Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-170

314 IÍÖ. ertóég'os ülés nevestbtr 19. 1879. Ezen általános ok uemcsak hazánknak, hanem a legtöbb európai államnak, nevezetesen Németországnak és Ausstriának mezőgazdászára életében is éreztette vészes hatását. [Halljuk!) Ezen ok pedig: az ingó tőkének és az ingó tőke képviselőinek, a jelen évtized eleje táján történt túlsúlyra jutás közgazdászat! élet minden irányaiban, a sajtóban, a parlamentekben. Összes gazdászati életünk működéseinek ettől fogva a börze s vele természetesen a közszellemtől tudvalevőleg fennen lángoló börziáner eoteria lett regulatora; a börze lovagjai adták a hangot a szolgálatukba állott sajtóban, a rendelkezésük alatt volt parlamentekben s a parlamentek által mozgásba hozott kormányoknál. A szabadkereskedelmi, máskép az u. n. manchesteri tanoknak a szélsőségig vitt alkalmazása folytán, az ingó tőke felszabadult minden, úgy materiális, mint morális békői aló], a melyekbe annak előtte, a termelési erők egyensúlya érdekében verve volt; s az ingó tőkének privilégiumok privilégiumokra adattak azon korban, a melyben minden egyéb privilégiumról beszélni, sőt azokra csak visszaemlékezni is, szánalmas higvelejüségnek, vagy legalábbis anachronismusuak tartatott. Es a teljesen szabad szárnyra eresztett ingó tőke s annak praepotens főképviselői, nem is maradtak tétlenek a kedvező helyzet kihasználásában. A ..gazdászati fellendülés" hangzatos firmája alatt megkezdődött a bank-, vasuttársulat stb alapítási szédelgés. Ki törődött volna az ilyen időben, az alig í—5 százalékot hozó földbirtok és a vesződséges mezei gazdászat érdekeivel, a mikor egy cjen át milliomossá, vagy legalább is vagyonos emberré lehetett az ember, a börze eseamoteur-jei útmutatásainak segélyével? A földbirtok közgazdaságilag azontúl csak egy szerepet játszott: a jól kamatozó kölcsönök biztosítékául szolgáló hypotheka szerepét. (Derültség.) A mobil tőke mobilizálta a földbirtokot is ; s ezen mobilizátiónak az lett az eredménye, hogy ágy nagy, mint közép és kisbirtokos osztályunk, ősi birtokából szerencsésen kimobilizáltatni kezdett. (Helyeslés és derültséf/.) Ha hébe-korba a sajtóban, vagy a parlamentben egy-egy gyenge panasz hallatta magát a földbirtokos osztály mind aggasztóbbá váló helyzete fölött: a felelet az volt, hogy „laissez passer, laissez fairé", hagyni kell a dolgokat magukra! A természet törvénye s egyik nemzetgazdászati alapelv az, erősebb elnyomja a gyengébbet s pusztuljon a férgese! Arra, hogy e gyengébb, ezen állítólagos férgese, a magyar nép zömét képező földbirtokos osztály volt: sem a grüuderek zsoldjában volt sajtó, sem a gründerek befolyása alatt állott parlament nem gondolt. (Élénk helyeslés.) S odáig mentek a dolgok, hogy például, a ki a mezőgazdászatunk életfáján rágódó uzsorát. csak felemlíteni merte is, el lehetett készülve arra, hogy legalább is a bárgyúság hirébe jön. Ilyen viszonyok súlya alatt, sülyedt aztán fokról-fokra mezőgazdászatunk és sülyedt Austria és Németország mezőgazdászata is. A földbirtokos osztály, látva az ellene zúduló ellenséges áramlatot, a mely ellen minden küzdelem hiábavalónak tűnt ki: kedvét, bátorságát, erélyéí vesztve, apathiába esett és resignátióval tűrte sorsát; a magyar földbirtok pedig, mindinkább egy kosmopolitikus idegen elemnek, a mely az ingó tőke fő képviselőjeként szerepelt és szerepel, esett zsákmányául. Ezen eredmény előidézésében, természetesen nem kis része volt a folyton emelkedett adóknak is, a melyek a kosmopolitikus financz clique-nek a parlamentben ült ágensei által tervszerüleg, az őrült költekezésekbe és adósságcsinálásba hajszolt állam, folyton növekedő szükségleteit, fedezni voltak hivatva; úgy, hogy az ez utón, ama financz clique. kezei közé került kormánynak, a nép ellenében tulajdonkép, csak az executor dicstelen szerepe jutott. Ezen viszonyokban keresendők, nézetem szerint, t. ház, mezőgazdasági érdekeink elhanyagolásának eredeti s fő okai: ha úgy tetszik, mondjuk, e korszellemben. Az ingó tőke s vele a börze, korlátlan ural? mának orgiáira, a kijózanodás, a Krach alakjában, ugyan már évekkel ezelőtt bekövetkezett; de épen az ennek folytán beállt hitelválság által, a mezei gazdászaton ütött újabb sebek sajgása mellett, a gazdaközönség csak a legutóbbi időkben kezdett felocsúdni lethargiájából, a melybe a kedvezőtlen körülmények őt belekényszerítenek. Az oly sokáig elhanyagolva, sőt elnyomva volt mezőgazdasági érdekek visszahatása, legelsőben is Németországban jelentkezett, a mely viszahatás hullámainak csapkodása, felébresztette a mi gazdáinkat is. S ezen felette- örvendetes agrárius mozgalom, mind nagyobb és nagyobb mérveket ölt úgyannyira, hogy Németországban és Ausztriában már-már a politikai pártszinezetet is magára öltötte, a mennyiben programmjába. a mezei gazdák sorakozását a parlamentben, is fölvette. Felette kívánatos, hogy ezen korszerű mozgalom nálunk is követésre találjon és pedig annyival is inkább, mert gazdáink ne higj'jék tán azt, hogy ^gy congressus tartásával s egy különben minden tekintetben kitűnő memorandumnak a törvényhozás elé terjesztésével, eleget tettek ön-