiába rázza a t. minister ur a fejét. Én majd példákat fogok idézni. Ivánka Imre képviselő ur igen jól fog emlékezni, de a t. honvédelmi minister ur sem oly fiatal, hogy ne emlékeznék például azon esetre, hogy midőn 1852-ben Szabó ezredes Lembergben, egy zászlószentelés alkalmával hazafias beszédet tartott a legénységhez, 14 nap múlva nyugdíjazva volt. (Mozgás a szélsőbalon.) He ezen szellem, fájdalom azon kapocsnál fogva, mely van a közös hadsereg és a honvédség között, a honvédségbe is kezd átszivárogni. Azok a tisztek, a kiket áttettek a honvédséghez, átvitték ezen szellemet a honvédséghez is. Ott a német szellem annyira otthonos, hogy a kapitánytól fölfelé nem is lehet tiszt, a ki nem tud németül. A LudovicaAkademiában németül tanítanak. (Mozgás a szélső balon.) De eltértem a honvédelmi minister ur fejrázására tárgyamtól. En különben csak Ivánka Imre képviselő urnák akartam felelni. Én azt mondom, hogy a közös hadseregben a magyar embernek nincs maradása. Ertem az alatt a tiszta magyart, nem pedig a fél magyart, vagy pedig a megnémetesedtet. Annak helye ott nincsen, azt boszantják, azt mellőzik, hogy ne mondjam üldözik, úgy, hogy akkor érzi magát boldognak, ha oít hagyhatja a sereget. Azt mondja Ivánka Imre t. képviselő ur, hogy legyen mindenki a maga költségén egyéves önkéntes. Nagyon szép dolog volna, hogy ha nem tudnók, hogy a közös hadügyministerium minden országgyűlésnek mellőzésé-vei elhatározta, hogy azok az egyéves önkéntesek,a kik félév alatt ckarget nem kapnak, minden legaljasabb közszolgálatra fordítandók, mindenféle, a legaljasabb közszolgálatokra is használják. Már engedelmet kérek, hogy jól nevelt, tisztességes fiatal ember, a ki némi akadályok, vagy betegség, vagy talán hanyagság miatt, vagy a nyelv nem tudása miatt nem tudta odáig vinni, hogy fél év alatt charget kapjon, hogy ilyen szolgálatokra alkalmaztassák, az nern egyezik meg a magyar büszkeséggel, a magyar önérzettel, (ügy van! a szélsőbalon.) T. képviselőtársam, ifj gróf. Ráday Gedeon, (Halljuk! a szélső balon) a közös hadsereg mellett kardoskodva, azt mondja, hogy ő ismeri a magyar katonát. No, ha ő ismeri, én is ismerem. O ismeri a békében, én ismerem a csatában. (Elénk tetszés a. szélső balon) Es tudom és láttam, hogy mi lelkesíti a magyar katonát: magyar vezényszó, magyar tiszt: magyar zászló alatt egy katona tizet ér; (ügy van! a. szélső balon) igy a magyar katona csodákat mivel, megmutatta Isaszegnél, Komáromnál, NagySarlónál. {Elénk tetszés és éljenzés a szélső balon.) Mig ellenben idegen tiszt, német vezényszó és fekete-sárga zászló alatt legfelebb hanyagul, ímmel-ámmal végzi kötelességét: megmutatta ezt Solferinónál, megmutatta Königgrätzné]. (Ügy van! ügy van! a szélső balon.) Azt hiszem t. ház, ha kettőnk közül az egyik, a hazának és a koronának igaz, őszinte szolgálatot fog tenni, az nem gr. Ráday, a ki a közös hadsereget pártolja, hanem én, (Ugy van! a szélsőbalon) ki önálló magyar hadsereget és lelkes katonát kívánok hazámnak. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Végül a t. túloldal szónokaihoz, magához a kormányhoz és a t. előadó úrhoz van egy kérdésem. (Halljuk!) Jól tudjuk, hogy a régi országgyűléseken, ha a nemzetnek sérelmei voltak, azokat mind összegyüjtögette fönntartván az orvoslás követelését akkora, midőn az ujonczok megszavazását kérik tőle s hu valamit kivívhattak, csak ekkor vívták ki. Tudjuk, hogy gr. Andrássy ministeriuma — melynek különben én híve sohasem voltam, de elismerésül ezt elmondhatom róla — midőn a tíz évi ujoncz megajánlását javasolta, ugyanakkor a honvédséget és a végvidékek feloszlatását is megadta. Kérdem a t. kormánytól és a túloldali t. szónokoktól : mit méltóztatnak ezen roppant nagy vér és pénzáldozatért most adni? (Elénk tetszés a szélső balon. Felkiáltások: Boszniát!) Remélem, hogy 35*
