Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-171
171. országos ülés november 21. 1870. 227 mérvű tanulmányokat, hanem kisebb mérvííeket végeztek, pl. az algymnasiumot, az alreáliskolát, a polgári iskolát, vagy a gazdasági tanodái kursust végezték, az egy évi önkéntesi intézmény jótéteményében szintén részesüljenek, azonban máskép mint az eddigiek, ugy, hogy tartásuk költségét ugyan fizetni kötelesek legyenek, azonban csupán azon minimális összegben, melyben ezen tartás, a hadseregben való ellátás mérvében szükséges, különben pedig mindenben, a többi besorozott ujonczokkal teljesen egy sorba helyeztessenek, de a czél kiképzésöknél az legyen, hogy az egy év alatt lehetőleg, altisztekké képeztessenek ki. Ennek következtében egy második és számosabb kategóriája állana elő az egyévi önkénteseknek, kik járulékaik által a budget terhén könnyítenének s másrészt a nép műveltebb elemei, altisztekké kiképeztethetvén, rövidebb ideig lennének kénytelenek a véradó kötelezettségeit teljesíteni. És épen ezekre, kik, mint az angolok mondják, a skilled labour, nem a nyers munka, hanem a bizonyos előkészület után végezhető munkások kategóriájába tartoznak, — kikre nézve a munkától való hosszas elvonás minden esetre terhesebb, — ezekre nézve nevezetesen könnyittetik és méltán könnyittetik azon teher, mely a hadszervezet következtében rajok nehezedik. (Helyeslés balfelöl.) Maga ezen kérdés fejtegetése is a nemzeti szempontok érvényesítésén kivül, már a hadszervezeti szempontokat ajánlta figyelmünkbe. Már ezen kérdés tárgyalásánál is láttuk, hogy ezen két kérdés mennyire összefügg. Most legyen szabad azon további módosításokra áttérni, melyek kiválólag hadszervezeti szempontból lényegesek. Itt mindenek előtt a sorozási idő és életkor az, mely szemünkbe ötlik. Lehetetlen azon szakértő egyének, azon, a legtöbb orvos által elismert és több izben részletesen feltüntetett baj elől kitérni, hogy a 20-ik életév, mindenütt nem felel meg azon fáradalmak elviselhetésének, melyek köztt a hadsereg tagjainak ki kell képeztetni. Ha tagadhatatlan az, hogy az ország egy nagy részében elég fejlődött a nép 20 éves korában, tagadhatatlan másrészt az is, hogy az ország igen számos részében, nevezetesen a hegyi vidékeken azt látjuk, hogy a népesség ez életkorban physikaiíag még annyira fejletlen, hogy 20. évében besor oztatván, a feladatoknak, melyeknek kiképeztetése alatt eleget kell tenni, gyakran áldozatává válik és így nem a hadsereg tényleges létszáma, hanem csupán a kórházaké szaporittatik, Ezen szomorú tény elől, t. ház, elzárkózni nem lehet és ezen nézetem szerint múlhatatlanul segíteni kell. (ügy van! balfelöl) Beismerem, hogy, ha a 20-ik évről a 21-ik évre tétetik át a sorozás kezdete, akkor ennek eredménye egy gazdasági teher a népességre nézve, mert az illetők egy évvel tovább tartatván a katonaság kötelékében, esak később térhetnek vissza hajlékaikba és esak későbbi koriján foghatnak polgári foglalatosságukhoz; másrészt szükségesnek tartom, hogy a honvédelmi- és hadügyministernek mód nyújtassék arra, hogy a hol, mint említem, például a hegyes vidékeken, nagy phisikai bajokkal jár a 20. évben való besorozás. az újoncz-állítás megkezdését a 20-ik évről, a 21-ik életévre halaszthassák, annál inkább, mert ha ez el nem fogadtatik, hanem azon kifogás vétetik szemügyre, a mely e szempont ellen felhozható, hogy t. i. a sorozásnál a gyengék úgy is visszautasittatnak és csak a második, vagy harmadik korosztályból soroztainak be: ez által az ujonezok arányának igazságtalan elosztását fogjuk az országban provocálni, minek következménye az, hogy kivált hazánkban a rónaságok lakosai, inert erőteljesebbek, nagyobb ujonczszámot fognak kiállítani és az ujonezozás terhét főleg ezek fogják viselni. (Ügy vem! balfelöl.) Ennek egy további következméirye is van. (Halljuk! Halljuk !) Ott, a hol a sorozó járások kisebbek és aránylag kisebb számú népességgel birnak, kevesebb ujonez marad a honvédség számára is, úgy hogy a honvédségnek azon zászlóaljai nyerhetnek majd aránylag kevesebb ujonezot, a melyek ilyen erőteljes népességi kerületeknek felelnek meg. E tekintetben tehát a védtörvény intézkedéseit pótolni és kiegészíteni szintén múlhatatlanul szükséges. (Elénk helyeslés balfelöl.) És itt, t. ház, legyen szabad egy szintén hadszervezeti kérdést felhoznom, a melyre nézve megemlítem, hogy nézetein e tekintetben merően egyéni, hogy továbbá a kérdés sokkal bonyolódottabb és nagyobb jelentőségű, semhogy hoszszabb tárgyalás és a dolognak minden oldalról való megvizsgálása nélkül, —mire nézve magamat eompetensnek nem tartom, — megoldható lenne. (Halljuk! Halljuk!) Ez, t. ház, a póttartalék kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A póttartalék intézménye mai szervezetében czélszerűtlen és téves alapokon nyugszik. Tudjuk, hogy évenkint az ujonczjutaléknak egy tized része, póttartalék gyanánt állíttatik ki. Ezen tizedrész béke idején semmi tekintetben sem vesz részt azokban a terhekben, melyekben a monarchiának összes lakossága egy, vagy más tekintetben participál. Ez a tizedrész nem gyakoroltatik be, nem hivatik be sem állandó szolgálatra, sem időközi gyakorlatokra és ezeket még a védadó kötelezettsége sem fogja terhelni. Azok tehát, a kik merően esetlegesség, vagy véletlenség által lesznek póttartalékossá, — merthogy valaki ide jusson, az merőben csak is attól függ, hogy a 29*
