Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-161
14 161. országos ülés november G. 1S73. mében, melyet hajlandók vágyunk annak tulajdonítani, midőn a kormánypadokról halljuk, t. i. a túlságos engedékenységnek értelmében. {Helyeslés halfelöl.) A monarehicus elv iránti tekintet, mely engem vezérel, pedig abban áll, hogy az én meggyőződésem szerint, tekintve azt a viszoiwt, mely a király és az ő tanácsosai közit fennáll, tekintve azt, minek törvényjavaslatok beadását megelőznie kell, az ily tárgyban, az initiativának felülről kell jönni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én, azért hibáztatom a ministerelnök urat és ministertársait, hogy az initiativát e részben nem gyakorolták, hogy ők elmulasztották ő Felségét figyelmeztetni azon követelményekre, melyek az ország sanyarú pénzügyi és közgazdasági viszonyaiból folynak. De nem tartanám a magam meggyőződése szerint üdvösnek, ha ezen kérdésből conflictus támadna az executiya és a törvényhozás közit. (Helyeslés balfelöl.) Én nem szoktam magamat szavazataim adásánál attól vezéreltetni, hogy úgyis a kisebbséghez tartozom, tehát minden valószínűség szerint azon iráiry, melyben én szavazatomat adom, érvényre ugy sem emelkedik; de szoktam szavazni, a mint szavaznék, ha tudnám, hogy azon szavazat, melyet én adok, többségre jut és annak minden következményeért a felelősség tényleg reám nehezedik. Ebből kell kiindulnom ezen kérdésnél is és azon helyzetbe kell magamat gondolnom, mely támadna, ha esetleg a törvényjavaslat ellen adandó szavazatom, a házban többséget nyerne; akkor pedig előállana az, mitől én óvakodni akarok, hogy egy kényes, a fejedelem személyével egybekapcsolt kérdésben támadna conflictus a törvényhozás és az executiva köztt, mit én a monarehicus elv javára valónak nem hiszek. Megengedem t. ház, hogy ezen tekintet olyan, mely mathematicailag nem körvonalozható; mennyiben gyakorol az hatást, és mennyiben nem a képviselők szavazatára, az tisztán az egyéni mérlegelésnek, az egyéni érzéknek kifolyása ; és azért nem vagyok képes hibáztatni, vagy helyteleníteni azon képviselőtársaim eljárását, kik ezen szempontnak kevesebb súlyt tulajdonítanak, mint annak a szempontnak, mely az ország zilált pénzügyeire van legelső sorban tekintettel; azért, a nélkül, hogy az ő eljárásukat hibáztatnám, egész rövidséggel adtam elő a t. háznak, mely szempont az, mely engem vezérel. (Halljuk /) Es itt, én igen nagy különbséget tudok tenni az udvaronezkodás köztt és a monarehicus elv, habár subtilisabb tekinteteinek gondos figyelembe vétele köztt. Udvaronczkodást látok ott, a midőn minden inconvenientia nélkül, minden oly következmények beállása nélkül, mint a minőkre én szavazatomnál súlyt fektettem, kétségtelenül eredménynyel lehetne hatni arra, hogy az ily előterjesztés meg ne történjék. De nem ilyen, hanem egészen más azon képviselő állása, a ki arra, hogy felülről a szükséges initiativa jöjjön, hatni nem képes, a ki tehát szavazatával csak az executiva és a törvényhozás köztti conflictus útján tudná megakadályozni azt, a mit jónak ugyan nem tart, de a minél ezen conflictust még rosszabbnak tartja. Tisztán ezen okokból és teljesen elismerve annak helyességét, a mit Urányi képviselő ur a ministerium mulasztásának kiemelésére és jellemzésére itt előadott, elismerve azt is, hogy egy, a jelenlegi ministerek helyeit elfoglalandó, az ország helyzetét gondosabban megfigyelő kormánynak kötelessége ieend elérni azt, hogy a tiz évi határidőn belül is, a civillista az ország pénzügyi helyzetének megfelelő arányokban leszállittassék: a jelen esetben nem akarok összeütközést előidézni és azért a törvényjavaslathoz hozzájárulok. {Helyeslés halfelöl.) Helfy Ignácz : T. ház! Én sohasem hallottam semmiféle országban, hogy baj származhatnék abból, ha a törvényhozás nincs azon nézeten, melyen a kormány. Azt sem birom felfogni, hogy Apponyi L képviselőtársam felszólalása szerint, miként van az, hogy a monarchiái elv iránti tekintetet fenntartani 4.600,000 forinttal lehet épen és nem 3.600,000 forinttal. Meglehetősen ismerem az európai civillistákat, Irányi t. képviselőtársam fel is olvasta, még ezt a tarifát nem ismertem soha. Én azt hiszem, hogy a monarchia iránti tekintetet épen ugy respectálja az, aki akár három, akár két milliót proponál, mint az, a ki akár tiz milliót indítványoz. Hanem itt két kérdés forog fenn, kettő felett kell dönteni. Az első kérdés az, vájjon szükséges-e, hogy a civillista tiz évre állapittassék meg; a másik kérdés, ha ez elfogadtatik helyeslőleg, az, hogy mennyiben állapittassék meg ezen évi járadék. Az elsőre nézve én akkor, mikor legelőször állapíttatott meg ezen tiz év, nem lehettem szerencsés a képviselőháznak tagja lenni; sohasem értettem, hogy mi vezérelte a házat, hogy épen tiz évre állapittassék meg. Én Európában csak kétféle eljárást ismerek : vagy azt, hogy évről évre, az államköltségvetéssel együtt állapittatik meg a civillista, vagy pedig, mint pl. Nagy-Brittanniában, egyszer mindenkorra. Ezt értem, hanem, hogy mi monarchiánkból egy valóságos, tiz évről tiz évre esedékes monarchiát csináljunk, hogy mindenre tiz évet állapítunk meg, az előttem absurdum. — Én tehát a kérdés ezen oldaláról nézve, szavazok azon indítványra, melyet Madarász József t. barátom benyújtott, hogy t. i. állapítsuk meg a