Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-172
172. OTtfz,í«ros iüés november -% 187S, 255 urnák szándéka lenne a mi monarchiánkat másüvé áthelyezni. Ez tehát nem érv. Megengedem, hogy a második már inkább érv, hogy t. i. az európai helyzet olyan, hogy ezzel szemben kell meghozni az áldozatokat. De éu bátor volnék felkérni a t. előadó urat, mondja meg, hogy hol vannak azok a veszélyek, mert az csakugyan fontos. És legyeu meggyőződve, a t. előadó ur, hogy daczára annak, hogy mi megvagyunk győződve, hogy ezen intézmény végveszélybe dönti hazánkat mégis, ha azt kérdi valaki tőlünk: mit akartok inkább, programmotokat-e vagy hazátokat megmenteni? én legalább mindenesetre azt mondanám: mentsük meg előbb hazánkat és gondoskodjunk azután programHiunkról. De tudnunk kell, hol vannak ezek a veszélyek. Megvallom, szétnézve Európában, ma nem látok oly helyzetet, mely Magyarországot és Ausztriát valami imminens veszélylyel fenyegetné. De ha úgy áll a dolog, a mint a t. előadó ur mondja — s elvárom, hogy ezt meg fogja magyarázni, — kérdem: miként tudja összeegyeztetni ezen fontos állítását a t. kormány elnök árnak, néhány nappal ezelőtt e házban tett azon állításával, hogy ime az európai események már igazolták a kormány politikáját. Ez természetesen nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy ezen Újabb események oly kedvező helyzetbe tették Ausztria-Magyarországot, hogy immár nyugodtak lehetünk, nem kell többé félnünk. Néhány nappal ezután pedig előáll a t. előadó ur és az egész bizottság tekintélyének súlyával írásban azt állítja, hogy veszélyektől vagyunk körülvéve és mulhatlanul szükséges ily nagy hadi létszámról gondoskodni. A t. ministerelnök ur tegnapi beszédefolyamán válaszolva Ugrón Gábor t. barátomnak, egy igen nagy mondást tett. (Halljuk! a szélső balon.) Azt mondja, hogy annak, hogy a közös hadseregben az idegen elem uralkodik, mi magunk vagyunk az oka s kimagyarázta ezt bővebben, hogy megbocsáthatatlan hibája a magyar embernek, hogy nem akar megmaradni a katonaságnál. Nagyon sajnálom, hogy nem érthetek ebben egyet a t. ministerelnök úrral, (Halljuk! a szélső balon) hanem ellenkezőleg azon bámulok, hogy ő ilyet bir kimondani. Én megfordítva, azt állítom, hogy nemcsak, hogy nem megbocsáthatatlan hiba, hanem kétségbe kellene esnünk nemzetünk jövője fölött, ha azt látnók, hogy rövid 10 év elegendő arra, hogy kiirtsa a magyar emberből nemzete iránti szeretetét, hazája függetlenségéhez való ragaszkodását, annyira, hogy otthon legyen képes magát érezni e közös hadseregben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én reménylem, hogy ez nem lesz igy a közel jövőben sem és sohasem. (Helyeslés a, szélső baloldalon.) A magyar ember szívesen meg fog maradni a hadseregben, ha tudja, hogy magyar katona. Próbálják meg, állítsanak önálló magyar hadsereget és biztosíthatom, hogy ugyanazon tisztek, a kik most oly örömest távoznak a hadseregből, csoportosan fognak odamenni. Alig pár nappal ezelőtt a t. ministerelnök ur, a nélkül, hogy valaki szóba hozta volna, kijelentette nagy pathossal, hogy ő mindig barátja volt és lesz a politikai erkölcsnek. (Halljuk! a szélső balon.} Én kérdem saját magától, a t. ministerelnök ártól, mikép birja összeegyeztetni a politikai erkölcscsel azt, (Halljuk! a szélső balon) hogy valaki életének egy nagy részét arra szánja, hogy capaeitálja nemzetét ezen intézménynek káros, átkos voltáról, most pedig megbocsáthatlan hibának, bűnnek mondja azt, hogy a nemzet fiai abban az átkos intézményben, nem akarják magukat otthon találni. (ügy van! a szélső halon.) No ha ez is összeegyeztethető a politikai erkölcscsel, akkor csakugyan minden erkölcsös a világon. Ennyit akartam a t. ministerelnök ur tegnapi beszédére czáfolatul mondani. Egyébiránt magát a törvényjavaslatot nem fogadhatom el, hanem pártolom ITgron t. barátom indítványát. (Helyeslés a szélsőbalon!) Ifjabb gróf Ráday Gedeon: T. ház! A tegnap elmondott beszédek és a véderő bizottság jelentése ellen intézett megtámadások folytán legyen szabad nekem, mint a bizottságegyik szerény tagjának, elmondani nézetemet és indokolni szavazatomat. (Halljuk!) A véderő bizottság igenis jelentésében ajánlja az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadását, mely szerint hadseregünknek hadi- és béke-létszáma tiz évre továbbra is megszavazandó épen azon mérvben, mint az 1868: XL. t. ez. 11-a értelmében már meg volt szavazva. Ha valaki t. ház, ugy én egész készséggel beismerem, hogy a hadsereg és a honvédség fenntartása roppant áldozatokat igényel; beismerem, hogy ónsúlylyal nehezedik a zilált pénzügyi viszonyainkra és megnehezíti a gyökeres rendezést és kibontakozást. De kérdem, tekintett 1 ] a monarchia és különösen hazánk jól felfogott érdekeire, tekintettel a jelenlegi külpolitikai viszonyokra, lehet-e és szabad-e épen ma visszautasítani e törvényjavaslatot, mely okvetlenül kétségessé tenné hadseregünknek még alig egy évvel ezelőtt befejezett zs'uige szervezetét s okvetlenül megingatná, bármint gondolkozzanak, és bármit mondjanak is mások, azon befolyásos nagyhatalmi állásunkat, melyet monarchiánk Európában elfoglal jelenleg. (Helyeslés a jobboldalon.) Az engem, t. ház, teljességgel nem riaszt vissza, hogy ezen törvény tiz évre állapittatik meg; nem riaszt vissza azért t
