Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

171. országos ülés november 21. 1879, S3fl katonát arra, hogy vérét ontsa, mutathatunk-e a lobogóra, melyet magáénak ismert. Nem? Vagy tán az fogja megszerezni a győzedelmet, hogy a hadsereg tisztjei idegenek, kik a katonák nyelvét nem ismerik és a legénységgel csak az altiszti kar utján érintkeznek, mely altiszti karnak első feladata, hogy germanisálva legyen, hogy e tiszti karban állandóan megmaradhasson? Etekintetben egy katonai iróra hivatkozom: Stoffel ezredesre, a ki mint katonai attaché, részt vett az 1866-ki hadjáratban és leirja, hogy a vesztett ütközete után a kórházakban látta az osztrák katonát tisztje mellett feküdni, de úgy, mint két idegen, egymást nyelvét nem értették, egymással nem éreztek. Első sorban a hadsereg tényezői, a tiszti és altiszti kar és a legénység köztt az összekötő kapcsot kell létrehozni, mely nem egyéb, mint a nemzeti nyelv, a szellem s ez másképen nem lehetséges, mint önálló magyar hadsereg utján. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem tehetik azt az ellenvetést, hogy a birodalom katonai erejét gyöngítené az, ha Magyarországnak külön hadserege volna, hiszem nézzék meg a szomszéd Németországot, ott külön van a száz, bajor, badeni hadsereg és nemcsak a hadsereg áll külön, de még a monarchák sem közösek és mégis midőn a harcztérre vezették őket, együttesen, dicsőségen tették meg a kötelességöket. Itt sem lehet kétkedni abban, hogy sokkal nagyobb lesz a vetélkedés a magyar hadsereg és a lajthántúli köztt, ha külön zászló alatt, de egymás oldala mellett fognak harezolni már csak azért is, hogy saját lobogóiknak a magyarok, a dicsőséget megszerezzék és az eddigi dicsőséget fenntartsák. Maga Norvégia és Svédország egy államot képez és mégis külön hadserege vau; de ott vau a a múltban Belgium és Hollandia, midőn közös uralkodó alatt álltak, külön hadsereggel biztak. A mi állhat azon birodalmakra, az áll Magyarországra nézve is, sőt tekintve a magyar faj katonai erényeit, épeu szükségesnek mutatkozik oly intézmény, melyben ezen katonai erények speciális kiképzést és fejlődést nyerjenek. Tudom, azt állítják, hogy az átmenet nehéz lesz a jelen hadszervezetről az önálló magyar hadsereghez. Nem. Csak elő kell készíteni, rövid három év alatt az önálló magyar hadsereget létre lehet hozni a nélkül, hogy, bárminő inconvenientiának tenné ki magát a törvényhozás. Először valósítani keli a területi divisiókat, másodszor be kell hozni a congretual előléptetést, hogy a magyar ezredek tisztjei, csak a magyar ezredekben léptessenek elő. A területi divisiót nem úgy értem, mint jelenleg állíttatik, hogy foganatosítva vau, az által, hogy a papiron, vagy némely ezredek el vannak helyezve saját kiegészítési területökön, hanem úgy értem, hogy végre legyen akként hajtva, hogy bizonyos meghatározott területen levő csapatok közös egészet, vagyis egy hadtestet képezzenek, az az ne csak gyalogság és lovasságból álljanak, hanem meg legyenek a hadtesthez szükséges tüzérség, technicai és mellék csapatok is. Ha a területi divisiót elfogadjuk, mindjárt feltűnik, hogy Magyarországra, melyre akkora hadjutalék esik, hogy a tizenháromból több, mint öt hadtestet alkot, Magyarországra csak egy tüzérezred esik a tizenháromból, vagyis Magyarországból csak egy tüzérezred ujonezoztatik. A minister ur int, gondolom azért, hogy Temesvárott is megkezdetett egy tíjabb tüzérezrednek magyar földről való ujonezozása. Ez utat csak követni kell s a betanult ujonezokat s altisztek egy részét, egy év múlva ez ezredből át kell tenni egy másik tüzérezred keretébe, akkor két tüzérezredből lesz négykeret, a négyből rövid idő alatt fel lehet állítani az ötödik keretét. Tehát a tüzérség hiánya nem képez akadályt az átmeneti intézkedések során a magyar hadsereg felállítására. De a területi divisiót el kell önöknek fogadni katonai szempontból is, mert a mozgósítás gyorsan csak úgy történhetik, ha az azon határszél felé, a merre a sereg mozgósítandó, elhelyezett ezredek tartalékcsapataikkal egjmtt tudnak előnyomulni, nem úgy, mint most, midőn előre küldetnek az activ állapotban levők, később ezeket követik vasúton a tartalékosok s csak azután soroztainak be az ezred kereteibe ; nem igy, hanem úgy, mint a poroszoknál van. Akkor lehetséges, hogy 13 —15 nap alatt seregeink az ország határát átléphessék. De a területi divisióval együtt jár a deeentralisált administratió is. Nem lehet egy nagy had«ereget azzal a központi administratióval ellátni, melylyel a kis hadsereget el lehetett. Nagy hadseregeknek, nagy szükségleteik vannak s ezek egy központon be nem szerezhetők. Több központ kell, mint van Poroszországban, a hol minden területi divisió parancsnoka saját szükségletét maga szerzi be s ha ezek a csatatérre szállítandók, az a divisió keretében történik. Nálunk ezek mind egy központból történnek s ezért nem kell csudálkozni, hogy csak olyan kis hadsereg is, minő Boszniában működött, oly nagy szükségnek, nyomornak volt kitéve, mert főoka a központi intendaturában rejlett, a mely csak egy helyről igyekezett az élelmi szereket és a felszerelési czikkeket megküldeni. Valóban, talán itt vau azon porosz tábornok megjegyzése idézésének helye, ki midőn megkérdezték, hogy mi oka annak, hogy megverte az osztrák hadsereget, azt válaszolta, ennek oka egyszerűen az, hogy az ökrök nálam a zászlóaljaknál voltak, az osztrák hadseregnél pedig a táborkarnál. (Mozgás jobbfelöl.) Igenis, az apróbb katonai testületeknek önállóságot kell adni a decentralisált administratió