Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-172
17S. orsüigoi fiiéi november 28, 18*1, 565 üdvözöltem volna a eultura terén, örömmel láttam volna, hogy ha mi itt igyekeztünk volna a legerőrehaladottabb nemzeteknek coneurrentiát csinálni, nem pedig a hadsereg nagyságának megállapítása terén, a hol azt a minister és a bizottsági előadó kívánja. Mert igen veszélyes térre megyünk, midőn ezen versenyt inauguráljuk, illetőleg erre alkalmas eszközöket prolongáljuk. Franeziaországot hozzák fel és hogy ennek mennyi hadserege van és hogy ettől messze nem maradhat el a miénk. Engedelmet kérek, méltóztassék csak figyelembe venni azt, hogy Francziaország a most közölt kimutatás szerint, 10 hó alatt csupán a közvetett adóból 123 millió plust mutat fel. A közvetlen adókból nyert jövedelme szaporulat mutatja, hogy mennyire megerősödött azon nemzet. A nemzet, a melv ily eredménvekkel áll elé, minden nagyobb veszedelem nélkül fejlesztheti haderejét. Ez megteheti azt, mert nem igen fogja megérezni. Anglia szintén megtehetné ezt, de még sem teszi, mert másutt keresi hatalmának súlypontját, hadserege jóformán figyelembe sem vehető. Mikor arról volt szó. hogy miért utasította vissza Andrássy az angol szövetséget, ezt eleintén tagadták, azután pedig azt fejtegették, hogy ha visszautasította volna is, jól tette, mert Angliának kis hadserege van és hogy az eontinentális bonyodalmak idején figyelembe sem jöhet. Azonban mégis Anglia az, a melynek szövetségét minden állam nagyra becsüli és a melynek szövetsége becsesebb, mint sok más nagyhatalomé, a melynek pedig serege háromszor nagyobb amazénál, mert mindenki tudja, hogy Anglia bővan rendelkezik [a, háborúhoz elkerülhetlenül szükséges azon három eszközzel: pénzzel, pénzzel és pénzzel, a mi a világ legnagyobb hatalmassága ez idő szerint. x\ T énietországot is felhozták. Mily hosszú időnek kellett lefolyni, t. ház, addig, mig Németországnak hadereje oda fejlődött, a hol 1866-ban meglepte a világot. Németország évtizedeken át nem fizott nagyhatalmi politikát, a mit önök most oly nagy kedvteléssel hirdetnek, vissza vonta magát; nem avatkozott az európai eoncertbe, nem szaporította annak dissonancziáit; belső regeneratiója terén maradt, fejlesztette magát belőlről és mikor a nemzet megerősödött, abból organiee fejlesztette ki haderejét. Különben is, azon Németország az utolsó háborúban öt milliárdot kapott hadisarcz fejében és két dúsgazdag tartományt. Lehetett tehát hadseregét nagyobb mértékben fejleszteni veszedelem nélkül. Oroszországot is fölhozzák. Üt és fél millió kilométer felett rendelkezik, 97 millió lakosság felett uralkodik az orosz ezár. Tessék a mi lakosainkat, a mi területünket tekintetbe venni, vájjon Jehet-e abból azt következtetni, hogy a mi hadKÉPYH. NAPLÓ. 1879—81. VIII. KÖTET. seregünknek nem szabad sokkal kisebbnek lenni az oroszénál? De, t. ház, azon államok is, melyek felhozattak, azok is túlfeszítik erejöket hadseregök fejlesztésével és én azt hiszem, t. ház, hogy ránk nézve ebben velők versenyezni, volna a legnagyobb veszély. Mindazon államok között mi lennénk az, a mely leghamarább kimerülne az erőfeszítésben. Az volna szerintem urának legigazibb, leghívebb szolgája, a ki azt mondaná: uram, ne kövessük a többiek példáját, álljunk félre egy időre, nézzük összetett kézzel, mig azok összeomlanak saját terhök alatt. De felhozatott, hogy nincs meg a kellő pillanat, nem alkalmas az idő, ama reductió behozatalának kimondására, a mely szükséges volna, hogy a teher, a teherviselési képességgel kellő irányba hozassék. Kivánatosuak elismerik, szükségesnek is bizonyos tekintetben, de az idő szerintök nem alkalmas rá. Azok szerint, a kik a hadsereget megállapították, fenntartják és a jelen irányban fenntartani szükségesnek tartják: a leszállításra soha sem volt alkalmas az idő. Ok soha sem ismerték el, hogy szükséges, nem ismerték el, hogy helyes volna, bármiféle változtatás abban a rendszerben, melybe ők beleszerettek. Beleszerettek volt, a volt rendszer alkotói és fenntartói is saját rendszerökbe: hiába volt a beszéd, hogy változtatni kell rajta, nagy katasztrópháknak kellett bekövetkezni, a melyek meggyőzték őket, hogy nem a változtatás volt a veszélyes, hanem a rendszer fenntartása. Tehát mi is kövessük azon példákat, a melyek bennünket hasonlóról győzzenek meg és bevárjunk egy új Solferinót, Königgrätzet, a mely talán pénzügyi téren fog bekövetkezni. Nem alkalmas a pillanat! 1868-ban, mikor e szervezetet megállapítottuk, akkor is ez volt a mondás. De 1868-ban olyanok voltak-e a viszonyok, mint a minők most? Az 1868: XL.törv.czikk. melynek két szakasza most prolongáltatni kívántatik, meghozta Magyarországnak a honvédséget is, melyet az ország örömmel üdvözölt, mint egy nemzeti önálló hadsereg magvát; ennek a kedveért hajlandó lehetett az ország elfogadni azt a kelletlen aeeessoriiimot is, a mely vele járt. Akkor nem régen kaptuk meg azon alkotmán vt. melynek most 10 évi tapasztalatai előtt állunk s melyeket talán hasznunkra kellene fordítanunk. De 1868-ban a magyar államnak, a földtehermentesítési adósságon kivül alig is volt más adóssága. S Németország lábát még mellünkön éreztük, az ellen fegyverkezni kellett. Ha az akkori törvényhozás megszavazta, némileg iudokolva volt. De hogy állunk most, t. ház? Beterjesztik elénk a javaslatot s mi a kedvezmény, melynek fejében megszavazása kéretik? Adósságunk 34
