Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-172

264 172. országos ülés novrafeer 22. 1879. szempont, a mennyiben mi a haderő létszámának 800,000 főben 10 évre való megállapítását olyannak tartjuk, mely által a magyar országgyűlés azon joga, hogy évenkint szavazza meg a magyar eontingenst, nullificálva van. (Ugy van! a szélső halon.) Mert úgy nézzünk a javaslat szeme közé. hogy azt elfogadva, tiz évre lemondunk azon jogról, hogy a magyar országgyűlés e kérdéshez döntőleg hozzászólhasson. Az hiába való, a mit felhozatni hallottam, hogy a létszám megállapítása és az újonez-illeték megállapítása, két külön dolog. Ez csak a szavakkal való üres játék, melynek semmi nyomatéka nincs. A hadi létszám megállapítása magával hozza, hogy az újonczokat évenkint meg kell szavazni. Maga az előadó jelentése felhoz egy érvet, a legnagyobbat, a legelsőt s mondhatnám, az egyetlen érvet azon törvényiavaslat indokolására, a mely ma még nincs tárgyalás alatt s mely az 1880. évi újonczjutalék megajánlására benyujtátott; ezen egyetlen érv úgy szól, hogy miután a ház megszavazza a 800,000-nyi létszám megállapításáról szóló törvényjavaslatot, ennek kiegészítésére szóló eontingenst is, természetesen, mint annak folyományát, megszavazandónak itéli. T. ház! Ez ma még csak javaslat, mely ha a ház többségének úgy tetszik, változás alá is kerülhet. S még is, ma már úgy hivatkoznak rá, mint kötelességek forrására, mint oly forrásra, a melyből terhek haramiának a nemzetre, terhek, a melyek alól a nemzetet emancipálni már nem lehet. Gondolják-e a t. képviselő urak, hogy mikor ez nem lesz többé javaslat, hanem törvény, akkor nagyobb jogát fogják elismerni a parlamentnek? Akkor azt fogják mondani, hogy daczára annak, hogy ez a megállapított létszám. nekünk mégis van jogunk megváltoztatni az évi jutalékot? Azt fogják mondani: ott van a törvény és te 1881-iki, 1884-iki 1887-iki stb. országgyűlés, tartsd kötelességednek megajánlani, mit 10 év előtt megszavaztál. Pátere legem, quam ipse tulisti. Nagyon jól tudom, hogy a ház t. többségét sem közjogi álláspontunk, sem ezen alkotmányi tekintetek kellő méltánylására, capacitálui képes nem leszek. Vannak azonban tekintetek, melyek alól senki, tartozzék bármely párthoz, vagy bármely nemzethez, nem vonhatja ki magát. Azokkal számolnia kell mindenkinek. Ezen szempontok azok, a melyek szinte közrehatnak arra, hogy ezeu javaslat ellen szavazzunk. Mi is tudjuk, mint bár ki, hogy a biztoniétuek, a nyugalomnak legfőbb gyökere az erőnek tudata. Tudjuk mi azt, hogy a béke csak ugy lehet áldásos, ha nyugalmat érezünk alatta, E nyugalom, e biztonlét csak egy kifejlett, csak egy imposans haderő által érhető el. Azonban a fegyveres erő nekünk e biztonlétet esak akkor adja meg, ba a fegyveres erő kifejezője a valóságos bennső erőnek, hogyha a nemzeti erő kifejlődésén alapul, nem pedig annak rovására fejlődik. Máskülönben ezen erő nem erő, csak annak hazug látszata, nem erőfejlesztés, hanem erőfeszítés. Az ellenségnek ez nem imponál, sőt éppen az ellenkezőt éri el azon ellenséggel szemben. Ha az ellenség a külső fény által nem kápráztatja el magát, abba a helyzetbe jut, hogy a nemzet ereje és erőfeszítése köztt párhuzamot húzzon s mathematikai pontossággal kiszámíthassa azt az időt, melynek okvetlen be kell következni s a mely időben az a nemzet, mely igy megfeszítette erejét, önmagától összeroskad. Elhiszem én, hogy az ilyen nemzeteknek néha békéjök van hosszú időre is. De tévedés azt gondolni, hogy az ellenséget, a kifejtett fegyveres erő tartja vissza tőlünk. Nem! Az okos, bölcs, számító ellenség kiszámítja, hogy ezen állam a felvállalt súly terhe alatt úgy is összeomlik, Miért hozna áldozatot azért, hogy bennünket támadjon? jobb bevárnia azon időpontot. Atürelem, a nyugalom politikájára van csak szüksége, az idő ugy is ölébe fogja ejteni a megért gyümölcsöt. A foglalás ezen neme a legolcsóbb s az nem politikus, ki a kevesebb áron elérhető sikert, nem teszi elébe a nagy áron megvásárolt sikernek. A mi békénk, t. ház, megnyugvást, bizton létet nekünk nem ad, sőt bizonyos aggodalom fog el. Félünk. A vállalkozási szellem nem meri szárnyait kiterjeszteni: az ipar, kereskedelem pang, semmi merészebb vállalkozásba nem merünk bocsátkozni, melynek feltétele a hosszabb béke., Maga a diplomata világ sem bízik a béke állandóságában. Diplomaták jönnek-mennek, járnak-kelnek

5 császárok találkoznak, conferentiák és eongressusok tartatnak és pedig, — a béke érdekében. Tegyük fel, hogy mindez csakugyan a béke érdekében történik. Mondhatni-e azt a békét állandónak és biztosnak, a melynek fenntartására, ily nyüsgézst-mozgást kell kifejteni a diplomatiai világnak? Nem. Azonban még az is nagy kérdés, hogy mindezek a találkozások a béke fenntartásának érdekében történnek-e. Ott van az intő példa: a három császár találkozása és a három császári szövetség, a mely azon jelszó alatt alakult meg, hogy jaj annak, a ki az európai békét veszélyeztetni meri! És mi lett eredménye ? A keleti háború, Ketten őrt álltak addig, mig a harmadik fosztogatott. A ministeri indokolásban és a véderő bizottság jelenlétében felhozatik, hogy mennyire szükséges, hogy mi más, még pedig a nagyhatab mákéhoz egyenlő nagyságú haderőt tartsunk fenn. Ezen versenyt, t. ház, végtelen nagy örömmel