Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

240 171. országos ülés november 21. 1879. utján, hogy saját szükségletökrőí gondoskodjanak, mert csak ekkor lehetséges, hogy a hadjárat idején, a hadsereg ne szenvedjen oly nagy és oly rendkívüli szükséget, [ügy van! a szélső balfelöl.) Azonban a decentralisált administratió maga után vonja azt, a miért annyira sóvárgunk, hogy a magyar ipar is részt vehessen a közös hadsereg felszerelésében. Igaz, hogy köröztetnek a feltételek, hogy a hadsereg egész szükségletére pályázat kihirdettetik, azonban, hol van az az enormis tőke, a mely ily nagy szükséglet fedezésére vállalkozhatik. Ha azonban a területi divisiókként fog az ajánlati tárgyalás kibocsáttatni, az ily összegek nálunk is fognak találtatni, sőt a beszerzés sokkal olcsóbbá válik, mert kisebb részletekben adatván ki a hadfelszerelési szükségletek, a versenyzők száma növekedik és a versenyzés által a beszerzési árak csökkennek, (ügy van! a szélső halfelöl.) Azon kérdésnek megoldása, hogy a magyar ipar is aránylagos részt nyerjen a közös hadsereg felszerelésében, csak azon utón lehetséges, ha az administratió és a szükségletek beszerzése decentralisáltatik. Más országban, t. ház, a hadsereg az alkotmánynak egyik garantiája és a nemzeti önállóságnak és függetlenségnek praegnans kifejezése, (ügy van! a szélső balfelöl) Nálunk természetesen nem levén önállóság, a hadsereg a nemlétező önállóságnak és a nemlétező függetlenségnek kifejezése, {ügy van! a szélső baloldalon.) Azonban alkotmányosságunknak garantiákra van szüksége, sőt első sorban az alkotmány garantiájának a hadseregnek kellene lennie, a mely a nemzeti törvényhozás ellenőrzése és felügyelete alatt áll. {Helyeslés a szélső balfelöl.) Nemzetünk alkotmányának a jelenlegi hadszervezetben nemcsak hogy garantiáját nem látom, hanem abban annak folytonos fenyegetését és veszélyeztetését találom. {Ügy van! a szélső balfelöl.) A közös hadseregben az a szellem uralkodik, a mely szelleme volt a római hadseregnek a hanyatlás, a látszólagos szabadság korában, midőn már nem ismerték a katonák Rómát, a szenátust, hanem azt mondották, hogy ők katonái Pompejusnak, katonái Caesarnak, vagy katonái épen Caracallának, {ügy van ! a szélső baloldalon.) A eaecarismus önkényének állhat érdekében az, hogy legyen hadsereg, a mely el van különítve, a mely ki van vonva az alkotmányos ellenőrzés alól, a mely magát egyenrangú tényezőnek ismeri az alkotmányos tényezőkkel és a mely fennhéjázóan, gőgösen és megvetően beszél azon ország alkotmányáról, a mely ország alkotmányának védelmére és fenntartására van hivatva. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Olvassák csak önök a bécsi katonai közlönyöket, a melyek félhivatalos jelleggel bírnak, akkor meg fogják tudni, sőt meg is fogják érteni, hogy mily szitkokkal beszélnek arról a magyar nemzetről, a mely annyi vér- és pénzáldozatot hoz a hadsereg fenntartására, (ügy van! a szélső bal" felől.) Hiszen az a hadsereg, a melyben fenn jvait tartva a régi szellem, a mely abból áll, hogy a. polgári társadalomtól elkülönített katonai társadalmat képez, ezen hadsereg az alkotmányosságnak már azért sem lehet biztosítéka, mert a múltból tudjuk, hogy midőn a német politika követtetett, támogatta feltétlenül a német politikát, mert az önkényuralmat tételezett fel, most támogatja a szláv politikát, mert a szláv politika mellett az alkotmánv lehetetlenség. Az a praepontentség, melylyel föllép a közös hadsereg és annak vezető férfiai, kik a parlamentben nem foglalják el az őket megillető helyet, hanem folytatnak politikát a parlamenteken kivül, a nemzetek akarata ellenére, meghallgatása nélkül, a kik előkészítették a boszniai foglalást s előkészítették részünkre az abból származó keserves eredményeket, azokkal szemben szükséges, hogy e nemzet kellő óvatosságra ébredjen és ismerje fel azt, hogy a katonai hatalom, a mely nincseu alkotmányos ellenőrzés alá rendelve, az összeférhetetlen az alkotmányossággal, annak intézményeivel. Mert előbb-utóbb ujjhuzásra kerül, a melynél az alkotmányos tényezőknek, mint erőtleneknek hátrálniok kell a hatalommal szemben. Tekintsenek önök a múltban levő példákra, midőn a hadsereg feltörte a torvényhozás termét és szuronyszegezve jelent meg abban és ha mi megszűnünk óvatosak, elővigyázók lenni, sőt a nemzeti érdekek védelmében ezen törvényhozás nem fejt ki — a mint nem fejtett ki — kellő erélyt, ha a terhek oly mértékben fognak szaporodni és a bureaucratia oly gyűlöletes mértékben fog terjedni, mint terjedt eddig, akkor ezen parlament oly népszerűtlenné fog válni, hogy meg fogja tapsolni a nép, midőn a legelső katona, ki elég bátor lesz — vagy talán bátorság sem fog hozzá kelleni — és be fogja törni a parlament ajtaját, hogy kiűzze azon törvényhozókat, kik elég gondatlanok, könnyelműek voltak huszonegy évre állandósítani azt a katonarendszert, a mely rendszerben egy pillanatig sem lehet megnyugodni. T. ház! Az előadottak alapján sem katonai, sem pénzügyi szempontból, sem politikai, sem nemzeti, sem alkotmányos szempontból nem járulhatok egy oly törvény elfogadásához, a mely törvény 10 esztendőre állapít meg egy állandó és ily természetű hadsereget, azért bátor vagyok saját magam és elvtársaim nevében, a következő határozati javaslatot benyújtani. „Határozati javaslat. Tekintve, hogy az állami önálló létnek és nemzeti függetlenségnek lényeges kelléke az.