Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-171
171. országo* Ült'iS tavaly, mert admimstratív intézkedések által pótoltatni fog azon igen tetemes összeg, mely részben a beszállásoíási törvény határozatai folytán emeli a költségvetést, részben pedig a gyakorlatoknak az idén meg nem tartása következtében, csökkentette a tavalyi költségvetést. De részemről azt hiszem, hogy az igen t. minister ur legalább is, hogy szelíd kifejezéssel éljek, igen nagy mérvű optimismussal járt el a jövő évi költségvetés megítélésénél; mert elhiszem ugyan, hogy a költségvetés ugy, a mint előtte fekszik és a mint az a delegatiók elé fog terjesztetni alig fog növekedést tartalmazni, de hogy akkor, mikor a delegatiók tárgyalásai alól kikerül, okvetlenül és a szükséges correctivumok alapján mulhatlan változtatások és emelések belőle elmaradjanak: abban, engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy én alaposan kételkedjem és pedig egy igen egyszerű okból, mely elől a delegatiónak és a pénzügyminister urnák elzárkóznia lehetetlen. A hadi budgetben az élelmi árak minden évben, egy több év előtt tartott enquéte határozata szerint, bizonyos átlagok alapján szoktak felvétetni és pedig a legutóbbi hét és tíz év átlaga alapján; már pedig az utolsó hét évi átlag véletlenül igen alacsony árakat mutatott s ennek következtében a budgetben az élelmi árak, szükségkép alacsonyan lehetnek csak felvéve; más részről pedig tényleg az élelmezési árak nem csak a kenyérnél, hanem az összes élelmezési ezikkeknél az idén rendkívüli magasak és így a jövő évi költségvetést igen tetemes milliókkal növelni fogja azon körülmény, mely az árakat ilyen rendkívüli mértékben emeli. Részemről tehát, az igen t. pénzügyminister urnák ezen optimismusában még az idén sem vagyok képes osztozkodni, jövőre pedig még kevésbbé. Az igen t. pénzügyminister ur, — követve ebben a kormány szokását, a mely, ugy látszik, jelenleg csak évről évre gondoskodik és sem fiiiancziális, sem egyéb tekintetben hosszabb idő szükségleteit és az átlagos költségeket és terheket az országra vonatkozólag tekintetbe nem veszi, csupán a jövő évi budgetről szólt. De midőn egy hosszú, évekre teijedő hatályú törvényt elfogadunk, akkor azt hiszem, lehetetlen, hogy a budgetben kifejezést nyerő hadügyi terheket pusztán, csak egy év esetleges conjecturái szerint Ítéljük meg, akkor mulhatlanul szükséges számot vetni azon összes kiadásoknak állandó tényezőivel, melyek e budget tekintetében fennforognak. És ha ezeket szemügyre vesszük, akkor tagadhatlan az, hogy a jelenlegi védrendszer és a jelenlegi létszám mellett, egyhamar nem remélhető a hadügyi budget bármi nagy mérvű leszállíHa tekintetbe vesszük azt, hogy jelenleg a ovember 21. 1H79. ojgo, mi hadseregünk az, a mely egész Európában a legrosszabbul van élelmezve; ha tekintetne veszszük, hogy jelenleg a scorbut, egy olyan betegség, a mely béke idején képezi a hadsereg betegségét és hogy igen számos kórházban fotyvásí a sülyben levő legénység képezi a betegeknek nagy részét: akkor nem zárkózhatunk el előbbutóbb azon szükség elől, hogy ha hadsereget. tartunk, azt kellőleg élelmezni is kel] és emberiségi tekintetből sem fogunk ellent állani azon követelésnek, a mely már a delegatió előtt is hangoztatva lett s évről évre a pénzügyminister elé terjesztetett és a mely a hadsereg élelmezésére. a jelenleginél több millióval magasabb összeget kivan igénybe venni; mert hiszen minden krajezár, a mely naponkint a hadsereg békeállományában minden emberre számíttatik, ugyanannyi milliót képez azután, a budget évi tételeiben. Majdnem lehetetlen, — mondom, — ezen követelésnek ellentállani. Ez az egyike azon mozzanatoknak, melyekkel számolni kell, midőn a hadügyi terheket jövőre figyelembe vesszük. A második körülmény, a mely szintén már igen gyakran képezte a delegatió discussióinak tárgyát és kétségkívül egy és más alakban a törvényhozó testületek elé igen gyakran fog kerülni: a várrendszer fejlesztése és ennek költségei. Tagadhatlan az, hogy nincs Európában állam, melynek várrendszere kevésbbé volna a modern kor, fájdalom, igen magas követelményeivel összhangzásba hozva, mint épen monarchiánké és különösen hazánké. Erdélyben, Gralicziábau, sőt a lajthántúli tartományban is a várrendszer aránylag fejletlen. Mi ennek következése'? Hogy minden évben, a hol akár az élelmezési viszonyok, akár más kedvező körülmények folytán, a közös budget különben valamivel csökken, vagy a közös bevételek valamivel emelkednek, a ministerium mindig a várrendszer kiépítésére vonatkozó javaslatokkal lép a delegatiók elé, hogy ezen, úgyszólván kikapott körülményeket felhasználhassa. Ha tehát nem is fordítunk egyszerre nagyobb összegeket e czélra, hosszú ideig nem tarthat, hogy a várrendszer kifejlesztése tekintetében, igen tetemes áldozatok ne követeltessenek a monarchia képviselő testületeitől. A harmadik tényező, mely a múlthoz képest jövőben mulhatlanul gyarapítja a hadügyi terheket pénzügyi tekintetben: Bosznia occupatiója. Bosznia occupatiója újabb terheket idéz elő nemcsak a közigazgatás terén, a miről már más alkalommal szó volt és kell is, hogy szó legyen, hanem a hadügyi terheket is gyarapítja, először közvetlenül, mert a Boszniában állomásozó ezredek, illetőleg divisiók mulhatlanul, állandóan valamivel jobban dotálandók, tehát azok ellátási költségei, ha az ellátás mérve nem is volna