Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-161

161. országos ülés november 6. 187a. 15 királyi udvartartási költségeket, a költségvetés többi részeivel évről-évre. A mi már most a főkérdést illeti, t. i. magát az összeget, én megvallom, hogy éppen azon okokból, melyeket a t. mim'sterelnök ur mondott, kötelességemnek tartom arra szavazni, hogy azon összegben állapodjunk meg, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam indítványozott, t. i. 3.600,000 írtban. A t. ministerelnök ur indokolásában emiitette az erkölcsi és politikai okokat. Engedje meg azonban, hogy rövid felszóllalásomban én is ezekre támaszkodjam. Ugyan kérem, ha a kérdésnek erkölcsi oldaláról van szó, mit mondhat a világ, mit mondhatnak Magyarország hitelezői akkor, a midőn Magyarország oly helyzetbe jutott, hogy a kormány feljogosítottnak érzi magát megszegni a szentesített törvényeket és az amortisationalis kölcsönöket önkényüleg akarja meghosszabbítani. hogy az állam fejét éppen olyan gazdagon jutalmazzuk, mint jutalmaztuk eddig ? Én azt hiszem, hogy éppen az erkölcs parancsolja nékünk és parancsolja a fejedelemnek, hogy ezen alkalomból, szállítsuk le az udvartartási költségvetést is. De megjegyzem még, hogy ezen költség rendkívül nagy, sokkal nagyobb, mint bárhol a világon. Bebizonyította ezt Irányi Dániel t. barátom, de bebizonyította a bizottság is, mert megvallom, hogy nem tudom megmagyarázni magamnak ezen ezímet: „Törvényjavaslat ő cs. és apóst, kir. Felsége legmagasabb udvartartási költségeiről". Ezzel bizonyára azt akarják jelezni, hogy az a világou a legnagyobb udvartartás. [Derültség a szélső baloldalon.) Mert, ha az udvariasság akar lenni, akkor én az udvariasság, az etiketté, de még a philologia nevében is bátor vagyok visszautasítani ezen kifejezést. Próbáljuk meg azt bármely más nyelvre lefordítani. Francziáúl pl. így lesz: „La plus sublime liste civile" ; vagy olaszul :

r „Lá piú alta lista civile". Ez nevetséges dolog. Én ezt nem magyarázhatom másra, mint arra, hogy ez a világon legdrágább; pedig ha Magyarország olyan eszközökhöz kénytelen Dyulni, mint a milyenekhez most nyúl, Magyarországon nem szabad a legmagasabb udvartartást tartani. Éu ezeknek alapján bátor vagyok ezt a kettőt ajánlani a t. háznak: először is, hogy álljunk el ezen 10 évi megállapítástól, a melynek értelme nincsen s a melyre példa csakugyan nincsen az egész világon és másodszor méltóztassék elhatározni azt, hogy legalább ne oly arányban állapítsuk meg a költségvetést, mint a milyenben, a világ egy államában sem állapittatik meg. Csak még egyet legyen szabad megjegyeznem arra, mit a ministerelnök ur mondott politikai szempontból, hogy azért, mert Ausztriában megszavaztak annyit, a politikai eszély parancsolja, hogy mi ne szavazzunk meg kevesebbet. Ezen összeállítás nem áll és meg vagyok győződve, hogy maga az osztrák törvényhozás beismerné ezt. Midőn — keveset mondok — az udvar az évnek két harmadát Bécsben tölti, mikor ott vannak a világ összes követei, ott történik minden fejedelmi fogadtatás, szóval mind az, ami költséggel jár, Bécsben történik, azt állítani, hogy Magyarországnak politikai kötelessége épen anynyiban hozzájárulni az udvartartás költségeihez, mint Ausztria, ezt sem a fejedelem, sem Ausztria nem helyeselheti. Ezeknél fogva Madarász t. barátom indítványára szavazok. (Helyeslés a szélső halon.) Szily László: T. képviselőház! Épen azok következtében, amiket Apponyi jt. képviselőtársam felhozott, bátor vagyok én is pár szót mondani e kérdésben. Nem osztozom azon elvben, melyet a ministerelnök ur felállított, hogy a mai megszavazás és a 73-ik évi megszavazás köztt azon lényeges különbség volna, hogy akkor szaporításról lévén szó, nem szavazhatta meg az összeget, ma pedig az eddigi összeg megtartásáról van szó; mert azon lényeges különbség is fennforog, hogy akkor a szaporítás bizonyos időszakra kéretett, addig, mig egy örökség száll az uralkodó házra és hogy azután nem fog igénybe vétetni ezen összeg. (Mozgás). De főleg Apponyi gróf t. képviselő társam felszóllalása folytán szólaltam föl, mert ő azon körülményt említette, hogy az initiativa a leszállítás iránt nem felülről jött. Én ennélfogva attól teszem függővé szavazatomat, hogy a t. ministerelnök ur nyilatkozzék, vájjon ő, mint a korona tanácsosa elkövetett e mindent, (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) hogy Magyarország nyomoráról ő Felsége atyai szivét felvilágosítsa. Mert ha ő ezt megtette és még sem volt képes az összeg leszállítását kieszközölni és az, hogy az udvartartás költségei ezen összegben állapíttassanak meg, Magyarország királyának kívánsága, akkor én megszavazom a törvényjavaslatot, de ellenkező esetben nem. (Tetszés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát berekesztem. Szó illeti még az előadót és a ministereket. Tisza Kálmán ministerelnök: Tisztelt képviselőház! Csak egy pár rövid szót kívánok szólni. (Halljuk!) Az egyik ismét rectificátió. Igen csodálkozom, hogy némely képviselőket mulattatja az, hogy régi beszédeimből és nyilatkozataimból idézgetnek; de még jobban csodálkozom azon, hogy, ha már azt a fáradságot veszik magoknak, hogy olvassák beszédeimet, nem olvassák el jól. A most szólt képviselő ur azt mondja, hogy én 1873-ban nem szavaztam meg az udvartartás