Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

228 171. országos ülés november 21. ISTí). sorshúzásnál minő számot húz, — a népesség ezen része, béke idején teljesen fel van mentve minden tehertől. Egyáltalán azon 95,000 ember, a ki, mint póttartalékos a hadi létszám kiegészítését képezi, semmi módon begyakorolva nincsen. Már most, ha a viszonyok megváltoznak és háború keletkezik, .akkor hirtelen megváltozik a teher és ezekre is háramlik ; akkor szintén merőben a véletlentől függ, attól, hogy pl. egy ezred néhány nagyobb marsöt kénytelen tenni, mig a háború színhelyére jut s ennek folytán nagy veszteséget szenved, mielőtt még ütközetbe is kerül; vagy az ellenség előtt néhány csatározásnak van kitéve, vagy pedig nagyobb ütközetben vesz részt, mondom, merőben ettől függ, hogy ezen csapatnak megfelelő póttartalék, beszólittatik-e, vagy sem, egészen összefüggés nélkül a többi csapatok póttartalékával. A tavalyi példa mutatta, hogy pl. Debreczen, Nagyvárad váratlanul éppen ezen teherben részesült. A póttartalékosok azután, kik ily körülmények között behivatnak, sem kiképezve nincsenek és így, ha az illető csapatokhoz érkeznek, a kellő erőt azon úgyis már többnyire megrendült csapatoknak, vissza nem adhatják, másrészt sem azon fáradalmakra nincsenek megedzve, melyeknek rögtönösen és minden átmenet nélkül, kénytelenek magukat alávetni. Ennek következtében azt tapasztaljuk, hogy ezen póttartalékosok közül, még mielőtt a hareztérre jutnának, ismét nagy számmal dőlnek ki az egyének, úgy hogy a póttartalékosok által való kiegészítés sok tekintetben problematikussá vált. A törvény ezen intézkedését, mely mind békében, mind liáboní esetén ily anomal, igazságtalan és czélszeríítlen helyzetet teremt, múlhatatlanul módosítani ke]]. Különféle javaslatokat lehetne tenni arra vonatkozólag, hogy e tekintetben segítsünk. Tudom, hogy az, a mi leginkább kézen fekszik, hogy t. i. a póttartalék ne az ujonczozásnál választassák külön, hanem az ujonezok száma valamivel, a póttartalék számával, évenként kilenczezerötszáz emberrel szaporittassék, de a szolgálati idő csak 9 évre állapittassék meg és a 10-ik esztendő tartassék fenn a póttartaléknak, tudom, hogy ezen leginkább kézen fekvő módozat, minden esetre nagy és nyomós kifogás alá esik, t. i. hogy ez esetben a változás, pénzügyi áldozattal járna, ámbár azt hiszem, hogy ezen pénzügyi áldozat ellensúlyozható volna részint szabadságolás, részint az által, hogy miután úgyis valamivel nagyobbak így a keretek, az eddigi törvényben megállapított három tartaléki gyakorlat, kettőre szállíttatnék le. Egyébirántmondom, ez oly kérdés, amely oly sokoldalú, hadügyi, pénzügyi érdekekkel van összefüggésben, hogy arra positiv javaslatot tenni, ez iránt végleges nézetet vallani, egyátalán nem tartom magamat illetékesnek, nem tartom megérettnek a kérdést. Mégis szükségesnek tartottam, hogy ez megemlittessék, hogy a kormány figyelme e kérdésnek megoldására is irányoztassék azon javaslatok előterjesztése alkalmával, melyek a védrendszer megváltoztatása, illetőleg pótlása tekintetében a ház elé terjesztetnek. Most érkeztem azon szemponthoz, mely legtöbbször lett a t. ház előtt megemlítve, a melyhez egyáltalában lehet azon igen vitális érdekeket összehasonlítani, ha lehet fokozatot megállapítani azon kérdések köztt, melyeket végrendszerünk érint, talán legnagyobb jelentőséggel bir, de mindenesetre a közvéleményt leginkább foglalkoztatja s ez a védrendszer kérdésének financziális oldala. Erre vonatkozólag, t. ház, megvallom, hogy mielőtt arról szólnék, hogy mennyiben csökkenthetők azon pénzbeli terhek, melyek a védrendszerrel kapcsolatosak, egyszersmind tisztába kell jönnünk azzal, hogy minő mérvűek azon terhek, melyek általában a védrendszerből ránk haramiának. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy azon összegek, melyek, mint a delegatiók megállapodásának eredményei beállittattak a költségvetésbe, kimerítik azon terheket, melyek a védrendszerben, az országra évről évre nehezednek. Ha törvénykönyvünket átnézzük, látjuk, hogy részben póthitelek, részben a zárszámadások utólagos helyesbítése czímén, igen i tetemes összegek kerülnek a budgetbe azokon | felül, melyek évenként a rendes és rendkívüli | költségvetésben előfordulnak, és melyek nagyobb részben katonai kiadásokra vonatkoznak. Így pl. 1875-ben ötszázezer frt lett az utólagosan eszközölt leszámolás folytán, a budgetbe föl véve, 1876-ban egy millió háromszázezer frt vétetett föl e czímen, 1877-ben közel 3 millió, mely összegben .igaz, a vámbevétel kimaradása is bennfoglaltatik, de nagyobb része mégis, mint katonai póthitel szerepel ; 1878-ban már köze] 2 millióra rúgott az összeg, mely ily póthitelek és túlkiadások czímén jelentkezik, pedig méltóztassanak meggondolni, hogy az 1878-iki zárszámadások még nincsenek előterjesztve és utólagos leszámolás czímén, kétségkívül itt is tetemes összegek fognak jövő költségvetésünkbe, az 1878. évre utólag fölvétetni. Az igen t. pénzügyminister ur minapi beszédében, a jövőre, nézve bizonyos megnyugtatást látszott nyújtani és kijelenté, hogy a mellett, hogy a hadügyministsrium a megtakarítások terén elérte azon pontot, a melyen túl egyáltalában nem lehet menni a véd- és harczképesség megtámadása nélkül, a jövő évi budget e tekintetben emelést nem fog felmutatni. Ezzel az igen t. pénzügyminister ur mintegy biztosított bennünket arról, hogy a jövő évben magasabb hadi 1 költségekkel addig fogunk szemben állani, mint