Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-172

S56 172, országos ülés aoYenjfcer 23. J*Í79. mert biztosítva vagyunk az 1868: XL. t. ez. 13. §-a által, hogy azt bármikor megváltoztathatjuk, a létszámot felemelhetjük, vagy leszállíthatjuk. Ugyan kérdem önöket, nincs-e meggyőződve bárki is arról e hazában, hogy tekintve, ha egyebet nem, csak geographiai fekvésünket Európában, nincs-e szükségünk arra, hogy erős és hatalmas szövetségeseket keressünk és azokat a magunk részére megnyerjük és biztosítsuk? Azt hiszik azok, kik e törvényjavaslatot visszautasítják, hogy lehetséges lesz szövetségeseket találni, ha azok azt. látják, hogy talán évről évre, minden évben discussió tárgyává tétetik a törvényhozások által a hadsereghadi létszáma, vagy pedig csak egy pár évre állapittatik az meg. Én nem tehetők róla. beismerem, hogy talán a magam hibája, de nem lehetek azon szerencsés helyzetben, mint Szederkényi képviselő ur, ki tegnap a külpolitikai helyzetet oly bekésnek találta és a ki azt monda, hogy hát a berlini szerződés által nincs-e biztosítva évek sorára a béke Európában. Én e helyzetben, fájdalom, nem vagyok. Bátor leszek t. barátom Pulszky Ágost tegnapi valóban szakavatott, higgadt beszédére pár szóval refleetálni. 0 beszéde elején roszalja és hibáztatja azt, hogy a kormánynak a véderoíörvény revisiójáról szóló törvényjavaslata, ezen törvényjavaslattal egyidejűleg nem nyújtatott be. Bevallom, én is véghetetlenül óhajtottam volna ezt, mert. meii'gvőződéseni az, hogv ez által a kedélyek különösen e házban nagy részben lecsillapodtak volna ; de kereken tagadásba kell vonnom azt, hogy azért, mert ezen revisionális javaslatok nincsenek előttünk, egyáltalában ne lehessen az előttünk fekvő javaslatot egész különállóan tárgyalni és elfogadni. T. barátomnak a védtörvényre és általában a hadi szervezetre vonatkozó nézeteit, melyeket — bocsásson meg, — de igénytelen nézetem szerint talán majdan a véderőtörvéuy revisiójának tárgyalásánál lett volna szükséges elmondani, igen nagy figyelemmel hallgattam és azokat részben, •— de csakis részben — örömmel el fogom annak idején fogadni. De a tovább mondottak részletezésébe, melyek ide nem tartoznak, néni akarok refleetálni. Csak pár szót óhajtok szólni azon határozati javaslatról, különösen annak első részéről, melyet t. barátom tegnap benyújtott. 0 azt óhajtja, hogy ne tiz. de öt év állapittassék meg. Én ugy tekintem azon óhajt, hogy akár öt, akár tiz év legyen az, az mindenkor ideiglenes természetű, mert hiszen ez ő Felsége init'ativája és a két törvényhozás beleegyezésével bármikor is megváltoztatható; de ki kell itt, ünnepélyesen nyilatkoztatnom, hogy én ezen iniíiativát, ezen fcdségi jogot minden körülmények köztt és változatlanul óhajtom fenntartani ugy. mint az eddigelé is fenntartatott és meggyőződésem az és át vagyok hatva attól, hogy alkotmányos alapokon uralkodó minden fejedelem, örömmel fogja megragadni az első alkalmat, ha a kül- és belpolitikai viszonyok megengedik a hadsereg létszámának leszállítását s ez által népeinek válláról a terhek legalább egy részét levenni. Adja isten, hogy ezt minél előbb megélhessük ! De engedjen meg még csak egy kérdést igen t. képviselőtársam. Ha ő ezen initiativát

ä ezen jogot át akarja ruházni a törvényhozásokra, akkor kérdem, miért ragaszkodik határozati javaslatában az 5 évhez ? Egyáltalában bármely időtartartamhoz; hisz akkor erre szükség már nincs., Áttérek már most Ugrón Gábor t. képviselőtársam beszédére, ki pártja nevében szintén egy határozati javaslatot nyújtott be s bár e határozati javaslat egy külön önálló hadsereg létesítését óhajtja és e határozati javaslat a jelenlegi törvényjavaslatot egészen eldobja, mégis örömömre szolgált az, hogy még ő is beismeri, hogy 800,000 emberből álló hadilétszám okvetlenül szükséges a birodalom megvédésére. Én osztozom e nézetében, de nem osztozhatom a többiekben s bocsásson meg nekem, ha daczára az általa felhozott számos példáknak, még mindig* nem győzött meg engem arról, hogy a hadseregben 1 — 2 évi szolgálati id>, különösen a lovasság kiképeztetésére, elégséges. En meglehetősen jól ismerem a magyar katonának kitartását, ügyességét, hősiességét, de. mindamellett nemcsak azt óhajtom én, hogy ina 800 ezer fegyveres ember álljon itt, haucni azt, hogy 800 ezer tökéletesen kiképzett katona legyen rendelkezésünkre ; azon katonai erények, bátorság és hősiesség, a mai előhaladott hadászat fogalmai szerint, nem elégségesek. Ezekhez még kell kiképzés, tudomány. Á t. képviselő ur azt mondja., hogy egy önálló magyar hadsereget, rövid három év alatt fel lehet állítani. Ez talán lehetséges. De ő tovább megy és azt mondja, nincs semmi akadály arra nézve, hogy a lajthántúli hadsereggel, r háború esetén, együttesen védjék a közös hazát. Es hogy ezt bebizonyítsa, példakép indokai megerősítésére a következőket mondja: „Nézzük a szomszéd Németországot, ott külön van szász, bajor és bádeni sereg és ezek mégis együtt harczolnak és védik Németországot''. A t. képviselő ur e hasonlata talán nem egészen sikerült* mert elfelejteni méltóztatott azt, hogy a szász, bajor és bádeni seregben mindenütt, történetesen egy és ugyanaz a nyelv, egy és ugyanaz a vezényszó. Én nem hihetem és nem képzelhetem azt.