Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-172

17S. országos ülés aoTüwber 28. 1879. $5i tenni. (Halljuk!) Az igen t. ministerelnök Szederkényi képviselő úrral szemben, ha kozom, azt állította, hogy a hadiszervezet Fraucziaországban és Olaszországban szintén határozott időre van megállapítva s pedig: az elsőben 20 évre, a másodikban 19 évre. Engedjen meg a t. ministerelnök ur, ez téves, a mennyiben csak is az egyesek védkötelezettségének tartama van 20, illetőleg 19 évben megállapítva. (Helyeslés a haloldalon és a szélső halon.) Igaz ugyan, hogy itt a rendszer adja a létszámot, de ez koránsem egyenlő a létszámnak törvénv által, tiz évre való megállapításával, mert mig ott a rendszer változása által, bármikor a létszám is változtatható, addig ez mi nálunk 10 év lefolyása előtt egyáltalában nem lehetséges. (Ugy van! Ugy van! bal/elől.) Mindezek után ajánlom elfogadás végett Pulszky képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés és éljenzés a. baloldalon.) Helfy ígnácz: T. ház! Tegnapi napon. midőn Madarász József t. barátom félbeszakítván a ministerelnök ur beszédét, közbekiáltott, hogy ezt Gbyezy Kálmán megmagyarázta, a mi t. i. az önálló magyar hadseregre vonatkozik, a túloldalról egy hang gúnyosan felkiáltott: „nagy katona!" Kérem t. ház, ha én meg volnék győződve arról, hogy a végett, hogy az ember egy törvényjavaslathoz hozzászólhasson, szükséges, hogy nagy katona legyen, nekem a legtávolabbról sem jutott volna eszembe, magamat a szónokok sorába jegyeztetni. De azt hiszem, hogy arra, hogy valaki megítélje azt, először kívánj a-e. hogy Magyarországnak hadereje Ausztria haderejével közös maradjon, vagy nem; másodszor kivánja-e, hogy a hadilétszám 800,000 emberben állapittassék meg, vagy sem; és harmadszor kivánja-e, hogy a hadilétszám 10 évre állapittassék meg, vagy sem: mindehhez valami nagy katonai tanulmány nem szükséges. (Helyeslés halfélöl) De ha úgy volna, hogy kell katonai tudomány, akkor nem én volnék az első, a kinek nem volna szabad felszólalnia és nem évekkel ezelőtt (xhyczy Kálmán; hanem a. ministerelnök urnák sem volna szabad felszólalnia és igen sok más képviselőtársamnak, kik a katonai téren nem szakemberek, (ügy van! TJgy van! a baloldalon és a szélső baloldalon.) Hiszen egyébiránt. ha csak a mi nagy katonáinkra akarnók bizni dolgaink elintézését, na hiszen látjuk, hogy ugyan szépen intézik.' Ezeket előre bocsátva, t. ház, én másodízben a végett, hogy felfogásom szerint hozzászólhassak a törvényjavaslathoz, kénytelen vagyok mindenekelőtt a ministerelnök ur által az újabb időkben hangoztatott s a tegnapi napon is ismételt theoriáját a magam részéről határozottan visszautasítani. (Halljuk!) A ministerelnök ur, Pulszky Ágost képviselőtársam tegnapi jeles beszédjére refleetálván, azt monda, hogy hiszen nincs szó arról, hogy vájjon mennyiben ezélszeríí, mennyiben nem, hogy ezen hadsereg közös legyen, valamint arról sincs szó, hogy minő legyen annak a szervezete, hanem itt tisztán csak a hadilétszámról van szó, sőt megmagyarázta, hogy arról, vájjon közös legyen-e a hadsereg, nemcsak hogy ez időszerűit szó sincs, de nem is lehet szó, mert azt mondja, ez két különböző dolog. A hadsereg közössége egy időhöz nem kötött törvény, melyet lehet ugyan, nem tagadja, módosítani, de csak a túlsó állammal egyetértőleg. valamennyi faktor hozzájárulásával. Ez az az elmélet, a melyet én a lehető leghatározottabban visszautasítok s azt hiszem, hogy az összes képviselőháznak kötelessége ezt visszautasítani. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az összes 1867—68-ban megállapított közösügyi rendszerben egyetlen törvényt tudok, melyre nézve nem lehet kétségbe vonni, hogy a másik állani hozzájárulása szükséges, ez az a törvény, mely világosan szerződési jelleggel bir, t. i. a vám- és kereskedelmi szerződés. A magyar törvényhozás ugyanis egyoldalnlag megállapíthatja azt, kiván-e jövőre szövetségben maradni Ausztriával, vagy sem. De a mely perezben a szövetséget elfogadja, elismerem, hogy tiz év alatt a túlsó állam beleegyezése nélkül, azt meg nem változtathatja. De azon kérdés felett, hogy Magyarország helyesnek találja-e. hogy ilyen közös viszonyban maradjon Ausztriával, de, különösen a felett, hogy a haderő közös maradjon-e. a magyar törvényhozás egészen egyoldalulag a maga belátása szerint dönthet, bármikor tetszik. í Ugy van! a szélsőbalon.) Benne vau-e a közösség törvényében akár itt, akár amott, hogy mi e törvényt csak ugy változtathatjuk meg, ha a túlsó fél hozzájárul? Erről a törvényben egy szó sincs. Elannyira nincs, hogy egyik országgyűlés a maga kontójára előbb hozta meg a törvényt, a másik később. Annyira nincs közösség, hogy a két törvény nem is hangzik össze. Egészen más §§-ok vannak Ausztriára vonatkozólag az ottani törvényben, mint nálunk Magyarországra vonatkozólag. A mely perezben tetszik, a törvényhozás szólhat a törvényhez, módosíthatja, eltörülheti azt s helyébe mást tehet. Nem is tudok arra példát az egész világ törvényhozásában, hoa;v olvasmit lehessen állítani, minőt a ministerelnök ur állít. A közösügyi törvény vagy törvény, vagy szerződés. Ha törvény, akkor nem szenved kétséget, hogy ugyanazon testület, mely hozta, mégis változtathatja. Vagy szerződés és akkor is felbontható, mert én olyan szerződést a világon nem ismerek, melyet az 32*