Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-171
171. országos ülés november 21. 1S79. o>3l nunk oly igéret csillámában feltűnni, mely talán nagyobb várakozásokat keltene, mint a milyeneknek a törvényhozás megfelelni képes. Mert nem hiszem, hogy valami clemoralizálóbb legyen az országban, mint oly eljárás, melyet egyébiránt, fájdalom, hogy némi tekintetben a koriránynak is terhére kell róvnunk, hogy vagy határozott és explicit kijelentéssel, vagy pedig megengedve és meg nem czáfolva az ily nemű kijelentéseket, hivei részére oly várakozásokat hagyjon keletkezni és megerősödni a nemzet kebelében, melyekről tudja maga a kormány is, hogy sem ő, sem más nem képes azokat kielégíteni. Fájdalom, hogy e tekintetben a jelenlegi kormány, vagy mivel nem akart ellenmoudani, vagy csupán azért, mivel e kérdéssel foglalkozni nem tartotta szükségesnek és időszerűnek, fájdalom, hogy a jelenlegi kormány elharapódzni engedte az ily várakozásokat és egyes kijelentései által, melyek czáfolatlanul maradtak, felgerjeszteni engedett oly hangulatot, melyeknek nem hiszem, hogy e kormány egyáltalában megfelelhessen, vagy megfelelni szándékolt is. Ezen észrevételek után, t. ház, melyek inkább magára az ezen törvénynyel mulhatlanul kapcsolatban tárgyalandó véüíörvény-javaslatra vonatkoznak, szabad legyen magára e törvény tartalmára úgy, mint az előttünk fekszik, némely megjegyzéseket tennem. (Halljuk!) A törvény két határozmányt tartalmaz, ilSetőleg explicite kettfít és egy harmadikat implicite foglal magában. Az első az, mely a létszámra vonatkozik és melylyel a jelenlegi létszámot fenntartani óhajtja. A másik az, mely azon időre vonatkozik, melyre a létszámot megáílapittatni kívánja. A harmadik, mélyít határozottan ki nem fejez, hanem melyet, minthogy az 1868: törvény 13. §-át e tekintetben változatlanul megtartja, szintén megállapít, hogy t. i. a létszám kérdésbe vonásának joga, az országgyűlés által csakis úgy gyakorolható, ha ő Felsége felelős kormánya által a létszám emelését, vagy leszállítását kívánja azon idő előtt, melyre a törvény érvénye szól. Ezen három határozmányra szabad legyen ugyanezen rendben megfennem észrevételeimet. (Halljuk!) A mi az elsőt illeti, a magam részéről és azon barátaim részéről, kik az általam benyújtandó határozati javaslatot aláírták, bátor vagyok kijelenteni azt, hogy lehetetlennek tartjuk a hadi létszámnak a jelenlegi körülmények közötti leszállítását. A hadi létszám képezi maximumát azon áldozatoknak, azon megerőltetéseknek, melyeket a legnagyobb veszély esetében, az állam saját biztonságának védelmére, saját fennállásának biztosítására magára vállalni képes. Európa jelen helyzetében, midőn körülöttünk néhány esztendő óta minden állam kivétel nélkül, Oroszország és Németország, Fraueziaország és Olaszország óriási mérvben szaporították hadi erejüket és ezen szaporítás még számos esztendőre ki fog hatni, részünkről lehetetlennek tartom, hogy azon mérv alá menjünk, a melyet már 1868-ban megállapítottunk s a mely biztonságunk fenntartását, a jelenlegi európai körülmények köztt mulhatlanul szükségesnek mutatja. Egyébiránt szólnak itt azon számok, a melyeket a ministeriuin igen természetesen a javaslathoz mellékelt s a melyek, habár egyes részleteikben talán discussió tárgyát képezhetik, kétségkívül egészben az európai állapotoknak helyes képét nyújtják. Szólnak még ezenkívül azon aggodalmak, melyeket mulhatlanul kell, hogy a külpolitikai állapotok előidézzenek, azok, a melyek ellen küzdött a ház ezen oldala, most már éveken keresztül. Tagadhatlan, hog}' midőn a tért, a melyet meg kell védelmeznünk, bővítettük a szerintünk helytelen politika utján, a Bosznia és Herczegovina occupatiójával, midőn a monarchiának több veszedelmes szomszédot adtunk, mint eddig, midőn egyáltalában nem tettünk annak idején annyit, a mennyit felfogásom szerint tenni kellett és lehetett volna, hogy a velünk ellenséges befolyásokat közvetlen szomszédságunkban paralysáljuk; tagadhatlan, hogy mikor igy, felfogásom szerint az állapotok veszélyesebbekké, rosszabbakká váltak, nem elégedhetünk meg a védelem maximumának csekélyebb eszközével, mint a minőket szükségeseknek tartottunk előbb, ez állapot bekövetkezés;; előtt. A mi a második kérdést illeti, hogy hány esztendőre állapítandó meg a hadsereg létszáma a jövőre, itt a törvényjavaslat 10 évet javasol. E mellett azonban csupán egy érv van, a melynek erejét teljesen mértékben meg nem tagadhatom, a mely azonban egyáltalában a 10 évet magát mulhatlan szükségesnek fel nem tünteti. Ezen érv a hads r, reg stabilitása, a hadsereg intézményei állandóságának érve. Tagadhatlan, hogy egy oly nagy gépezetben, mint a minő a hadsereg, lehetetlen a változásokat rögtön, rövid idő alatt keresztül vinni; tagadhatatlan másrészt, hogy midőn a hadseregnek azon idő alatt is, hogy szervezetét módosítja, dletőlcg javítja és igy intézményeit átalakítja, készen kell mindig arra, lenni, hogy fel merülő szükség esetén mégis teljesen harczkészen álljon; tagadhatlan ennélfogva, hogy minden változás csak fokozatosan idézhető elő és hogy kívánatos lehetőleg kevéssé megrendítni azon administrativ szokásokat, azon, hogy ugy mondjam, traditiókat, a melyek bizonyos rendszer elfogadásával s meggyökerezésével járnak s a melyeknek minden részletig való keresztülvitel mulhatlanul szükséges a hadszervezet kellő,
