Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

238 171. országos ülés íiOTember 21. 18?9. béke idején annak szerves létet adjon, mi azt szervezni és a hadsereggel összeköttetésbe hozni elmulasztjuk ; mikor Oroszország maga is az oppolcseniket, a mi nem egyéb, mint az orosz felkelés egy része, az utóbbi török hadjárat alkalmával a partvédelemben is, előnyösen fel­használta. T. ház! Hisz, ha mi a birodalom összes haderejét akarjuk ismerni és meghatározni, akkor ismerni kellene azon haderőt, melylyel rendelkezni fogunk a népfelkelés szervezése és zászló alá hivása esetén, mert e nélkül nem lehet meghatá­rozni, hogy az állandó hadsereg részére mekkora haderőt állapítsunk meg. A hadszervezetnek fejlődnie kell és pedig alapelvei alapján, a mint az más államokban is fejlődik. Hisz ha azon adatokat tekintjük, a melyekkel a honvédelmi minister ur a törvény­javaslatot benyujtatta, akkor meggyőződünk arról, hogy 1894-ben, tehát 15 évvel ezután, Orosz­országnak összes hadereje 5 millión felül lesz, Franeziaországé 4 millió 500,000, Olaszországé 3 millió 800,000. En azt hiszem, hogy midőn a honvédelmi minister ur bizonyítni akart a mellett, hogy ezen magasabb hadi létszámot a t. ház megszavazza, akkor ugy járt, mint azon ember, a ki lóra akar felülni és ugy megerőlteti magát, hogy túlfelől leesik, többet bizonyított, mint a mennyire szüksége volt. Mert ha áll az, a mit a honvé­elmi minister ur indokolásában mond, akkor nem 800,000 emberre, hanem még egyszer annyi létszámra volna szüksége a birodalomnak. Az alapelv, a melyen a hadszervezet nyugszik, az általános védkötelezettség. Ezen princípiumot nem kellene csonkán kifejlesztetlenül hagjmi, hanem ki kellene fejleszteni, hogy ne csak azok, a kik a sorozó bizottságok által alkalmasaknak talál­tatnak, lépjenek a hadsereg kötelékébe, hanem azok is, a kik kevesebb testi épséggel birnak, azok is alkalmaztassanak a hadi czéloknak meg­felelő azon szolgálatokra, a melyekre most harcz­képes. erőteljes emberek alkalmaztatnak. Ilyen a tartalék ezredeknél a ruhatári, fegyvertári, irodai .szolgálat, ilyen a hadseregnél akár a csatatéren, akár az etappeokon a távirdai és postai szol­gálat, betegápolói szolgálat. Továbbá a hazában a várőrségi szolgálat és hogy ha a hadsereg és honvédség a csatatéren igénybe van véve. akkor a helyőrségi szolgálatra, a. mely kevésbbé fárad­ságos, azok is igénybe vehetők, a kik nem bir­nak kellőresti erővel arra. hogy azon nagy fáradal­makat kiállani képesek legyenek, a melyeket egy katona a hadjáratban elviselni kénytelen. Nem megállani a stabilitásban, hanem to­vább fejleszteni e princzipiumot, ez a törvény­hozás hivatása. A keretrendszer is tovább fej­lesztendő lenne, hogy az állandó hadseregből nép­hadsereg, nemzeti hadsereg válhassak. Hogy ha rövidebb a szolgálati idő, a munkás kezek nem vonatnak el a fóldmíveléstől, sőt annak vissza­adatnak. Nem lesz kitéve a nemzet azon eshető­ségnek, hogy épen a magyar nemzet által jelentékeny túlnyomó számban adatván njonezok, a népszaporodás feltételei megvonatnak az által, hogy erőteljes egyének három évig zászló alatt tartatnak. Ha a nemzeti szellemnek megfelelő szerve­zetet nyerne a magyar hadsereg, magyar nemzeti vezényszó mellett, rövid idő alatt kiképezhetők lennének az ujonezok s igy a hosszabb szolgá­lati időnek szüksége megint elesik. De t. ház, egy hadsereget nemcsak a lét­szám nagysága, nemcsak fegyvereinek hatalma, hanem annak szelleme is képezi. (Halljuk! a szélső baloldalon). Ha én az osztrák hadsereget tekintem, akkor azt tapasztalom, hogy azokból a tényezőkből, a melyek egy hadseregnek szellemet adnak, semmi sincs meg ennél; mert egy hadseregnek szelle­met adhat egy nagy diadalmas hadvezér, a minő­vel mi nem rendelkezünk; szellemet adhat a nemzeti érzület, a mely bennünk él, egy haza, a melyért küzdeni kell, de a magyarnak, lengyel­nek, csehnek, vagy a németnek lehet-e hazája az az osztrák birodalom, a melynek nevében a közös hadsereg fenntartatik ? Ha önök azt akar­ják, hogy legyen szellemben is erős hadseregük, adják vissza a hadseregnek a nemzetet és a nemzetnek adják vissza a hadsereget s akkor újból fel fog gyúlni azon lelkesedés, a mely a nemzet lobogóit dicsőségről dicsőségre vezette, be fog újból következni Ausztria és Magyar­országra nézve is azon időszak, hogy diadalmas hadjáratokat viseljen. Mert gondoljunk csak vissza a történelemre, hogy Mária Terézia óta, a midőn a magyar hadsereg magyar vezényszó mellett saját zászlói alatt küzdött, babérok nem igen díszítették az osztrák-magyar monarchia hadsere­gének zászlóit, de gondoljanak vissza önök arra is. hogy a deficit, a banqne-route — ha nem is Magyarországon — csaknem azon időből datá­lódik, midőn a nemzeti hadsereget megszüntették, a vereségek lánczolatát pedig már József császár nyitotta meg, midőn a törökök rendezetlen seregétől vereséget szenvedett. Azon szellem, mely 1848-ban és 1849-ben a magyar honvédséget lelkesítette, mely rövid egy pár heti szolgálat után a csatatéren megjelent, hogy ott a vérkeresztséget fölvéve diadalt biztosítsanak a magyar trikolór­nak; — ha azon szellem fogja lelkesíteni Magyarország hadseregét, akkor nem lesz okunk aggódni, hogy ellenségeinket, ha ide bejönnének, itt benn a hazában képesek leszünk megverni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De most milyen név. milyen varázs igék, vagy milyen eszme nevében szólítják fel a

Next

/
Oldalképek
Tartalom