Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-169

169- országos ülés november 18. 1879. jt^ ház a bizottságnak irányt adna, (Igaz! Ugy van! halfelBl) miután a bizottság jelentése újra tárgyalás alá fog vétetni a törvényjavaslat illető szakaszára vonatkozólag, oly kérdésekre nézve, melyek a házban egyáltalán elő nem kerültek. Ha ily indítvány tétetik most és azon helyről, kérdem micsoda joggal lehet ezt más alkalommal az ellenzéktől megtagadni, ha csak nem a többség azon erőszakossága által, mely ellen a ministeri padokról hallottunk az akkori időben, a ház minden részéről elfogadott és megtapsolt argumentatiót. De szabadjon még, mielőtt felszólalásomat befejezném, néhány szót azokra nézve mondani, miket Jókai t. képviselő úrtól hallottunk a személyes kérdésről és a személyes érzelmekről s a mit, a mi argumentatiónk és beszédmodorunk ellen felhozott. (Halljuk!) \> Nevezetesen ő, Szilágyi igen t. barátom tegnapi felszólalására ezélozva, azt jelenté ki, hogy igen furcsának tartja, hogy mi monopóliumot kívánunk felszólalásainknak, a melyekben a lelkiismeretre, hazafiságra s egyéb hasonlókra hivatkozunk. Nem kívánunk monopóliumot; ezen apellálásra jogosítva van, egyenlően jogosítva van a háznak ezen és táloldala részéről mindenki, de csak egy feltétel alatt: ha felhívást tettek követik, ha a felhívásnak megfelel az ezen felhívás által előidézett kötelezettség teljesítésére való készség. Es ezen készség az, mit nem pathos, nem szinpadi declamatió nevén szeretünk felemlítve hallani és mire nem engedhetjük, hogy a magasabb szinpadi declamatió neve alkalmaztassák. Jókai Mór (közbeszál)', Azt nem mondottam! Pillszky Ágost: Hivatkozom a t. képviselő ur szavaira. A t. képviselő ur azt mondotta, ha színpadunkon a pathos, a magasabb declamatió tökéletesen (dinárad, hadd maradjon el, mert annak menhelye lesz itt a házban. Ha t. képviselő ur a maga felszólalásait érti ez alatt, tiszteljük benne a művészt. Mi azonban dicséretet nem kívánunk, mi a dicséretet magunktól elutasítjuk, de egyúttal elutasítjuk azt is, a mi azon dicséret alatt lappang, azon insinuatiót, hogy e padokról a declamatió kedvéért appeliáíunk a hazafiságra. Nem gyakori az alkalom. nem mindennapiak azon körülmények, melyek köztt az ily felhívást intézni lehet és szabad; de. e törvényjavaslat tárgyalásának körülményei bizonyára olyanok, hogy az ily felhívást igazolják. Ha a t. képviselő ur, — áttérve az általános vita mozzanataira, — ismét szemünkre veté, hogy a quid tunc kérdésére nem feleltünk és positiv indítványt nem terjesztettünk elé: emlékeztetem a niinisterelnök urnák két ízben mondott szavaira, melyekben elismerte, hogy ez KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. az ellenzéktől nem várható, ez az ellenzéknek nem lehet kötelessége, ámbár azon általános modorban, melyben a ministerelnök ur felszólalni szokott, gyakran ejtett már oly frázisokat, a melyek ellenkező várakozást is látszottak részéről irányunkban feltételezni és megállapítani. Erre vonatkozólag azonban tovább a kérdéssel foglalkozni nem akarok és csupán egy megjegyzést kivánok még tenni: Ez az, hogy az igen t. előttem szólott képviselő ur, úgy látszik, hogy egyrészt argumentatiónk lényegét egyáltalában fel nem fogta, másrészt meg az iránt sem tartotta érdemesnek a dologra nézve tisztába jönni, hogy tulajdonképen mit kérdeztünk és mit követeltünk a ministerelnök úrtól és miért helyeseltük Szilágyi Dezső t. képviselőtársam felszólalását akkor, mikor a ministerelnök ur felszólalásának ideje és modora iránt tette észrevételét. Mindenekelőtt nem azokat kérdezte Apponyi t. képviselőtársam, a miket Jókai t. képviselő ur, mint általa kérdetteket említett; nem volt olyan naiv, hogy a ministerelnök úrtól azt kérdezze, van-e ott administratió, hiszen ez a közös ministeriumra lett volna a legnagyobb sértés. Ö azt kívánta, hogy hitelesen, nem magán utón, itt a ház előtt fej tessék ki az, minő elv alapján van bereudezve ott az administratió és mi az az alapelv, melyet az adiuinistratiónak jövőre berendezésére nézve, a ministerelnök ur kiindulási pontul elfogadott. Másodszor az előttem szólott t. képviselő ur azt mondta, hogy valakinek mégis utoljára szólni kell és hogy a ministerelnök urnák nem lehet rósz néven venni, ha nem akarja az utolsó szót az ellenvélemény pártolóinak átengedni. Ezt mi a ministerelnök úrtól soha nem vettük rósz néven, hanem megköveteltük a múltban és megköveteljük ma, a mit megkövetel minden parlament, hogy ha objectiv érvekkel megtámadtatik valamely javaslat, akkor az indokok, melyek e javaslat mellett szólnak, akkor a körülmények, melyekkel akormány ajavaslatot támogatni kívánja, részletesen ismertessenek meg a javaslatot képviselő minister által, akkor, mikor azokhoz hozzászólni lehet. A ministerelnök ur ezt nem tette: valamint közbeszóló, úgy zárbeszédében is erről semmit sem szólt, csupán az ellenvéleményüek felszólalásából kikapkodott egyes részleteknek, egyenes elferdítésére szorítkozott, a nélkül, hogy a dolog érdemére a tárgyilagos kérdésekre vonatkozólag, csak egy szóval válaszolt volna, a, mi minden ország parlamentáris praxisának ellenmoiid, a mit megjegyzés nélkül nem hagyhattunk és nem fogunk hagyhatni jövőben sem. Minthogy azon kérdésre vonatkozólag, mely a ház előtt vau, t. i., hogy az 1-ső §. elfoga25