Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-172
348 172. országos ülés november 22, 187*. Pulay Kornél a boszniai közigazgatási bizottság előadója: T. ház! A boszniai közigazgatási bizottság nevében, az első §-nak újra szövegezése tárgyában, van szerencsém a jelentést azon kéréssel beadni, bogy annak kinyomatását, szétosztását és mielőbbi napirendre tűzését elrendelni méltóztassék. Elnök: A jelentés ki fog nyomatúi, a ház t. tagjai köztt szét fog osztatni és ha a t. ház méltóztatik beleegyezni, talán a jelenleg tárgyalás alatt levő két törvényjavaslat befejezése után, napirendre tűzetik. (Helyeslés.) Péchy Jenő, a honosítási bizottság előadója: T. ház! A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyában, a főrendiház által tett módosításokat a honosítási bizottság letárgyalván, az arról szóló bizottsági jelentést van szerencsém tiszteletteljesen beterjeszteni és kérem a t. házat, méltóztassék annak kinyomatását, szétosztását és annak idején leendő tárgyalását elrendelni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szétosztatni és talán az előbb beterjesztett jelentés tárgyalása után lesz tárgyalható. (Helyeslés)] Baross Gábor jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítvány-könyvben bejegyzés nem foglaltatik. Az interpellátiós-könyvben következő interpellatiók vannak bejegyezve: b. Bánhidy Béla : a Tisza- és a mellékfolyamok szabályozása tárgyában, a közmunka- és közlekedésügyi minister úrhoz. November 22. Jókai Mór : A magyarországi borkivitel körül tapasztalt hamisítások tárgyában, a bel- és kereskedelmi minister urakhoz. Elnök: Ezen bejelentett interpellatiók a szokott időben meg fognak tétetni. Következik a napirend: a hadsereg és hadi tengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott ujonczjuíalék mennyiségének, az 1889-ik év végéig való megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Tischler Vincze: T. ház! Engedje meg. hogy a tárgyalás alatt levő főfontosságú ügyben, szavazatomat lehető röviden indokoljam. Mióta az 1873. évben Bécsben egy hét alatt lefolyt események, az akkori többnyire szédelgésen alapult gyors anyagi fejlődést megakasztották, helyesebben megsemmisítették, a jólét a monarchia mindkét felében folytonosan apad. A jólét ezen apadásának természetes következménye egyrészt az volt, hogy az országlakossága ismét a reális munkához fogott, másrészt pedig, hogy a takarékosságot nem csak önmaga gyakorolta saját szükségletei körében, hanem annak gyakorlatát az államtól is mindinkább megkövetelte. Követelte és követeli jelenleg is, különösen az állam nem culturalis kiadásainál, t. i. a had^ ügyi budgetnél, hol már a kiadás nagyságánál fogva oly megtakarítások eszközölhetők, melyek befolyással bírhatnak a nép terheinek enyhítésére s az államháztartásban chronicussá vált deficit apasztására. Eddig mindig az mondatott a nemzetnek, hogy a hadi budgetben nagyobb mérvű megtakarítások lehetetlenek, mert a létszám 10 évre meg van álla' pítva s igy azt bolygatnunk nem lehet. Ennélfogva nagyon természetes, hogy most midőn ezen létszám meghatározása kezeinkben van, az időközben, a# ország egyes vidékein a legkeserűbb nyomorra jutott nép, élénk figyelemmel kiséri elhatározásunkat, tőlünk várva terheinek, nyomorának enyhítését. Valóban, tisztelt ház, helyzetünk a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal szemben szerfelett nehéz, mert, a mint egyrészt nem zárhatjuk el magunkat azon, elismerem, figyelembe veendőindokok előtt, melyek a törvényjavaslat indokolásában felhozvák, ugy nem szabad másrészt magunkat elzárni azon nyomor előtt, mely ugy* látszik, nálunk szintén chronicussá kezd válni. Az elhatározás, a helyes közép út feltalálása tehát felette nehéz. Én megvallom tisztelt ház, hogy ezen helyzetünkkel szemben, elvártam volna az igen tisztelt kormánytól, hogy ne pusztán az 1868. évi XH törvényczikk 11. és 13-ik §§-nak meghosszabbítása, hanem egyszersmind védrendszerünk olyképeni módosítása tekintetében is terjeszszen elő javaslatot, melyben nem csak a hadsereg védképességének emelése, hanem egyúttal a financiális szempontok is a lehetőségig méltányoltatok volna. Az igen t. honvédelmi minister ur ezen késedelmezés okát tegnapi beszédében adta elő ', az nem egyéb, mint, a mit a kormánytól már más alkalomkor is hallottunk, hogy t. i. azzal még nem készült el. Engedje meg a t. minister ur, az ily mentség egyáltalán nem fogadható el, de különösen nem a jelen esetben, hol a véderőtörvénynek a hadi létszám és ujonczilletékre vonatkozó részeinek, tavaly történt egy évi meghosszabbítása folytán, az elkerülhetésre elég idő volt. És meg vallom, hogy attól tartok, miszerint a késedelmezés okát inkább az képezheti, hogy e védtörvény szándékolt módosítása, befolyással lesz talán a hadsereg harczi képességére, de egyáltalán nem a hadsereg költségeinek apasztására s azért jónak látta a kormány, velünk először a tárgyalás alatt levő javaslatot megszavaztatni. Mindenek előtt ezért, de különösen azért is, mert a hadi létszám és ujonez-illeték megállapítását, a véderő-tÖrvényn5 r el oly lényeges., hogy ne mondjam szerves összefüggésben álló-
