Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-172

S58 17S. #rss;á?os ülés aov ember 22. 1879. a melyekről tudta, hogy az ellenoldalról fel fog­nak hozatni. A t. képviselő ur kifogást tett az ellen, hogy én a geografikus helyzetre hivatkozom, midőn hadseregünk eddigi létszámának fenntar­tását hozom javaslatba s azt mondja, hogy akkor örökké az eddigi létszámnak kellene megmaradni, mert a geográfiai helyzet nem változik. A tisz­telt képviselő ur, úgy látszik, félreértette az indokolást, mert a geográfiai helyzet ottan nem önmagában, nem külön választva, hanem össze­köttetésben a többi faktorokkal van felhozva. Fel van hozva a monarchia politikai, nemzetközi, geográfiai és stratégiai helyzetének nagy momen­tumaival kapcsolatban. Es én xxgy hiszem, hogy ha a t. képviselő ur ily összefüggésben fogja fel a geográfiai helyzetet, nem fogja oly képte­lennek találni az indokolást, mint a minőnek fel­tüntetni kívánná. Különben a geográfiai helyzetnek nálunk önmagában is van fontossága. Olyan állam, mely minden oldalról más nagy katonai államok­tól van körülvéve, hasonló körülmények között sokkal nagyobb erőfeszítésre kénytelen, mint az olyan állam, melyet egy, vagy több oldalról tenger véd, minő Francziaország, Olaszország s még nagyobb mérvben Anglia. A fődolog azonban, a mit a t. képviselő ur kívánt, az volt, hogy magyarázzam meg jelen­tésünk azon passusait, melyek a monarchiánkat külről fenyegető veszélyekre vonatkoznak. Én azt gondolom, hogy ezen követelés az előadóval szemben kissé szokatlan. En legalább nem hiszem, hogy akár a franezia hadsereg létszámának meg­állapításánál az illető franezia előadóhoz, akár az olasz hadsereg létszámának megállapításánál az olasz előadóhoz ilyen követelést intéztek volna; és nem hiszem, hogy a franezia előadónak meg kellett volna magyarázni, hogy „mi Elsass és Lothringia visszaszerzése végett, vagy Német­ország támadásai ellen kívánunk ilyen nagy had­sereget fenntartani" ; vagy hogy az olasz elő­adónak meg kellett volna magyarázni, hogy „mi meg Trentinót, vagy Triesztet kívánjuk elfog­lalni, vagy a várnégyszöget akarjuk Ausztria támadásai ellenében megvédelmezni". Épen ilyen felesleges volna, azt hiszem, ha én részletesen íejtegetuém azt, hogy mi a 800,000-nyi hadsereggel az orosz agressió ellen akarjuk saját területünket megvédeni. Ha a t. képviselő ur nem elégszik meg ezen egyszerű kijelentéssel, melyet, akármily felesleges volt is, most már megtettem; ha nem hisz annak, a mit mindenki lát s a mit épen azért nem kell bizo­nyítani ; akkor bajosan fogok számára érvet találni. Minden lap erről ir, minden gondolkozó politikus meg vau győződve Európában, hogy Oroszország azon terveit, melyek a berlini szer­ződés által nem elősegütettek, a mint itt állítva lőn, hanem egyenesen meghiusittattak, ez után már a mi rovásunkra és mi rajtunk keresztül fogja érvényesí­teni akarni; ha egyáltalában érvényesítheti valaha. Hamég ennél is erősebb érvet kivan a képviselő ur, akkor legfőlebb talán az orosz hivatalos szemé­lyek ezt igazoló bizonyítványát kellene felmutat­nom. (Tetszés a jobboldalon.) A t. képviselő ur azt is kérdi, hogy miként egyeztethető össze a g jelentésnek idézett állítása, a ministerelnök minap mondott szavaival? Erre nem felelhetek egyebet, minthogy annak szükségét én be nem iátom, hogy az én szavaim, vagy a bizottsági jelentés­nek szavai, a ministerelnök urnák máskor mondott szavaival, mindig és mindenben teljesen egybe­hangozzanak. Ezen speciális esetben azonban egészen kiegyeztethető a két nyilatkozat, a mennyiben a t. ministerelnök ur a mai tényleges helyzetről, én pedig a jelentésben, a mostani hely­zet jövő fejlődéséről beszéltem, úgy, hogy a nyilatkozat között ellentétet találni képes nem vagyok. Nekem különben nagy megnyugvásomra szolgál a t. képviselő ur azon nyilatkozata, hogy. ha a t. képviselő urak csakugyan látni fognák a veszélyeket, melyek valószinűségébeu mi hiszünk, de ők nem hisznek, akkor egy pil­lanatra sem haboznának programmjukat félre­tenni [Ellenmondás a szélső bálon) és velünk a haza védelmére szövetkezni; szó szerint nem idézhetek, de, ugy hiszem, ez volt a t. kép­viselő ur szavainak értelme. Nekem e szavak megnyugtatást nyújtanak az iránt, a miről külön­ben mindig meg voltam győződve, hogy ha majd itt lesz az alkalom és nem az előadói székről kell nekem, vagy másnak bizonyítanom, hanem önök is szemtől szembe látni fogják a a veszélyt, akkor nem lesz közttünk különbség és a haza védelmére akár a közös hadseregben karddal, akár azon kivül más eszközökkel mind­nyájan versenyezni fogunk. [Elénk helyeslés jobbfelöl.) Orbán Balázs: T. ház! Én mindig azok közé tartoztam, a kik a teljesen önálló, magyar zászló, magyar vezényszó alatt szolgáló és az alkotmányra felesketett hadsereget kiváut, mint a mely nélkül, az államiság sem nem létezik, sem biztosítottnak nem tekinthető; (Ugy van! szélső bálfelöl) mert fájdalom, mindaddig, mig egyesek szeszélye uralkodik a népek felett, nem a jog és szellem hatalma, nem a műveltség fölénye, hanem a nyers erő túlsúlya uralogja a helyzetet s határoz a népek sorsa felett. (Ugy van! szélső balfelöl.) Az életfenntartás küzdelmeivel elfoglalt, a művelődés föltételei után törekvő népek igen jól megférnének egymás mellett, a béke áldásait élvezve. Az a katonásdi, melyet minden államban

Next

/
Oldalképek
Tartalom