Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

171. ors/ásros ülés november 21. 1879. 237 Én nem kifogásolom a létszámot, mert azt tartom, hogy Ausztria és Magyarországnak szüksége van 800,000 emberre, hogy védelmi képességgel bírjon. De kifogásolom a rendszert, mely mellett ezen hadi létszám túlságosan nagy költséggel állíttatik elő. Más rendszerrel, kevesebb költséggel el lehet érni a czélt annál is inkább, mert csak az aetiv szolgálati időt kell három évről kettőre leszállítani, később pedig, ha a törvényhozás megteendette a szükséges előfeltételekről az intézkedéseket, egy évre. Hiszen Poroszországban az aetiv szolgálati idő 1866-ig csak két év volt, sőt 1866 után is, midőn a dél-német államok szövetségre léptek Poroszországgal, Würtemberg megtartotta a Két évet, Baden pedig 1870 elején határozta el, hogy hogy az aetiv szolgálati idő két év legyen Maga a hadügyi kormányzat is előterjesztéseket tett a delegatiókban, melyek szerint ez nton tetemes megtakarításokat lehet eszközölni s ha elismervén ezt, concedálta egyszersmind azt, hogy a két évi szolgálati idő elegendő a kiképzésre. De, t. ház, épen magának a honvédelmi minister urnák kell megezáfolni azon követelést, hogy 3 év legyen az aetiv szolgálat ideje, mert a honvédelmi minister ur hat-nyolez hét alatt képes katonákat előállítani és nem hiszem, hogy csupán egyedül a honvédelmi minister urnák volna azon csodatevő hatalom megadva, hogy egészen nyers ujonczokból kiképzett katonákat fadjon előállítani. Csak az intézményt kell megváltoztatni és a közös hadseregben ugyanazon intézmény, ugyanazon eredményi" fogja létrehozni. Ha behozzuk előfeltételeit, akkor leszállíthatjuk egy évre is a szolgálati időt. Minden községben, a mint van ott sok haszontalan községi tisztviselő, lehetne egy hasznost is felállítani: a községekben katonai oktatót alkalmazni egy-egy kiszolgált katona személyében, ki az ifjúságot otthon, a felében begyakorolná azon katonai ismeretekben, melyek inkább technikaiak és pedig gyakorolná őket, még mielőtt elérik a 20 éves kort; vasárnapoként a községben szakaszonkint begyakorolhatná őket, a népiskolákban pedig azt, a mit a közkatonának szükséges tudni, száz kérdésben és száz feleletben lehetne tanítani. Akkor a besorozott ujoncz nem egészen nyers és tudatlan állapotban állana be katonának, hanem némi kiképzést nyervén, egy évi időszak bőségesen elég lenne arra, hogy szolgálati kötelezettségének megfeleljen. De maga a gyakorlat, t. ház, megmutatja azt, hogy nem feltétlenül szükséges az a három, vagy két évi szolgálati idő, hogy harczképes legyen a katona. Hiszen az 1870-iki hadjáratkor, Poroszország augusztusban a csatába vezette azon ujonezokat, kik azon év január havában léptek a hadsereg kötelékébe, (felkiáltások a szélső baloldalon: 1848!) Azon póttartalékosok, t. ház. kik 1870-ben a franczia-porosz háború idején Németországban behívattak, három havi gyakorlat után egyenesen a hareztérre küldettek. Mit bizonyít a történelem? Maga Dániának azon hadserege, mely két nagy hatalommal, Ausztriával és Poroszországgal szemben, oly dicsőn védte hazáját, Dánia hadserege rövid szolgálati időt teljesített katonákból állott, kik nem három évig, hanem nagyon rövid ideig voltak szolgálatban. Azon hadsereg, mely Faidherbe és Chanzy alatt küzdött, sokkal több munkát adott a német hadseregnek, daczára, hogy csak rövid ideig lett kiképezve, mint azon császári ezredek, melyek 7 esztendeig állottak a zászló alatt és száz ezrenkint tették le a fegyvert. Toulban 5000 nemzetőr védelmezte a várat az utolsó töltésig. mig Metzbeu 127 ezer császári katona megadta magát, midőn még tudta volna tovább is magát élelmezni. Tehát a szolgálati idő hosszúsága nem bizonyít semmit, hanem maga a gyakorlat igazolja, hogy rövidebb szolgálati idő mellett is lehet hsrezképes hadsereget előállítani. Az 1868:|;XL. t. ez. a hadseregnek négy tényezőjét állapította meg, melyek közül minket inkább csak három érdekel. Első a hadsereg, második a honvédség, a harmadik a népfelkelés. Ha mi most elfogadjuk a 800,000 főnyi hadi létszámot, akkor elfogadtuk azon elvet, hogy a mi hadi szervezetünk az állandó hadsereg számára fog dolgozni és oktatni és többi része a hadseregnek, t. i. a honvédség és a népfelkelés csak mellékes; sőt a ház elfogadta akkor ezen elvet, a nélkül, hogy figyelmét kiterjesztette vohia azon jelenségre, a mely benn foglaltatik a véderő bizottság jelentésében, a hol t. i. az mondatik, hogy a honvédségnek anyakönyvi létszáma áll 251,618 emberből, de a honvédség hadi létszáma csak 152,547 ember, vagyis t, ház, ebben az van kimondva, hogy mi a honvédség kereiében 100,000 oly embert képeztünk ki, a kiket nem vagyunk képesek mozgósítani; költöitünk rajok, a nélkül, hogy a hareztéren hasznokat tudnók venni. Az a kérdés volna előbb eldöntendő, vájjon ne inkább ezen már kitanított honvédujonezokat tegyük-e mozgósíthatókká, harczképesekké, a csatába vezethetőkké csekély költséggel és nyerjünk ez által haderőnk részére 100,000 embert, a helyett, hogy 100,000 ujouezot képeztünk ki a közös hadsereg keretében 3 éven keresztül, drágán. Ha pedig elfogadjak a 800,000 ember létszámot, elfogadtuk egyszersmind azon 100,000 emberre nézve is a nagyobb költekezést. De a hadszervezet harmadik tényezője, a népfelkelés nincs is szervezve. Vájjon mi annyira biztosaknak érezzük magunkat, hogy akkor, a mikor Németország 1873-ban szükségesnek látta, hogy a népfelkelést törvénynyel szervezze és