Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-172

á52 17£.or»aágo* ülés noveiuber 2<ä. 1S7& egyik fél másképen fel uem oldhat, ha a másik nem akarja. Ilyen nincs. Ha az egyik kijelenti, hogy ő nem hajlandó többé megtartani a szerződést, akkor annak következése az, hogy alkudozásba lép a másikkal és megváltoztatja. Másképen nem szerződés, hanem az egyik nemzet örökre eladta magát a másiknak. De itt vannak a legújabb példák. Itt általánosságban el lett fogadva a bosnyák közigazgatásra vonatkozó törvényjavaslat, ott még nem. Mi történik, ha ott nem fogadják el ? Mi hoztunk egy törvényt, mely nekik nem tetszik s azzal vége. Jele, hogy mindegyik törvényhozás önállólag működhetik. Én, az ellen, mit a ministerelnök ur mondott, egyszer s mindenkorra tiltakozom. Ezzel kapcsolatban lehetetlen ki nem emelni, hogy ez alkalommal a kormánynak milyen eljárása van mind arra nézve, mi a közösügyekre vonatkozik, s egyáltalában minden fontosabb törvényhozási functióra. A t. honvédelmi minisín ur azt felelte Pulszky képviselő urnák, hogy a hadsereg szervezetéről szó sem lehet. És arra, ;i mit a t. képviselő ur erre vonatkozólag mondott, a minister ur nem is reflectált, mert — mint monda — nem erről, hanem a hadilétszámról van szó. A ministerelnök ur azt monda, hogy arról, hogy közös hadsereg legyen, nincs is szó, mert csak arról van szó, a mi e két szakaszban foglaltatik. Pedig ugy az egyik, mint a másik tudja, hogy a mely perezben a törvényhozás a törvényjavaslatot elfogadta, el van fogadva a másik kettő is. A ministerelnök ur igen jól tudja, hogy a mely perezben kimondjuk azt, hogy a hadi létszámot tíz évre megállapítjuk, kimondotta a képviselőház, hogy kívánja, hogy a hadsereg jövőre is közös maradjon. Pedig ez az első kérdés, a mely még fel nem lett vetve. Mikor ez el lesz döntve, — nem kétkedem abban, hogy a többség megszavazza azt. hogy a hadsereg közös legyen jövőre is, — akkor áll elő a második kérdés, hogy a létszám mennyiben állapittassék meg. Ezután következnek ä többi kérdések. Nálunk azonban, t. ház, szokásossá vált ezen berántási rendszer, mert a legfontosabb dolgokat, mindig inplicite szavaztatják meg az országgyűléssel. Ugy jártak el a minap is. Nem ;izon kezdték a boszniai törvényjavaslatot, hogy feltették volna a kérdést, hogy kívánj a-e a magyar képviselőház azt, hogy Boszniának és Herczegovinának közigazgatása közösügy legyen vagy nem, hanem mintegy magától érthető dolgot, becsempészték ezt egy szakaszba. Most megint igy tesznek; mert nem vetik fel azt a legfontosabb kérdést, hogy kivánja-e a többség a tiz évi tapasztalat után, a közösséget fenntartani, hanem mindjárt azon kezdik, hogy a hadpereg létszámát megállapítsák. A kormánynak ezen aprólékos fortélyai és furfangjai daczára sem hagyhatom magamat a logika természetes útjáról letéríteni, mert szerintem Magyarországma a legfontosabb kérdés előtt áll. Ott állunk t. ház, az 1867 óta létező rendszernek sarkköve és annak lelke előtt, a mi a közös hadsereg. Állunk azon kérdés előtt, melyre nézve mindakét oldalon éreztetett és sokszor fennhangon hirdettetett tiz éven át, miszerint Magyarországnak pénzügyi helyzete nem tííri azokat a nagy áldozatokat, a melyeket a közös hadsereg reánk ró. Állunk azon kérdés előtt, melylyel a legszorosabb kapcsolatban van, ugy hazánknak függetlenségi, mint nemzetgazdasági, közművelődési, főleg pedig nemzetiségi kérdése. Én, t. ház, nem fogadhatom el ezen törvényjavaslatot azért, mert ez által ki van mondva, hogy Magyarország óhajtja a hadsereg közösségét jövőre is, legalább tiz évre fenntartani; pedig én az itt előttem lévő többséggel szemben, a lehető leghatározottabban merem állítani, hogy ez meghamisítása a magyar közérzületnek. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Hogy ha önök, ma szavazás alá boesátanák e kérdést a tizenöt milliónyi magyar nép előtt, nem akadna ötszáz, a ki azt mondaná, hogy fenn akarja tartani. (Ugy van! a szélső balfelöl) Igen helyesen monda a múltban a ministerelnök, hogy ezen intézmény átok és helyesen monda Szalay t. barátom, hogy ez intézmény féregként rágódik a nemzet testén. (Ugy van ! a szélső balfelöl.) Hiszen ha kutatni akarjuk, hogy mi juttatta Magyarországot abba e helyzetbe, hogy minden áldozat daczára, évről-évre emeljük az adókat, hogy évről-évre új meg új nagy kölcsönöket csinálunk, pénzügyi helyzetünk napról-napra a végromlás széléhez közeledik és ha kutatni akarjuk, hogy hol van ennek főforrása, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a közös hadseregben van. (Ugy van! a szélső bal felől.) Hiszen alig telt el egy esztendő, hogy ezen óriási költségen kivül, melyet a többség megszavazott, az év végén nagy póthitel szüksége mutatkozott. Hiszen az a hadügyi kormányzat tulajdonkép nem felelős senkinek; ép ugy jár el ma, mint járt el 1850-tő] ! 867-ig. Utólagosan igazolja a kiadásokat és természetesen igazoltnak kell venni, mert a milliók már el vannak költve. (Helyeslés a szélső balon. Ivánka Imre a teremből távozni készül.) Kérem Ivánka t. barátomat, ne távozzék e perezben, mert hozzá is akarok szólni (Derültség. Ivánka visszaül helyére.) Igaz, hogy mindezeket, miket a hadügyi kormányzat végzett, — azt mondhatja a kormány — nem a közösügyi kormány tette egyedül, hanem mindez egyetértőleg történt a mi kormányunkkal. Ezen törvényben ig be van