Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-173
'•JJYO 178. orwságos űk : s »oveM*«i 24. 1&7& Meczner Gyula: T. képviselőház! Pulszky Ágost képviselő ur kifejtette az indokokat, melyek engem is arra indítanak, hogy a törvényjavaslat ellen szavazzak s igy azokat roszabbul ismételni nem fogom. Hogy mégis felszólalok, azért történik, mert határozati javaslatunk ellen, a vita folyamán oly állítások hozattak fel, melyek czáfolatot kivannak; felszólalok továbbá azért, hogy e fontos kérdésben szavazatomat indokoljam. (Halljuk!) Midőn ez oldalról a 800,000 főnyi hadilétszám megállapításának szükségét elismerjük, azt megszavazni hajlandók vagyunk s mint Pulszky képviselő ur beszédéből megérteni méltóztattak, a hadsereg harczképességének elősegítését óhajtjuk, sőt a hadsereg jobb ellátásának és élelmezésének szükségét kimondjuk: azon hitben kell lennem, hogy senki sem vetheti szemünkre, hogy a monarchia biztonsága, a nagyhatalmi állás iránt, kellő érzékkel nem bírnánk, avagy szövetség létesítését nehezítenénk. Épen azért gr. Ráday képv. urnák erre vonatkozó érvelését, magunkra nem érthetjük s bármily becses lehetne is a loyalitás nyilvánítása, őt túllicitálni bizonynyal nem fogjuk. (Helyeslés balfelöl.) Ki lesz fejtve, miért óhajtjuk mi a létszám megállapítását, a véderőró'l szóló törvénynek a határozati javaslatban foglalt irányú reTisiójához, mint feltételhez kötni. A t. honvédelmi minister ur maga is elismeri, a véderő-törvény revisiójának szükségét. A véderőbizottság jelentésében nem hallgathatja el azon nézetének kifejezését, hogy a kormánynak a védszervezet módosítást kivánó részleteire vonatkozó javaslatai, leghelyesebben a szőnyegen levő törvényjavaslattal kapcsolatban lettek volna előterjeszthetők. Ráday gr. képviselő ur épen véghetetlenül óhajtotta volna ezt. Miután azonban be nem következett, mindannyian, egy íélekzetvétellel könnyen túl teszik magukat a kérdésen s az ellenzék támadásán, az által, hogy ez a dolog nem ide tartozik, majd ha beterjesztve lesz, majd akkor fog valami történni. (Helyeslés baljelöl.) Midőn megállapíthatni vélem épen a törvényjavaslat védőinek nyilatkozataiból, álláspontunk jogosultságát, azon nézetemnek kell kifejezést adnom, hogy az ellenzéknek, a kérdésnek oly könnyű elintézésébe belenyugodni nem lehet. Nem, még a t. minister ur azon kijelentése után sem, hogy idáig, a kölcsönös megállapodások létesíthetők nem voltak, de beterjesztésük már csak hetek kérdése s ő nem tehet róla, ha a minister kijelentésének nem hisznek. A kölcsönös megállapodások létesítésére s ezzel az érdekelt javaslatok elkészítésére, bizonyára volt elég idő; Hisz 11 éves tapasztalás áll rendelkezésre s maga a szőnyegen levő törvényjavaslat i% talajdonképen már ezelőtt egy évvel lett volna a törvényhozás elé terjesztendő. Különben a t, minister ur maga beismeri, hogy az érdekelt javaslatok elkészítése s előterjesztése, még is csak nem kerülhet oly sok időbe, miután — daczára annak, hogy még most sincsenek készen — csak hetekre teszi beterjesztésük idejét. Épen ezen körülmény is aggodalomra ad okot, a tekintetben, hogy ha a nemzet már megszavazta a véradót, azután panaszával, sérelmeivel nem sokat fognak törődni s a sérelmek orvoslása vajmi homoeopatikus adagban fog, ha ugyan általán fog bekövetkezni. A nemzet méltán kívánhat biztosítékot az óriási vér- és pénzáldozatért arra nézve, hogy jogszerű kívánalmai teljesüljenek, a felmerült hibák és hiányok orvoslást nyerjenek; mely hibák daczára annak, hogy megvoltak és orvosolhatók voltak, oly számos éveken át még sem orvosoltattak. E biztosíték tekintetében a t. honvédelmi minister ur kijelentését, a már kötelezőleg megszavazott áldozatok után, épen a minden factor beleegyezésének szüksége miatt, csak — elismerem, jóakaratú Ígéretnek tekinthetem; de kegyes bocsánatot kérek, előttünk a példa, hogy a közösügyi törvények, a legközelebbi kiegyezés alkalmával, épen a t. kormány által, a szintén nem hiányzott legjobb akarat mellett, oly lágyan kezeltettek és érvényesittettek, hogy abból a jövőre nézve, kellő megnyugvást meríteni alig lehet. (Helyeslés balfelöl.) A minister ur feleslegesnek mondja azon záradék felvételét, hogy a törvényhozó testületnek is joga legyen a létszám változtatását indítványozni, mert állítja, hogy az az 1868: XL. t. ez. 13. §-ban benn vau, az által, hogy ő Felsége felelős kormányai által van jogosítva indítványozni. Ha benne van, miért ellenzi a t. minister ur annak nyilt kifejezését?! Hisz ő Felsége, általán csak felelős ministerei által gyakorolhatja felségjogait, mért volt mégis szükséges azon jogokat, az alap- és más törvényekbem tüzetesen körvonalozni ?! Ifj. Ráday képviselő ur még tovább megy, azt mondván : az initiativát minden körülmények köztt változatlanul kívánja ő Felségi- részére fenntartani, át lévén hatva, hogy minden alkotmányos uralkodó, megragadja az alkalmat, adandó viszonyok köztt, a hadsereg létszámának leszállítására s a terhek könnyítésére. Én ezt vitatni nem akarom, de sajnálatomat kell még is kifejeznem a felett, hogy a t. képviselő ur saját nemzete képviseletéről, hasonló jó véleménynyel nem viseltetik, különben nem ellenezné a záradék felvételét,
