Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-169
1<>Í>. országos ülés november 18. ISÍ9. 197 rább és átalakulhat másra! (Derültség balfelöl) A t. képviselő urak igen jó kedélyben vannak. Nagyon örülök rajta s ha én okoztam, szerencsémnek tartom. [Derültség jobbfelöl.) Hanem azt gondolom, hogy ha komolyan gondolkozunk a dologról, belátjuk, hogy az occupatió nem lehet állandó helyzet, hanem annak egyik, vagy másik irányban finalisáltatnia kell. Ezt, azt hiszem, tagadni igen nehéz és igy nem lehet egy törvényt, mely az occupatió alatti administratióról szól, nézetem szerint helyesen, positiv érvek tartamára alkotni, mert ez által, mintegy az occupatió fenntartása iránti felfogás látszanék kifejezést nyerni, a mi pedig, épen a berlini szerződéssel, az abban foglalt nemzetközi stipulatiókkal sem volna teljesen megegyeztethető. En tehát, minthogy a törvény ideiglenessége, magában az occupatió természetében rejlik és az által biztosítva van, nem tartom szükségesnek az évszámok megállapítását s nem tartom a mostani viszonyok köztt czéJszerűnek. Épen azért kérem, méltóztassék a szakaszt, ágya mint van, elfogadni. (Helyeslés jobb/elöl.) Szilágyi Dezső: T. ház! Mindenekelőtt, hogy tisztán megértsük, hogy miről van szó, engedje meg a ministerelnök ur, hogy helyreigazítsam az ő kifejezését. Az, a mi ebben a törvényjavaslatban szabályozva van, nem az occupatió, hanem azon módozat tartama, mely szerint az administratió gyakoroltatik; {ügy van! balfelöl) ennélfogva az occupatiónak tartamáról, ezen módozat tartamára a visszakövetkeztetés meg nem engedhető. Es engedje meg a t. ministerelnök ur, de én a lehető legfurcsábbnak tartom azt, hogy ha a kormánypadokról, az occupatió tartamának ideiglenességére történik hivatkozás és ez a külügyi tekintetekkel indokoltatik, mert a külügyi tekintetek arra az egyre kényszerítik a kormányt, hogy hallgasson arról, a mi valódi czélja, t. i. hogy ezen tartományok, a monarchiának alkatrészeivé nyilváníttassanak jogilag is. Ez a kormány politikájának valódi ezélja s igy azon hypocrisisnél fogva, a melylyel ezen politika megkezdetett, hallgatnia kell. A ministerelnök ur, midőn arról beszél önöknek, hogy ez az occupatió ideiglenes tartama, nem azt érti alatta, hogy az a kapcsolat, a mely közttünk és ezen tartományok köztt létezik, megszűnik, hanem azt, hogy az még szorosabb lesz. Ezt érti a ministerelnök ur az ideiglenesség tartama alatt, mert ha nem ezt érti a ministerelnök ur, akkor ezt igen furcsának tartom szemben azokkal, miket a külügyminister ur mondott, a kit az őszinteségben a ministerelnök urnák néha utánozni, nem volna épen káros. O ugyanis úgy nyilatkozott, hogy ha majd megszűnnek azon okok, a melyekért mi oda mentünk, t. i. ha Montenegró és Szerbia nem egyesülhetnek, mert a föld színéről eltűnnek, ha az orosz a Balkán-félszigeten a maga befolyását nem akarja kiépíteni, mert magába térve, a jeges tenger felé akar vonulni, ha azon költségeket, melyekbe nekünk azon tartományok kerültek, visszatéríti a török, akkor beszélhetünk az occupatió végéről. Es ezt azután úgy ilíustrálta, hogy egy felsővidéki magyarországi várban a kapura fel van faragva egy kő-kéz és egy kő-kulcs, a kapura pedig ez van irva: „e vár be lesz véve akkor, mikor ez a kő-kéz, azt a kő-kulcsot leveszi és kinyitja vele a kaput." Ezután odanyilatkozott, hogy az occupatió megszűnik akkor, a mikor a kő-kéz, azzal a kulcscsal megnyitja azt a kaput, a melyen az occupationális hadsereg kivonul. (Mozgás balfelöl.) Igy nyilatkoznak ott, a hol a czélt őszintén bevallják. Már most megmérheti a t. ház, hogy minő súlyt lehet tulajdonítani a ministerelnök ur azon nyilatkozatának, hogy az occupatió ideiglenes; megmérheti a t. ház, hogy mit érthet azonkülügyi tekintet alatt, a melyet felhoz, főleg miután egyetlen egy szóval sem tudta megczáfolni Molnár Aladár képviselőtársamnak érveit. (Helyeslés balfelöl.) A ministerelnök ur azt monda, hogy az idő czáfol meg bennünket. Bizony nagy szüksége van a jövőre való hivatkozásra, (Derültség balfelöl) mert ő bennünket nemcsak hogy meg nem kisértett megczáfolni, hanem rábízta ezt az időre. Jól van, ám legyen, de adjon rá alkalmat és szabjuk meg az időtartamot 3 évre, mert ez elegendő arra, hogy a rendezés alapján tapasztalatokat szerezzünk és a ház felvilágosítva Ítélhessen. De ha önök vonakodnak ezen korlátba beleegyezni, akkor jogosítva vagyok kétségbe vonni önöknek határozott komolyságát azon érvre nézve, hogy ezt a rendezést ideiglenesnek tekintik. Mert ha ez a rendezés addig fönnállhat, mig a három tényező közül bármelyik azt akarja és ha a közös kormánynak, mely — ismétlem — az absolutismusnak kedvez, nagy érdeke van azt a rendezést, mint ma van, fönntartani, akkor kérdem én, hogy a káros tapasztalás alapján hol van biztosíték arra, hogy mi, ha a mi érdekünk kívánja, sőt sürgősen követeli, hogy mi azt kivigyük ? (Helyeslés balfelöl.) Egyetlen biztosíték az, ha önök elfogadják Molnár Aladár képviselő ur indítványát. Ha önök ezt elfogadják, ez az utolsó vonal, melynél még következetesek maradunk és melylyel még összefűzhetik az 1867 : XII. tvczikket, mert azzal oly közös érdekű ügynek van decrerálva, melyet időről időre egyesség utján, a monarchia két fele elintézhet. Ezekre kérünk czáfolatot, t. ministerelnök ur, nem az occupatió ideiglenes jellegével való játékot s nem az azzal való álmegnyugtatással. (Helyeslés balJelül, ellenmondás jobbfelöl.)
