Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-169

192 lfi9. országos ülés november 18. 1879. pedig azt akarják-e, hogy előbb territorialiter osztozzék meg a monarchia két fele ezen megszállott tartományokon és azután legyen odacsatolva az egyiknek administratiója az egyikéhez és a másiké a másikéhoz? Az iránt sem hallottam semmiféle határozott véleményt, hogy mi történjék e tekintetben. Hiszen, ha meg akarunk osztoszkodni e két tartományon, ideiglenesen a megszállás tartama alatt, okvetlenül kellene valami modus vivendi-t találni, hogy Ausztriával, az osztrák képviselettel, valami egyességben megállapodjunk. Hiszen, ha a magyar parlamentben, a magyar kormánynak kellene bebizonyítani, hogy Boszniának ideesatolása milyen előnyös és hasznos Magyarországra nézve, akkor eo ipso megbuknék ezen javaslat az osztrák parlamentben ; viszont, ha az osztrák ministerelnök bizonyítaná be az osztrák Reichsrath előtt, hogy ezt a Boszniát jó lesz odaadni Magyarországnak, mert ez sok bajjal, sőt veszteséggel jár, akkor meg itt buknék meg a, törvényjavaslat a magyar parlamentben. Vagy az egyiknek, vagy a másiknak engedékenységet gyakorolni kell. Ezt az engedékenység gyakorlását rá nem octroyálhatja egyik törvényhozás a másikra. De ebben a tekintetben a magyar törvényhozás előnyben van az osztrák fölött, mert az osztrák törvényhozásnál két harmadrész szótöbbség kell arra, hogy egy ily törvényjavaslat keresztülvihető legyen, holott a magyar parlamentnek elég volt rá 19 szavazattöbbség. (Felkiáltások a balon: A horvátokkal.) önök a horvátokat le akarják számítani, pedig azok a horvát képviselők ugyanazon elvi alapon szavaztak velünk. Ha ez önök részéről méltányos kívánság, akkor méltóztassanak leszámítani az önök szavazataiból a függetlenségi párt szavazatait, mert ez az önökével tökéletesen diametrál, ellenkező elvi alapon szavazott (Helyeslés jobbfílbí.) Ha ezen törvényjavaslat elvettetett volna, következett volna az önök határozati javaslata. A függetlenségi párt nem szavazhatott volna arra, mert az önök javaslata Bosznia és Herozegovina annexióját helyezi kilátásba, ők pedig vissza akarják azt adni a töröknek. Egészen más eset volna az, t. ház, ha e tartományok végleges annexiójáról volna szó, mert akkor már magában az illető nemzetközi szerződésben ki volna mondva, mely határig tartozik az egyik tartomány Magyarországhoz, mely határon túl tartozik Ausztriához s ezen esetben az illető törvényjavaslat a parlament előtt ép ú^f belügyként tárgy altatnék, mint tárgyaltatott Spizza bekebelezése. Positiv, határozott kérdést, én csupán Apponyi képviselő ur beszédében látok. 0 azt kérdezte, hogy — határozottan nem emlékszem szavaira, de értelme ez: van-e már valamiféle megfogható administratió, mit ki lehet fejteni, vagy a mire építeni lehetne Bosznia-Herezegovinában ? Megvallom, ez iránt magam is szeretnék fölvilágosítást nyerni. Hogy a kormány ily felvilágosítást egy be nem fejezett ügynél itt a ház előtt tehessen, az lehetetlen, hanem teheti a bizottság előtt s lehet, hogy akkor, vagy új alapot nyújt a szövegezés helyes formulatiójára, vagy pedig megnyugtat a mostani szövegezés helyessége iránt. Ezért kívánom én ezen módosításoknak a bizottságokhoz való utasítását. (Helyeslés jobbfelöl.) Pulszky Ágost: Nem tehetek arról, t. ház. hogy megint azon szerencse jutott nekem, hogy épen Jókai képviselő ur után kell felszólalnom; hanem meg fogja engedni a t. ház, hogy miután a túloldal részéről Jókai képviselő ur most oly szakszeríüeg és tárgyilagosan megmagyarázta azt, hogy mért kell tulajdonképen ezen első szakaszt a bizottsághoz utasítani, ezen tárgyilagosság mulhatlanul megkivánja, hogy nézeteimet és ellenvetéseimet felhozzam. (Tetszés balfelöl.) Mindenekelőtt szabadjon ismét constatálnom., —- megvallom nem valami jó kedvvel, örömest, — a mit az általános tárgyalásnál constatáltam: ott szintén azon jelenség adta elő magát, hogy mi, a kisebbség, az ellenzék szorosan a tárgyilagos határok köztt maradtunk. Az igen t. túloldal részéről hallottuk ezen törvényjavaslat általános intézkedéseit, nem ezen törvényjavaslat indokaiból, hanem a keleti politika indokaiból kifejtve és most a részletes tárgyalásnál ismét mi történik? A helyett, hogy az illető szakasznál maradnának, hallunk beszédeket, melyek az általános tárgyalás folytatását képezik. Ezt nem vetheti a mi szemünkre az igen t. képviselő ur, mert a §. tárgyalásakor fel sem szólaltunk addig, míg a t. túloldal és a t. ministerelnök ur részéről e tekintetben nem történt felszólalás. Ke vesse tehát szemünkre a t. túloldal, hogy ezen törvényjavaslatot idegen, a javaslat keretén kívül fekvő szempontból kívánjuk tárgyalni. Mi teljesen a törvényjavaslat keretén belül maradtunk, de a túloldal kalandozik azonkívül, oly argumentatió és oly parlamenti praxis meghonosítása kedvéért, mely eddigelé nálunk és mondhatom Európa minden parlamentjének kebelében ismeretlen volt; (Igaz! Ugy van! balfelÖL Ellenmondások jobb/elől) mert hasonló indítványt, mint a milyet a ministerelnök ur tett és a parlament egész ügymenetét annyira megzavaró és veszedelmes praecaedensül szolgáló eljárást, nem egyhamar hallottunk, mint az, hogy t. i. egy szakasz nem határozott indítvány szempontjából, hanem általános szövegezés és bizonytalan alapon bizottsághoz utasittassék, a nélkül, hogy a